A La femme „50 tehetséges magyar fiatal” programja egy vidám figurával tört be a sajtóba: az arany-ezüst színekben ragyogó kis űrhajós éppen egy miniatűr bolygó felszínéről rugaszkodik el. Mellén ezüstsujtás, fején sisak, a keze köszöntésre lendül. A mentorprogram jelképét, a verseny díját két fiatal képzőművész, Dorner Anita és Bajkov Valentin tervezte.

- Képzőművészek vagytok, közösen alkottok, de hogy milyen műfajban, azt nehezen tudnám meghatározni.

Dorner Anita: A diploma óta együtt dolgozunk. Én Maurer Dóra osztályában végeztem, festőként; Valentin a legtehetségesebb grafikus volt az évfolyamon, filmmel is foglalkozott. Ez volt a közös nevező: mindketten szinte minden műfaj iránt érdeklődtünk. Valentin időközben az animáció és a filmek felé fordult. A munkáinkban a képzőművészet és a kommersz szféra meglehetősen összemosódik, ez valójában crossover művészet: nincsenek határok sem a műfajok, sem a magasművészet és a pop látványvilág között.

Bajkov Valentin: A Fox Stúdióban kreatívigazgatóként olyan nagy nevekkel dolgozhatom együtt animációs társrendezőként, művészeti vezetőként, mint Ragályi Elemér vagy Gárdos Péter. Igazi ihlető környezet. A legújabb munkánk például egy történelmi nagyjátékfilm.

Dorner Anita: Szeretnénk egyre nagyobb lélegzetű, bonyolultabb dramaturgiájú filmeket, animációkat csinálni. Idén kihozzuk a saját kisfilmünket, jó lenne vele nemzetközi fesztiválokon szerepelni. A filmkészítés komoly költségei miatt egyelőre csak kisfilmben gondolkodhatunk.

- Feltétlenül kell megbízó egy filmhez?

Bajkov Valentin: Nem, viszont producerre szükség van, aki összehozza a szükséges forrásokat.

Dorner Anita: Munkáink egy részét természetesen megbízásra csináljuk, de rengeteg időt szánunk saját kutatásainkra is. Tizenkét év után most tartunk ott, hogy talán sikerül önálló munkával kilépnünk a közönség elé, ami nem úgy jött létre, hogy egy kész produkcióhoz minket kértek föl a látvány kialakítására, hanem fordítva: a mi művészetünkhöz csatlakozik egy zenész, előadó, társművész. Innentől már sokkal egyszerűbb lesz elfogadtatnunk önállóságunkat.

- Kikkel dolgoztok mostanában?

Bajkov Valentin: Nagyon szerteágazó a tevékenységünk. Csináltunk már kampányt Andy Vajnának a Playboy számára, könnyűzenei klipeket, televíziós műsorokhoz arculatot, mi készítettük Tolvaly Renáta klipjét, ami 2012-ben az év legjobb videoklipje lett, néhány héten belül lesz Rácz Gergő klipjének premierje, mi készítettük Geszti Péter újabb klipjét. Dolgoztunk Alföldi Róberttel, Szörényi Leventével, Mága Zoltánnal is. Általában mi készítjük a forgatókönyvet, a kreatív ötletet, a styling részét, elkészítjük a storyboardot, kialakítjuk a látvány egészét. Nem mi fogjuk a kamerát és a lámpákat, de ezen túl tényleg minden rajtunk áll. Az első klip, amire felfigyeltek, 2010-ben Hien klipje volt, a Túl szép – Viva Comet díjat nyertünk vele. Ez volt a hazai klipiparban a nagy áttörés, majdnem világszenzáció lett belőle. Én rendeztem, Nánási Pál volt az operatőr. Csinálunk filmfőcímeket is. Az egyik kedvenc munkánkban a cselekmény egy Zsolnay váza körül zajlott, ebben rejlett a titok. Egy digitális vázát kellett terveznünk, amelyben rengeteg fantáziát láttunk, a főcímben pedig kiteljesedhettünk, ránk bízták a sztorit. Természetesen a film esszenciáját hoztuk, és misztikus irányba vittük a fő motívumokat.

Dorner Anita: Ha végignézzük az utóbbi években készített munkáinkat, látni lehet, hogy mindig egy lépéssel a trendek előtt jártunk. Már 2006-ban matyómintás robotkaraktert vittünk egy klipünkbe…

- A robot gyakran megjelenik a legkülönfélébb munkáitokban. Ez a gyerekjátékhoz köthető nosztalgia, vagy a technika felé tett gesztus?

Bajkov Valentin: Talán mindkettő. Sosem a hagyományos jelentéskörében használjuk a robotot, ez inkább egy alapmotívum, amiből bármi lehet. Nagyon izgalmas kérdés a karakteranimáció, az emberfigurák megjelenítése. Tartalmi üzenete mellett talán azért is lesz gyakran robotszerű, mert beleszerettünk a fémes anyagba, nagyon szépen tudjuk megjeleníteni rajta a fényeket, a tükröződéseket, jól érvényesül a tömeghatás. Készítettünk egy reklámanimációt a Samsungnak – ez a szakmában komoly presztízst jelent –, amelyben egy ultravékony acél laptopot mutattunk be. Fémesen, üvegszerűen csillogó, tökéletes pillangó repült ki a laptopból, az ő teste is robotszerű, de itt a tökélyt, az eleganciát szimbolizálta.

- Hogyan született a La femme-díj? Megbízás révén kaptátok a munkát?

Dorner Anita: Nem volt pályázat, felkértek minket, hogy tervezzük meg.

Bajkov Valentin: Egy kellemes beszélgetéssel indult, amelyen még figuráról nem volt szó, csak magáról a díjról, amely szimbolizálja a tehetséggondozó program céljait. Mi fordultunk abba az irányba, hogy a tehetséget legjobban egy anonim karakterrel lehet életre kelteni, aki elér valamit, akire emiatt felfigyelnek, és aki ezen az úton bármit elérhet, a cél a csillagos ég. Egy asztronauta, amint egy új bolygóra lép. Ez a szobor magát a tehetséget személyesíti meg.

- A hasonló díjak inkább elegánsak, komolyak, kecsesek szoktak lenni, és az eleganciájukban mindig van valami hűvösen semleges. Ez a szobrocska viszont tele van élettel, vidámsággal, lendülettel.

Bajkov Valentin: Valóban ez volt a szándék: legyen nagyon dinamikus. Volt egy olyan verzió, amelyben még kis tűzcsóvák is szerepeltek. Egy súlytalansághoz hasonló helyzetet akartunk elérni, de ezt nehéz megcsinálni, mert a szobrot le kell tenni, biztosan kell megállnia. Ekkor találtuk meg a bolygót, amelyen áll.

- Kicsit a Kis Herceg bolygóira emlékeztet.

Dorner Anita: Igen, de annak egy életvidám, optimista változata: egy kis hős.

- Mekkora lesz maga a szobor?

Dorner Anita: Nagyjából, mint egy Oscar-díj.

- Meg is fog mozdulni, lesz hozzá animáció is?

Dorner Anita: Ahogyan halad előre a program, úgy készülnek majd további megjelenései. Reméljük, hosszú életű lesz. Szent-Györgyi Albert egyszer azt mondta, félreértés, hogy a tehetség utat tör magának, hogy kiirthatatlan: éppen azt a legkönnyebb eltiporni. A tehetségre oda kell figyelni. Nagyon örülünk a La femme kezdeményezésének és persze annak is, hogy ehhez a nagyszerű programoz mi is hozzátehettünk valamit.

- Nehéz helyzetben van ma Magyarországon a kreatívipar, a kreatív tehetség. Ti ezt hogyan látjátok, van esély az érvényesülésre?

Dorner Anita: A főiskolán Maurer Dóra fontosnak tartotta, hogy már menet közben bemutatkozzanak a diákok. Ma már több lehetőségük van a fiataloknak, de hogy mennyire tudnak megélni a munkájukból, hogy a tehetségük elég-e a megélhetésükhöz, az még elég problémás kérdés.

Bajkov Valentin: Mi abban hiszünk, hogy a tehetség elengedhetetlen a minőségi eredményhez, de legalább annyira fontos a rengeteg munka. Hinni kell, és szorgalmasnak lenni. Mi jó helyzetben vagyunk, folyamatosan jönnek a megbízások, de ez kemény munka eredménye. Állandóan keressük az újat, kutatunk, fejlesztjük a tudásunkat. Az eredményhez szükség van a társadalom megbecsülésére, egy olyan szellemiségre, amelyben ki tud virágozni a tehetség.

- Külföldre is dolgoztok?

Dorner Anita: Persze, de itthonra sokkal többet. Egyik munka jön a másikból. Óriási energiát fektetünk abba, hogy ne egy médiumban dolgozzunk, hanem átlépjük a határokat. Például amikor csináltunk egy kiállítást, annak a kreatív részét rövidfilmmé alakítottuk, abból lett egy videoklip… de lehet, hogy abból viszont a festészethez érünk vissza. A következő kiállításunkra nagy izgalommal készülünk, ősztől lesz látható az operettszínházban.

- Magyarországon ez már működőképes? Értik, hogy mit csináltok? Oldódott a műfajonkénti kategorizálás?

Dorner Anita: Ez nemigen érdekel minket, mi csináljuk, amit gondolunk. Nem szeretünk az előtérben lenni. Nem a hírnevünk építésével vagyunk elfoglalva, hanem a munkánk tökéletesítésével. Folyamatosan tanulunk és kutatunk, erre megy minden energiánk.

Bajkov Valentin: Sokszor kerülünk abba a helyzetbe, hogy megkeresnek minket egy munkával, amelynek egyszerűen nincs konkrét műfaja. Például nemrég csináltuk Mága Zoltán show-jának háttér-animációját. Egy ilyen feladat rajztudást, festői látásmódot, technikai felkészültséget és rendezést kíván. Ez létrehoz egy teljesen új műfajt, amelyet mi örömmel és a legjobb tudásunkkal csináltunk.

Dorner Anita: A kortárs művészetben egyre jobban elmosódnak a határok, és nekünk ez nagyon fontos. Gondolkodó lények vagyunk, amikor hozzányúlunk egy témához, arról eszünkbe jut valami, megszületik egy világ, egy vízió, amelyen tovább haladhatunk. Ehhez persze a szakmai profizmus is hozzátartozik. Tudni kell alkalmazkodni a körülményekhez, a szakmai minőséghez, a megbízó gondolkodásmódjához, a kor szellemiségéhez, a trendekhez.

Bajkov Valentin: A legfontosabb, hogy minden területen önmagadat add. Ettől lesz karakteres, különleges, amit csinálsz. Ha ez hiányzik, csak tucattermék lesz belőle. A tehetség ott törik meg, amikor megcsinálsz valamit, és azt mondják: ne ezt csináld, hanem azt, ami már bevált. Ha ekkor elkezded követni a sémát, attól fogva hiába vagy tehetséges.