Máig élénken él Csorvási Nikolett emlékezetében a sorsát eldöntő utazás. „Az első bányában kezdődött minden, pedig nem is szerettem a földrajzot, de megálltunk egy 40 millió éves vulkán kürtőjénél, ahol egykoron forró magma sietett a felszínre egy rég eltűnt tenger kellős közepén” – meséli, hogy miként varázsolták el a föld alatti csodavilág lenyűgöző dimenziói. Azóta ő is „kalapácsos embernek” számít, aki köveket keresve járja a vidéket. Mint mondja, a geológus nem afféle szobatudós, bár ezzel a hivatással is együtt jár a rengeteg szakirodalom elmélyült tanulmányozása. Ám ebben a tudományágban a terepmunka is elengedhetetlen.
Különösen érdekesek geológiai szempontból azok a bányák, ahol már felhagytak a műveléssel. Jellemző, hogy a helyi lakosok a sokat emlegetett rekultiváció jelszavával gyakran elfedik a tájsebeket, betemetik a bányákat, s valamilyen növénytakarót telepítenek a területre. Aztán betoppan egy geológus, s elkezd mesélni a kövekről, pontosabban kiolvassa a kövekbe zárt meséket. Olyankor döbben rá a közösség, hogy a régi bányájuk olyan kivételes hely, ahol bekukucskálhatnak az évmilliókkal ezelőtti világba. Innentől kezdve a „természetvédelem” immár a bánya állagmegóvását és a növényzet ritkítását jelenti.
Kutatói munkája mellett Nikolett középiskolás kora óta vezet geotúrákat, és tart ismeretterjesztő előadásokat. Érettségi után tíz hónapig dolgozott Angliában, a Torquay Múzeumban, ahol a helyieknek mutatta be lakóhelyük földtani csodáit. Meghívott előadója volt az Egyesült Királyság földtani társulatának, mely a világ legidősebb ilyen testülete. Ötletgazdája és főrendezője a „Miről mesélnek a kövek?” programnak, amely annyira sikeres, hogy többször is előfordult: ötszáz-hatszáz érdeklődő jelentkezett egy túrára.
A kőzetekbe zárt mesék mindenkit elbűvölnek, emellett pedig komoly turisztikai vonzerejük is lehet. Csorvási Nikolett ezért is nem érti, hogy mindezek ellenére ennyire keveset hallhatunk erről a médiában. Ezért a mentorprogramtól médiakommunikációs segítséget vár. Útmutatást és támogatást abban, hogy az általa is képviselt geológiai ismeretterjesztés megtalálja a kommunikációs csatornákat a nagyközönség lehető legszélesebb köreihez. Átadni való érdekes ismeret bőven van ehhez. Ő maga akár órákon át tudna beszélni például jelenlegi kutatási területéről, a Velencei-hegységről, amely nagyrészt 280 millió éves gránit, s külön érdekessége, hogy a belőle kialakult ingókövek, gyapjúzsákok, „fél-narancs alakú” dombok csak itt mutatkoznak a felszínen egész Magyarországon.
