A középiskola legelejétől, tizennégy éves kora óta kutat, figyelmét a vízi élőlények sokszínűsége ragadta meg. A témaválasztásban az otthoni környezet is szerepet játszott: iskolás évei alatt egy bodrogközi faluban, Karcsán töltötte minden idejét a szabadban, a vízparton. Kutatásai során biológiai és kémiai vízminősítéssel, valamint a tájegység szitakötő-faunájának vizsgálatával foglalkozott. Tudományos versenyeken és konferenciákon prezentált eredményeiért rengeteg díjat és elismerést kapott. A szakmai megmérettetések mellett más területeken is megmutatta tehetségét, számos szavaló- és szónokversenyt nyert meg, iskolájának „versnagykövete” is volt. A rajzolás, szobrászkodás pedig a „vérében van”: édesanyja porcelánfestő; kiskorában készített agyagfiguráiból sokat meg is vettek.
„Habár mindig is jobb voltam az ilyen tárgyakban, a biológiát szerettem jobban” – válaszolta, amikor arról kérdeztem, hogy miért nem valami humán vagy művészeti irányt választott. Tanárai többsége is ezt tanácsolta a sikeresen és sokat szereplő diáknak, középiskolai témavezetője és biológiatanára, Halász László azonban felismerte benne a „kiváló kutató alkatot” és valóban, egyetemi tanulmányai során se hagyott fel a kutatással, tagja a Kutató Diákok Országos Szövetségének és a Magyar Fiatal Tudósok Társaságának.
A tudományos sikerek ellenére is érlelődik benne a váltás gondolata. Barátnője révén ismerkedett meg a klasszikus énekléssel, két éve kezdett el magánéneket tanulni Szilágyi Olga operettprimadonnánál. Szeretné tökéletesen elsajátítani bel canto technikát, és komolyan foglalkozna az operaénekléssel. A mentorprogramtól az ebben való kiteljesedéshez és az opera népszerűsítéséhez szeretne segítséget kapni. Úgy gondolja ugyanis, hogy a sztereotípiákat ledöntve szélesebb réteggel lehetne megszerettetni ezt a varázslatos műfajt, és a fiatalokat is meg lehetne nyerni. Ezt pedig saját példájával igazolja, hisz korábban ő sem szerette az operát.
Szerinte az emberekben több képesség lakozik, mint ami általában megnyilvánul. Segíteni szeretne abban, hogy minél többen megtalálhassák a saját tehetségüket. „Azt gondolom, hogy minden emberben ott van belül a csoda, amely csak arra vár, hogy megszülethessen. A célom az, hogy a saját példámmal, ahogy eddigi életemben és reményeim szerint a továbbiban is, hozzájáruljak ahhoz, hogy ez a csoda minél több emberben kibontakozhasson. A tehetséges emberekben ezt látjuk megszületni. Akár úgy is fogalmazhatnék ide illően, hogy minél több emberben kifejeződhessen a saját tehetsége.”
