Hirtelen indult be táncos karrierje, szinte egyszerre, amint a főiskolán végzett. Igaz, már a tanulás évei alatt is jutott szerepekhez, például Alföldi Róbert rendezésében Szegeden. De az igazi pörgést Bozsik Yvette felkérése indította be: a Chicagóban lépett fel először mint végzett táncművész. Szinte ezzel köszöntött be az évada: a 2013/14-es szezonban kilenc bemutatója volt.
Pedig Luca csak a gimnázium kezdetén döbbent rá, hogy más utat szeretne. Ezért iskolát váltott, és a Táncművészeti Főiskola Néptánc szakára iratkozott be, majd a modern szakra jelentkezett át. Innen már tudta, hogy a pályájára került, mert a tánc vált az életévé. „Azért mázli is kell – mondja kis félmosollyal -, Bozsik Yvette keresett, hogy tetszettem neki a vizsgán, volna-e kedvem a Chicagóban szerepelni. Innentől sorra jöttek a szerepajánlatok, ez végtelen öröm és kimerítő terhelés is volt számára. „Akadt olyan, hogy szinte összeértek a munkák, a fellépések, néha egyikről rohantam a másikra. A tavalyi évad végére rettenetesen elfáradtam, de ez így volt jó…”
Most is számos előadásban táncol, de igyekszik formában tartani magát. Pedig ez nem mindig könnyű. A napjai folyamatos rohanásban telnek, próbáról próbára cikázik, majd egyik előadást követi a másik… Közben óvodásokat tanít táncra, nemcsak jövedelemszerzésként… Hogyan bírja erővel? „Ha módomban áll, igyekszem magam minden éjjel rendesen kialudni, de a legfontosabb, hogy nyugodtan ébredjek, ne újabb rohanásra riadjak álmomból.”
Fontos tervei vannak a La femme 50 tehetséges magyar fiatal programmal is. „Most úgy érzem, a fejlődéshez szükséges, hogy elismert szakemberektől tanuljak pályakezdő táncosként. És szeretnék a programban más tehetséges embereket is megismerni, az élet egyéb területeiről.” Hogy a pályájához mindez mit adhat még, arról elárulja, hogy más tehetségek és pályájuk ismerete talán jobban segíti a táncművészet értékeinek terjesztésében is: mert úgy véli, ma kevesen tudják, milyen kifejező ez a világ, szavak nélkül is. „Gyakran érzem, hogy a tánc ereje nem elég hatékony… Külföldön mintha jobban értenék, népszerűbb is” – véli.
De szakmai továbblépésében is remél tartalékokat a programtól: bemutatkozásában egy sóhajnak tűnik, hogy szívesen próbálná ki magát prózai szerepekben is. Hajdan kacérkodott a Színművészetivel, s ezért külön öröm volt számára, hogy a Chicago-előadásban a tánc és az ének mellett prózában is megmutathatta magát. „Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen fiatalon, kezdő művészként ennyi nagyszerű alkotóval dolgozhattam, és megismerhettem rengeteg érdekes embert. Indulásnak nem volt rossz!”
