Jelenleg doktorandusz, szakterülete a nemzetközi büntetőjog. Foglalkoztatják a nyelvek, az irodalom, a zene, mégis a jog mellett döntött. „Nemzetközi jogászként dolgozom, de az érdeklődési köröm gyermekkoromtól kezdve nagyon sokrétű, ezért a joggal párhuzamosan egy másik egyetemet is elvégeztem, japán nyelv és kultúraközti kommunikáció szakpáron.” Mindkét egyetemet summa cum laude abszolválta. Egyébként azért végezte a jogot Pozsonyban, mert dunaszerdahelyi lévén fontosnak érezte, hogy szlovákul is képes legyen ügyfeleit képviselni.
Jelenleg kilenc nyelven beszél, de reméli, ez nem a végleges szám, közülük ötön tudományos folyóiratokban is publikált már. Szívének a magyar szó a legkedvesebb… Elképzelhetetlennek tartja, hogy képességei, adottságai határok közé legyenek zárva. „A mentorprogram ezért rögtön felkeltette az érdeklődésemet, egy program, amely bátran átível a generációs és országhatárokon, csak javára válhat mindenkinek. Inspirációt reméltem - azt, hogy olyan újszerű szemléletet ad, melynek segítségével ötvözni tudom a jogtudomány szigorú világát a nyelvekkel és azokkal az eszmékkel, amelyekben hiszek.”
A kisebbségi jog annyira fontos számára, hogy az egyetlen országos magyar hetilapban rendszeresen nyújt jogi tanácsot, s megteszi ezt a Szlovák Rádió magyar adásában is. A mentorprogramban hatékony csatornát remél találni a szélesebb közönséghez. „Alapvető fontosságúnak tartom az emberi jogok fokozott védelmét, a gyermekek oktatáshoz való jogát, a nők egyenjogúságát, az erőszak visszaszorítását.” A szlovákiai magyarok helyzetét jogi szemszögből megközelítő munkái megtalálhatók a világ több egyetemi könyvtárában is.
Arra a provokatív kérdésre, hogy eldőlt-e már, a jog vagy a nyelvek fontosabbak-e a pályáján, könnyedén vágja át a gordiuszi csomót: „A mai, erősen globalizált világban elképzelhetetlennek tartom a jog beszorítását államhatárok közé.” Vagyis a kettőt együtt tudja csak elképzelni. Hozzáteszi: „a nyelvek révén lehetőségem nyílt előadni a világ legjobb egyetemein – többek között Párizsban, Barcelonában, Szentpéterváron –, és megtisztelőnek érzem, hogy szélesebb közönségnek is tolmácsolhatom azokat a jogi eszméket, amelyekben maradéktalanul hiszek.” Az egyetemen jelenleg angolul és szlovákul oktat, de az akadémiai életben is fontosnak tartja a gyökerek ápolását, több magyar nemzetiségű diák szakdolgozatának témavezetője.
Nagyon közel áll hozzá a jótékonyság eszméje is, több nemzetközi szervezet aktív tagja. Számára az emberi jogok védelme nem elvont fogalom, hanem elsősorban olyan eszköz, amely segít legyőzni a szegénységet, a betegségeket és a társadalmi egyenlőtlenségeket. „Nekem elsősorban tehát nem pusztán nemzetközi jogi vagy alkotmányos előírásokat jelentenek, hanem az emberi méltóság kinyilvánítását.”
