Egy négyszáz lelket számláló faluban, a szigetközi Kisbodakon nőtt föl Marjai Kamilla. Általános iskola Mosonmagyaróváron, középiskola Győrött. Az ottani Kazinczy Gimnázium révén vett részt egy drogprevenciós programban: nagyon megrendítette. „Akkor fogalmazódott meg bennem először, hogy lehet, nekem ezzel a problémával dolgom lesz.” Csak később jutott arra a következtetésre, hogy a környezetében mindenki talál kőhajításnyira legalább egy függőt.

Az ELTE-n szerzett pszichopedagógus alapdiplomát. Mivel mindig két dolog foglalkoztatta – egyrészt az addiktológia, másrészt a színház –, sikerült összefésülnie a kettőt. A gyakorlatát az életvezetési zavarokkal és függőségekkel küszködő fiatalokat segítő Megálló Csoportban töltötte, ott találkozott először színházterápiával. Szerelem volt első látásra.

Párhuzamosan futott egyrészt a mesterképzés az ELTE gyógypedagógiai karán, másrészt az addiktológiai konzultáns képzés a Semmelweis Egyetemen. „Kezdtem kapiskálni, hol vagyok én ebben a történetben… Mi dolgom nekem a függőkkel? Milyen segítséget tudok vagy kell adnom? Voltam én olyan helyzetben, hogy segítségre szorultam? Kaptam segítséget? Jó segítséget kaptam?” Szerinte egy segítő hivatású szakembernek nagyon fontos, hogy a saját történetének a mélyére ásson.

Bő két évre ragadt a Megállóban, miután pedig megszerezte a mesterdiplomáját, Szentgotthárdon, a pszichiátriai betegek otthonában kapott állást. Négy évet töltött ott, majd 2015-ben megpályázott egy konzultánsi állást a budapesti Nyírő Gyula Kórház Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézetében. Ez volt számára a megérkezés pillanata. „Hogy most már aztán célirányosan szenvedélybeteg-ellátás! Ez az, amit tizenöt éves koromban elképzeltem!”

Másodéves egyetemistaként hallotta Dr. Gerevich József nevét. Egy nagy nevet az addiktológiában! Írt neki, tudna-e segíteni. A pszichiáter szárnyai alá vette, bevonta a kutatásaiba, jóvoltából tarthatott huszonkét évesen előadást egy konferencián a szakma krémjének.

Marjai Kamilla most két irányban gondolkodik: az egyik, hogy megírja doktori disszertációját. Autista fiatalok szerhasználatát és agressziójellemzőit kutatja. A másik? Nyilvánvalóan színház és terápia összefonódása.

Dolgozik, tanul, tanít, kutat, tanulmányt ír, publikál a neten. És emellett azt keresi, hol van ő a szerepeiben. Mindebben mi a saját?

A sikereit kicsiben méri. Siker, ha egy színháztréningen valaki valamilyen fölismerésre jut. Ha átlépi a komfortzónáját. Ha képes kapcsolatba kerülni másokkal.

Marjai Kamilla nem gyógyítani akar: szimmetriára törekszik a klienseivel. Együtt haladni velük, kísérni őket. Azt mantrázza: önismeret-önreflexió-önkritika-alázat-…