Kövérkés, kesergő kisfiú volt gyerekkorában Mezei Gergő, akit veleszületett vesebetegsége miatt örökké kezelésekre, vizsgálatokra hordtak. Tizenhét évesen fordult a sorsa, új vesét kapott. De ahogy meséli, „fejben” is váltania kellett: „Sokan, ha kapnak egy lehetőséget nem merik kihasználni, félnek a komfortzónán túl. De nem tudni, mennyi ideig áll nyitva az a kapu, én ilyenkor igyekszem megragadni a felkínált esélyt, s élni vele.”
Amilyen egyszerűen hangzik, a lehetőség megragadása annyira nehéz. Azok az erős gyógyszerek, amelyeket a veseátültetés után kapott, fizikailag és mentálisan is megviselték. A műtétet követő három hónapban otthon ült, s nyolcvanhárom kilóra hízott abban az időszakban. Aztán kezébe vette a sorsát. Eleinte biciklizett, később már futott is. A műtét után két esztendővel, 2007-ben indult az első tíz kilométeres versenyén, s akkor döntött úgy, hogy szeretne versenyszerűen sportolni. Kezdetben csak önmagának és a családjának akart bizonyítani, de az újabb és újabb célokkal egyre tágasabb horizontok nyíltak előtte. A 10 kilométeres távot követte a félmaraton, s az atlétikai versenyek sora a transzplantált sportolók világjátékára vezetett. Világbajnokként, Európa-csúcstartóként immár a világcsúcs lebeg a szeme előtt.
„Ma már más motivál, mint korábban, valójában példát szeretnék mutatni a kitartásommal” – mondja. Korábban blogot írt, manapság inkább a Facebook-oldalán számol be személyes tapasztalatairól. Sokat köszönhet a buddhista szemléletmódnak, mely azon alapszik, hogy az ember maga felelős azért, ami vele történik, miközben lehetősége van rá, hogy változtasson és utat válasszon. Számára ezt az utat most a sport jelenti. Amikor nem kívánatos gondolatok jelennek meg, egyszerűen másra figyel, s előbb vagy utóbb tova szállnak mint a felhők az égen.
Egyetemi hallgató, a Debreceni Egyetem Jogi Karán az igazgatásszervezési szakon tanul. De a sportot olyannyira komolyan veszi, hogy Debrecenben ép versenyzők között edz, sőt néha versenyeken is indul. A Nike maratonon például 178. lett a 10 ezres mezőnyben. Igaz, ő heti 10-12 edzéssel éri el azt, amihez másoknak elég heti hét tréning. Ma már a transzplantált sport nemzetközi szinten ugyanolyan professzionális szemléletet kíván, mint az ép sportolók felkészülése. Ezért a mentorprogramtól a menedzselésben vár segítséget, hiszen az utazások és az edzőtáborok a transzplantált sportban is nagyon komoly anyagi erőforrásokat igényelnek.
Azt tervezi, ha majd már nem a világcsúcsra koncentrál, talán személyi edző lesz, de az sem kizárt, hogy könyvet ír a küzdelmeiről. Úgy véli: akkora lehetőséget kapott az élettől, hogy kötelessége a többi embert is motiválni.
