Egyetemi mentora állítja: a Semmelweis Egyetem egyik legtehetségesebb diákja volt. Több biológiaversenyen állt helyt jó eredménnyel, mellette orgona tagozaton zeneművészeti szakközepet végzett. Az orvosegyetemen bekerült a Kerpel-Fronius Tehetséggondozó Programba. Aktív volt a diákköri munkában, miközben kiemelkedő kulturális tevékenységet folytatott, hasonlóan ikertestvéréhez.
A barokk zene őt is magával ragadta, de őt erősebben vonzza a hangszer mellett a vezénylés és a muzsika kommunikációja. A koncerteket szívesen köti össze az ismeretterjesztéssel: gyakran mond pár szót a zenéről, a stílusról, a korról, amelyet majd a közönség megismer általuk. Mert természetesen a testvére zenekarával lép fel ő is. Az elmúlt években több mint hatvan koncertjük volt, többször külföldön, az USA-ban, Svédországban, Hollandiában léptek fel. Gergely is külföldi mesterkurzusokon vett részt.
„Én szeretem a rendszert látni – mondja magáról Gergely. – A karmesternek a zenekar előtt állva át kell látnia az egészet, ennyiben sok hasonlóság van az orvoslással. Az orvos is, amikor gyógyít, a szervezet egészének a működését kell, hogy átlássa.” Gergelynek tehát rendszerszerűbb a gondolkodása, mint ikertestvérének, Zsombornak. De bevallja, az intuíció kevésbé hatja át az ő életét, pedig annak a zene is aktív része.
Olyannyira, hogy bár ő most rezidens az I. számú Gyermekgyógyászati Klinikán, az egyetemi szakdolgozatában is a zene foglalkoztatta az orvoslás látómezején át: híres zeneszerzők pszichiátriai betegségeit, a bipoláris depresszió és a kreativitás kapcsolatát elemezte. Ám hogy Tóth-Vajna Gergely számára erősebb a hangsúly az orvoslásban, bizonyítják közeli tervei is: az egyetemi oktató gárdában is számítanak rá, ezért a szakvizsgák mellett szeretne vendégkutatóként vagy megfigyelő orvosként külföldi egyetemeken ismereteket szerezni, s a PhD fokozat elérése is céljai közt szerepel. De a rendszerben való gondolkodás mindenekfelett áll nála: ez vonzotta őt a mentorprogramba is. A kommunikációs képességét fejlesztené szakértő támogatásával, ehhez szüksége lenne tanulmányutakra, szakmai konzultációkra, ismeretei elmélyítésére. És hátteret, ismeretanyagot keres formabontó ötleteinek megvalósításához is, próbálná egymáshoz közelebb hozni a zenét, az orvoslást, és ezek kapcsolt területeit.
Bár gyakran teszik fel neki a kérdést: meddig tudja egyszerre csinálni mindkettőt, az orvoslást és a zenélést is, de nincsenek kétségei. „Addig fogom egyszerre művelni, amíg az energiáimból futja erre…” – és csillog a tekintete. Nyilván nem véletlenül a gyermekgyógyászat szépségeiről kezd magyarázni, idézve a közismert mondást: „A gyereket meg lehet gyógyítani, míg a felnőttet csak foltozgatjuk.” És mosolyog közben.
