Versenyeredményei kiemelkedőek. Főleg informatikából szárnyal. A LOGO Országos Számítástechnikai versenyt például négy alkalommal nyerte meg. De azért az Arany Dániel Matematikaversenyen is országos döntős volt. Kilencedikben (elsős gimnazistaként) 99 százalékos eredménnyel tette le az informatika emelt szintű érettségit, csak azért, hogy tízedikesként az informatika OKTV-n elindulhasson. Az országot képviselhette a legrangosabb versenyen, az IOI-n (Informatikai Diákolimpia) Taipeiben. Angolul anyanyelvi szinten, németül beszél, ír, olvas, de nem lehet eladni olaszul és oroszul sem. Nem mellesleg kiváló tájfutó.
Miért éppen matek, miért informatika, amiben jeleskedik? „Azt hiszem, ez nagyrészt genetikusan öröklődött…” – vélekedik. A bátyja is ezekben versenyzett, és hát a családban a két felmenője is matek-informatika szakos pedagógus… Jövendő pályájaként az informatikát tudja csak elképzelni, részben mert azt kreatívabbnak véli, „…és nem kell gyorsan belátható dolgokat hosszasan bizonygatni, elég csak tudni, hogy jók.”
A jövendő pályájáról is azt mondja, „Az emberek nap mint nap rengeteg időt töltenek el felesleges dolgokkal. Ennek a nagy részétől meg lehetne őket kímélni okos tervezéssel, gépek közti kommunikációval, mesterséges intelligencia alkalmazásával. Szeretnék olyan rendszereket, programokat, robotokat fejleszteni, amelyek ezeket képesek megoldani, az ezzel kapcsolatos kutatások még nagyon gyerekcipőben járnak.”
Vagyis egyértelműen a mesterséges intelligencia fejlesztése foglalkoztatja, ezen a területen is képzeli el a jövőjét. Mert helyettesíteni lehetne az embereket az unalmas, veszélyes munkakörökben, ahol egy apró hiba végzetes lehet. De a mindennapokban is jól jöhetne: „Például az autónk vezethetné saját magát, vagy amikor elindulunk haza, a kocsi akár „szólhatna” a háznak, hogy kapcsolja be a fűtést, főzze meg a vacsorát.” Ami őt nagyon érdekli, az a gépi fordítás: „Ha most beírunk valamit egy online fordítóba, hajmeresztő eredményeket kapunk, de ez is nagyon sokat javulhatna, akár szinkrontolmácsként is működhetne, sőt még talán a beszédstílusunkat is visszaadhatná. A hanggal gépelésben például már most is nagy áttöréseket értek el.”
Hogy a pályája tíz év múlva hol tart majd, abban kitüntetett helyet képzel még akkor is a tanulásnak, csak legfeljebb egy vállalatnál. Azért is, mert ez költségigényes tudományág, és ezért a hatalmas kutatási kerettel, sok szakemberrel és rengeteg fejlesztéssel rendelkező cégek egyikénél szeretne elhelyezkedni, mert ott valósítják meg a legtöbb és a legmerészebb, legnagyratörőbb dolgokat. Ezért tekinti lehetőségnek a mentorprogramot: „Szeretnék olyan embereket megismerni, akik már túl vannak néhány kanyarján ennek a kanyargós útnak.”
