Üzemmérnökből lett közgazdásszá, jelenleg Londonban egy száznegyvenezer embert foglalkoztató vállalatnál felső vezető.

Karrierje csúcsának mégis azt az időszakot tartja, amikor Magyarország londoni nagykövete volt. Mindenképpen szeretne majd hazatérni.

Könnyű úgy külföldön dolgozni, ha az embernek nincs honvágya. „Nekem mindig van” – vallja be Czakó Borbála, az Ernst & Young globális partnere, aki sohasem álmodta volna, hogy egyszer egy több mint száznegyvenezer embert foglalkoztató cég felső vezetésében fog dolgozni, ahogy azt sem, hogy Magyarország londoni nagykövete lesz. „Nem építettem tudatosan a karrieremet, de igyekeztem mindig megfelelni az elvárásoknak. Szerencsésnek tartom magam. Ami pedig a befolyásosságomat illeti, úgy fogalmaznék: szeretem az embereket, rengeteg barátom van. Sokfelé hívnak, és sokan fordulnak hozzám tanácsért. Próbálok mindenkinek segíteni” – mondja.

Műszaki diplomáját családi nyomásra szerezte, de mindig a pénzügyi területen érezte igazán jól magát, úgyhogy elvégezte a közgazdaság-tudományi egyetemet is, majd MBA-képesítést szerzett az USA-ban. „1989-ben kétgyermekes anyaként gyesről nappali tagozaton visszaültem az iskolapadba. Nem volt könnyű. Zuhogó esőben is biciklivel jártunk iskolába, mert nem volt pénzünk autóra, még a megélhetésre is alig jutott – emlékszik az ösztöndíjasként az Újvilágban eltöltött időszakra. – De megérte, mert mindkét lányom anyanyelvi szinten beszél angolul, világlátottak, kiváló diplomájuk és jó munkahelyük van.”

Mindennapi munkája most Londonhoz köti, de a magyar közéletben is aktívan részt vesz. Szakmai szervezője például az évek óta sikeres Pénzügyi csúcs konferenciasorozatnak, ahol a hazai gazdasági és politikai élet kiválóságai vitatják meg nemzetközi szakemberekkel Magyarország és a régió gazdasági kilátásait, ezenkívül a Károly walesi herceg által alapított Hungarian Business Leaders Forum (HBLF) elnöke is.

Amikor éppen nem utazik, londoni irodájában tárgyalásokra készül, vagy szakmai anyagokat olvas, készít. „Elég hosszú munkanapjaim vannak” – vallja be. Szerinte a sikerhez véletlen, szerencse, tehetség, szorgalom és egy jó csapat kell. Na és persze sok-sok tanulás. „A legjobb tanács, amit a pályám során kaptam, az volt, hogy nem érdemes azt javítgatni magunkban, amiben egyébként nem vagyunk annyira jók. Támaszkodjunk arra, amiben igazan jók vagyunk. Talán ezért lettem műszaki üzemmérnökből közgazdász. Mindazonáltal én a legnagyobb sikeremnek a lányaimat tekintem, az értékrendjük és az emberi hozzáállásuk alapján” – mondja.

Mindig igyekezett elég figyelmet fordítani a gyerekeire. Vezérigazgatóként sem tett például tárgyalást olyan időpontra, amikor szülői értekezletük volt. „De kétségkívül sokat köszönhetek annak a klasszikus nagycsaládi háttérnek is, ahol felnőttek. Ha valamit másképp csinálhatnék velük kapcsolatban, talán kisebb korkülönbséggel szülnék, mert nyolc év van köztük.”

Jelenlegi pozíciója is bőven adhatna okot szakmai büszkeségre, ő mégis mindenképpen a londoni nagyköveti munkáját tekinti karrierje csúcsának. „II. Erzsébet királynőnek adtam át a megbízólevelemet 2007 tavaszán, dolgoztam Tony Blair, Gordon Brown, David Cameron miniszterelnökkel, és kiváló kapcsolatokat építettem ki a Cityvel. Ebben az időszakban választottak a City of London díszpolgárává” – mondja az immár nemzetközi hírű és látókörű topmenedzser, aki hosszú távon mindenképpen szeretne visszatérni Magyarországra. Számára az igazi pihenést a Balaton jelenti. Legszívesebben az összes szabad idejét ott töltené – olvasással, biciklizéssel, sétálással és főzéssel.