Egyike a modern olimpiák legnagyobb magyar sportolóinak, az egyetlen úszónő, aki öt egyéni olimpiai aranyérmet szerzett, minden idők legfiatalabb olimpiai aranyérmese. Beválasztották a Hírességek Csarnokába (Hall of Fame), szakemberek szerint senki sem úszott nála elegánsabban. Egyértelműen és verhetetlenül ő volt a legjobb.

A családi legendárium szerint pusztán a véletlenen múlt, hogy a kis Krisztina anno úszni ment: kiharcolta magának, hogy a nővérével tarthasson. Krisztina nagyon mozgékony volt és – ahogyan egykori edzői, Kiss Miklós, Turi György és Kiss László emlegetik – csodálatos alkati adottsága, intelligenciája, rendületlen hozzáállása miatt olyan tanítvány, amilyenről minden edző álmodik. Tehetségének és kitartó munkájának köszönhetően már a kezdetektől biztos volt, hogy óriási sikerek előtt áll.

„Úgy gondolom, hogy bárki lehet sikeres, aki a kitűzött célját eléri úgy, hogy közben nem gázol át másokon – mondja –, a siker szerintem minden ember életében benne van, mindenki megéli. Hiszen szülőként örülünk annak, amikor a gyerekünk elkezd járni, beszélni, vagy rajzol egy szép képet – ezeket nem csak mi éljük meg sikerként, hanem ők is. Persze vannak világraszóló sikerek, amilyenben annak idején nekem is részem volt, és befolyásolta az életemet. Úgy látom, manapság a fiatalok másként képzelik a sikert, más szempontok szerint állítanak maguk elé példaképeket. Sok olyan sikeresnek tartott ember van, akiknél a siker mögött nincs munka, de ebben a médiának is nagy a szerepe.”

Az 1996-os atlantai olimpián szerzett fölényes győzelmével végleg visszavonult a versenysporttól. Azóta nem akar mindenáron a középpontban lenni, sőt leginkább azon fáradozik, hogy kikerüljön onnan. Nem hajt felszínes sikerekre és celebstátuszra, nem váltotta könnyen szerezhető pénzre a sportban elért sikereit, visszahúzódó, szerény életet él, elsősorban az anyasággal járó feladatait helyezi előtérbe. „Vannak céljaim, és remélem, mindig is lesznek, mert az a legrosszabb, ha céltalanul él az ember. Az én céljaim most a gyerekekkel, családdal kapcsolatosak, hogy ebben a kifordult, értéktelen, rohanó világban megtalálják a helyüket, boldogok legyenek, és hasznos életet éljenek” – mondja.

Visszavonultsága ellenére is aktív: tavaly például az egyik fővédnöke volt a Szingapúrban zajló ifjúsági olimpiának, de azzal a kikötéssel vállalta csak el, hogy nem jár majd túl sok nyilvános szerepléssel, mivel „semmi olyan nem történik vele, amit a családján és a barátain kívül mással megosztana”. Egy korábbi interjújában mondta erről: „Amíg sportoltam, kötelességem volt kiszolgálni a médiát is, és eleget kellett tennem különböző felkéréseknek. Ám akkor is kizárólag a versenyekről, az eredményeimről beszéltem, s úgy hiszem, ez így helyes. Miután pedig visszavonultam, minden megszűnt, ami korábban érdekes volt az embereknek. Nem versenyeztem, nem volt miről beszélnem.”

Ilyen eredményekkel a háta mögött az ember mégsem maradhat teljes inkognitóban, Krisztinát a legkisebb úszók is megállítják a mai napig, hogy aláírást kérjenek, olyanok is, akik még nem is éltek akkor, amikor pályája csúcsán volt. Biztosak lehetünk abban, hogy még a mai kicsik is elmesélik majd úszni tanuló gyermekeiknek, hogy volt egyszer egy tizennégy éves kislány, akiért anno egy ország kiabált Vitray Tamással együtt, hogy „gyere Egérke, gyere kicsi lány”, és aki a dobogón állva alig volt magasabb, mint a mellette álló két német helyezett.

„Nem foglalkozom azzal, hogy milyen befolyással bírok másokra, nem is használom ki. Persze a mai napig kapok köszönetet, szeretetet az emberektől, akik annak idején szorítottak értem, és mindig jó érzés hallani, hogy milyen örömet szereztem nekik. Azzal, hogy sportoltam, nagyon sok dolgot megtanultam, az egyik legfontosabb az, hogy mindig legyen célom, amit szeretnék elérni. Ez most leginkább a családdal kapcsolatos, hiszen amikor valaki szülő, anya lesz, onnantól kezdve komoly felelősséggel tartozik másokért.”