Történész, tanár, múzeumalapító és politikaformáló – Schmidt Mária elsősorban mégis gyerekeire, unokáira a legbüszkébb. A Terror Háza Múzeum vezetője küzdő típus, nem fél a konfliktusoktól: a vitákból tanulni tudunk, közelebb visznek az új kihívások megoldásához.

A szabadság és a függetlenség mindig is nagyon fontos volt számára. A pártállam idején nem akart elhelyezkedni, ezért 1978 és 1996 között szellemi szabadfoglalkozásúként ipari vállalatoknál vállalt műszaki tolmácsolást. 1998 és 2002 között a miniszterelnök főtanácsadójaként dolgozott.

Boldog, hogy végre demokráciában élhet. „A demokrácia politika, a politika pedig a közügyeinkről szól. Mindenkinek megvan abban a felelőssége, hogy milyen országban élünk, és hogyan alakítjuk gyerekeink jövőjét” – állítja. Szerinte az érvényesülés nem azon múlik, hogy valaki nő vagy férfi, hanem a tudáson, a tehetségen, a munkán és a szorgalmon. „Tény, hogy elmacsósodott a világunk, de én például kifejezetten szeretek nőkkel dolgozni. Jobban igyekeznek, mint a férfiak, és nagyobb bennük az alázat, a lojalitás a munka iránt” – mondja. Picit unja már, hogy az utóbbi időben mindennek a siker a mércéje. „Számomra a legfontosabb érték a család, a szeretet, a munka. Ha ez hiányzik, mit ér a siker?”

A gyerekeire, unokáira a legbüszkébb, de szakmailag is nagyon szerencsésnek tartja magát. „A történészek, a társadalomtudósok ritkán látják a munkájuk eredményét. Nekem ez megadatott. A három múzeum, a szobrok, amelyek a nevemhez fűződnek – ezek mellé mind oda lehet állni. Egyetemi tanárként nagyon sok tehetséges diákot indíthattam el, könyveket írtam, és sokan kíváncsiak a véleményemre. Ez öröm, siker és felelősség is” – mondja.

Nehéz időszakoktól persze Schmidt Mária pályája sem volt mentes. A Terror Háza Múzeum megnyitása utáni években például rengeteg méltatlan támadás érte – emlékszik. Az intézmény kapuját azonban, amely európai és talán világszinten is először fogalmazta meg, hogy a XX. század két totális diktatúrája egyformán emberellenes volt, azóta több mint 3 millió látogató lépte át. „Érdemes volt. Küzdő típus vagyok. Erős a hitem” – foglalja össze.

Kedvenc drámai költeménye Az ember tragédiája. Úgy érzi, a szereplők közül Lucifer áll hozzá a legközelebb. „Már a nevében is benne van: lux, lucis ferre, tehát a fényhozó. Ha ő nincs, akkor nincs változás, nincsenek új utak, nincs fejlődés. A konfliktusokra, vitákra szükség van. Nem kell tőlünk félni, tanulni tudunk belőlük” – magyarázza.

Schmidt Mária az évről évre elkészülő toplisták szerint Magyarország egyik leggazdagabb asszonya. Erről nem szívesen beszél. „Fontos a pénz, de ismétlem: a legfontosabb a szabadságom, a függetlenségem és a családom. A gyerekeim a legszebb álmaimat teljesítik be, az unokáim pedig lehetőséget adnak arra, hogy velük együtt újra felfedezzem a világot, és az ő szemükön keresztül is lássak” – mondja.

Ami a terveit illeti, Schmidt Mária szeretne még létrehozni világszínvonalú múzeumot: tagja annak a testületnek, amely Brüsszelben az Európai Történelem Házának történészi koncepcióját készíti; szeretné megújíttatni és ha lehet, kibővíteni a Terror Házát.

Szabad idejében szívesen megy operába, szereti a képzőművészetet, a szépirodalom helyét pedig átvette a szakirodalom.