Egy dél-budai raktárépület negyedik emeletén van az irodája: keletre a Duna, nyugatra dombok. Semmi feltűnés, semmi hivalkodás: az íróasztalán mindössze egy monitor és számítógép-billentyűzet.
Diákkorában újságíró szeretett volna lenni, ennek ellenére drámatagozatra járt. Hálás tanítvány, ma is emlegeti egykori tanárát, Síkné Kinszki Juditot. „Az alatt a négy év alatt jöttem rá, hogy se az oknyomozó újságírás, se a művészvilág nem az én világom” – kommentálja mégis gimnáziumi éveit.
Az érettségi után fogalma sem volt, merre tovább. „Már régen dolgoztam, amikor megfogalmazódott bennem, mit akarok” – mondja most. Két kérdést mindenesetre időben feltett önmagának. Egyrészt: hogy miben jó, másrészt, hogy mi szerez neki örömöt. Szerencséjére ahhoz a nemzedékhez tartozik, amely elé az elődeihez képest nagyobb választékot tálaltak, és amelynek igyekvőbb képviselői élni is tudtak ezzel.
Főiskolára járt, közben beállt hirdetésszervezőnek, hogy előteremtse a zsebpénzét, és felsőfokú nyelvvizsgát tett németből. Aztán külföldön vállalt munkát. Kiderült, a nyelvtudása cégen belül ugyan elegendő, de ahhoz kevés, hogy külső partnerekkel is tárgyaljon.
Nemzetközi lapkiadási vonalon tevékenykedett, aztán a munkája révén találkozott egy svájci informatikai cég tulajdonosával. „Na, ilyen tűzről pattant magyar menyecske kell nekem, mondta rám” – idézi fel, miért csábította az új lehetőség. Nemzetközi professzori csapattal szervezhetett egy multikulturális oktatási programot. Ingázott München és Zürich között – közben még arra is futotta az idejéből, hogy férjhez menjen.
Azt vette észre, az emberek emberekkel üzletelnek, neki pedig az a dolga, hogy hidat építsen közöttük. Ehhez Svájcban újabb diplomát szerzett: az emberi viszonylatokra szakosodott. Dolgozott személyes tanácsadóként, foglalkozott pénzintézetek hr-es témáival.
Aztán visszatért Magyarországra, vissza az anyacégéhez. Immár persze fölvértezve nemzetközi tapasztalatokkal és kapcsolatokkal, nemzetközi kapcsolatokkal. „Nekem jót tett, hogy külföldön szocializálódtam” – tekint vissza az indulás idejére. Hirdetési igazgató lett, aztán lapigazgató, majd ügyvezető. És eltelt újabb hat év. Sosem kellett munkahelyet keresnie, mindig megtalálták. 2009-ben a Libri. „Azt mondtam, se könyves nem vagyok, se kereskedő. Segítek rendet tenni, de közben keressék maguknak az igazit.” Akkor azt gondolta, fél évig csinálja, csakhogy jöttek az eredmények… Maradt. A cég most négyszáz embert foglalkoztat, évente csaknem kilencmilliárd forintot forgalmaz.
Sosem áll le. A munkatársai azt mondják neki, vegye figyelembe, hogy nem tudnak ugyanazon a fordulatszámon pörögni, mint ő. „A szereposztás az, hogy én szárnyalok, viszont mindig kell mellém valaki, aki visszafog, ha elragadtatom magam.” Mégsem a személyét tartja fontosnak, hanem azokat az ügyeket, üzeneteket, amelyeket – a Libri vezetése mellett – képvisel. A tehetséges fiatalok támogatását. A tudás menedzselését. Az élhető környezet eszes megoldásait. „Siker? Ha nehéz dolgokat is képes vagyok megalkuvás nélkül véghezvinni. Ha hű tudok maradni önmagamhoz, miközben azt érzem, nem volt hiába a sok macera” – tűz ki maga elé újabb célokat.
Túl azon, hogy egy alapítványon keresztül személyesen is támogatja a könyvszakma összefogását, próbálja népszerűsíteni az olvasást. Olyan akciókkal, hogy ne az döntsön, mi szerepel a sikerlistán, ne a kereskedő, ne a szakma, ne
a kritikus befolyásolja az embereket, hanem az olvasók. Tanuljanak meg a családok választani. Akciót indít, melyik magyartanár hagy maga után nyomot. Kalandtábort szervez a gyerekeknek, fejlődjék a fantáziájuk.
Kemény nő, kemény vezető, de nem mindig tudja leplezni érzékenységét. Kórházakban rendez be olvasósarkot: a cége már tucatnyi egészségügyi intézménnyel áll kapcsolatban. Írókat, színészeket visz oda, hogy a gyerekek ideig-óráig megfeledkezzenek a betegségükről. „Van olyan, erőt próbáló felolvasás, amelyből nekem három-négy óra felállni.”
Épült már annyi múlt mögötte, amelyre építhet jövőt. „Az embernek igazából magához kell értenie – meg a többi emberhez.”
A Libri Zrt. ügyvezető igazgatója. Felsőfokú humánerőforrás-vezetői és közgazdasági végzettsége van, hat évig külföldön dolgozott (Németországban, Svájcban). Egy elektronikus újság, valamint egy, az elektronikus olvasás felfutásában bízó magánvállalkozás alapítója.