"Ügyvezető igazgató, Libri"

lorem iposum dolor

Praesent suscipit aliquam urna. Praesent et velit lorem. Fusce id ligula odio. Aenean feugiat ante ut sapien fermentum mollis.
rendben
 
 
Walitschek Csilla

Walitschek Csilla

Ha a hídépítő szárnyal

Ügyvezető igazgató, Libri

Egy dél-budai raktárépület negyedik emeletén van az irodája: keletre a Duna, nyugatra dombok. Semmi feltűnés, semmi hivalkodás: az íróasztalán mindössze egy monitor és számítógép-billentyűzet.

 

Diákkorában újságíró szeretett volna lenni, ennek ellenére drámatagozatra járt. Hálás tanítvány, ma is emlegeti egykori tanárát, Síkné Kinszki Juditot. „Az alatt a négy év alatt jöttem rá, hogy se az oknyomozó újságírás, se a művészvilág nem az én világom” – kommentálja mégis gimnáziumi éveit.

 

Az érettségi után fogalma sem volt, merre tovább. „Már régen dolgoztam, amikor megfogalmazódott bennem, mit akarok” – mondja most. Két kérdést mindenesetre időben feltett önmagának. Egyrészt: hogy miben jó, másrészt, hogy mi szerez neki örömöt. Szerencséjére ahhoz a nemzedékhez tartozik, amely elé az elődeihez képest nagyobb választékot tálaltak, és amelynek igyekvőbb képviselői élni is tudtak ezzel.

 

Főiskolára járt, közben beállt hirdetésszervezőnek, hogy előteremtse a zsebpénzét, és felsőfokú nyelvvizsgát tett németből. Aztán külföldön vállalt munkát. Kiderült, a nyelvtudása cégen belül ugyan elegendő, de ahhoz kevés, hogy külső partnerekkel is tárgyaljon.

 

Nemzetközi lapkiadási vonalon tevékenykedett, aztán a munkája révén találkozott egy svájci informatikai cég tulajdonosával. „Na, ilyen tűzről pattant magyar menyecske kell nekem, mondta rám” – idézi fel, miért csábította az új lehetőség. Nemzetközi professzori csapattal szervezhetett egy multikulturális oktatási programot. Ingázott München és Zürich között – közben még arra is futotta az idejéből, hogy férjhez menjen.

 

Azt vette észre, az emberek emberekkel üzletelnek, neki pedig az a dolga, hogy hidat építsen közöttük. Ehhez Svájcban újabb diplomát szerzett: az emberi viszonylatokra szakosodott. Dolgozott személyes tanácsadóként, foglalkozott pénzintézetek hr-es témáival.

 

Aztán visszatért Magyarországra, vissza az anyacégéhez. Immár persze fölvértezve nemzetközi tapasztalatokkal és kapcsolatokkal, nemzetközi kapcsolatokkal. „Nekem jót tett, hogy külföldön szocializálódtam” – tekint vissza az indulás idejére. Hirdetési igazgató lett, aztán lapigazgató, majd ügyvezető. És eltelt újabb hat év. Sosem kellett munkahelyet keresnie, mindig megtalálták. 2009-ben a Libri. „Azt mondtam, se könyves nem vagyok, se kereskedő. Segítek rendet tenni, de közben keressék maguknak az igazit.” Akkor azt gondolta, fél évig csinálja, csakhogy jöttek az eredmények… Maradt. A cég most négyszáz embert foglalkoztat, évente csaknem kilencmilliárd forintot forgalmaz.

 

Sosem áll le. A munkatársai azt mondják neki, vegye figyelembe, hogy nem tudnak ugyanazon a fordulatszámon pörögni, mint ő. „A szereposztás az, hogy én szárnyalok, viszont mindig kell mellém valaki, aki visszafog, ha elragadtatom magam.” Mégsem a személyét tartja fontosnak, hanem azokat az ügyeket, üzeneteket, amelyeket – a Libri vezetése mellett – képvisel. A tehetséges fiatalok támogatását. A tudás menedzselését. Az élhető környezet eszes megoldásait. „Siker? Ha nehéz dolgokat is képes vagyok megalkuvás nélkül véghezvinni. Ha hű tudok maradni önmagamhoz, miközben azt érzem, nem volt hiába a sok macera” – tűz ki maga elé újabb célokat.

 

Túl azon, hogy egy alapítványon keresztül személyesen is támogatja a könyvszakma összefogását, próbálja népszerűsíteni az olvasást. Olyan akciókkal, hogy ne az döntsön, mi szerepel a sikerlistán, ne a kereskedő, ne a szakma, ne

a kritikus befolyásolja az embereket, hanem az olvasók. Tanuljanak meg a családok választani. Akciót indít, melyik magyartanár hagy maga után nyomot. Kalandtábort szervez a gyerekeknek, fejlődjék a fantáziájuk.

 

Kemény nő, kemény vezető, de nem mindig tudja leplezni érzékenységét. Kórházakban rendez be olvasósarkot: a cége már tucatnyi egészségügyi intézménnyel áll kapcsolatban. Írókat, színészeket visz oda, hogy a gyerekek ideig-óráig megfeledkezzenek a betegségükről. „Van olyan, erőt próbáló felolvasás, amelyből nekem három-négy óra felállni.”

 

Épült már annyi múlt mögötte, amelyre építhet jövőt. „Az embernek igazából magához kell értenie – meg a többi emberhez.”

A Libri Zrt. ügyvezető igazgatója. Felsőfokú humánerőforrás-vezetői és közgazdasági végzettsége van, hat évig külföldön dolgozott (Németországban, Svájcban). Egy elektronikus újság, valamint egy, az elektronikus olvasás felfutásában bízó magánvállalkozás alapítója.
Varga Sándor Márton Varga Sándor Márton cikke