"A semmittevés élvezetét alábecsüljük, pedig érdemes lenne megtanulni."

lorem iposum dolor

Praesent suscipit aliquam urna. Praesent et velit lorem. Fusce id ligula odio. Aenean feugiat ante ut sapien fermentum mollis.
rendben
 
 

A dolce far niente művészete

A semmittevés élvezetét alábecsüljük, pedig érdemes lenne megtanulni.

A gondolat, hogy a semmittevést ugyanúgy meg kell tanulni, mint bármilyen más tevékenységet, elsőre furcsának hathat. Ugyan miben kellene jártasságot szerezni- nem elég, ha csak abbahagyjuk azt, amit éppen teszünk? Nos, nem egészen, és nem is olyan könnyű semmittenni, mint gondolnánk. Népszerű pszichológiakönyvek szerzője, Oliver Burkeman összegyűjtötte, miért fontos olykor teljesen kikapcsolni.

 


Buddhától John Keatsig sokat elismerték, hogy az örökös sürgés-forgás, a szüntelen aktivitás egyfajta kényszer, egy olyan függőség, amiről csak azért nem ismerjük el, hogy káros, mert a társadalom ezt díjazza. Pedig éppen ellenkezőleg: a semmittevés az, amely az expressz sebességgel száguldó, túlhajszolt világban segít talpon maradni.

Hogyan lehet semmit se tenni?

A semmittevés nem azt jelenti, hogy nem teszünk semmit. Hacsak nincs az ember klinikai halál állapotában, mindig csinál valamit. Ha mást nem, éppen a semmittevés örömét élvezi. A pszichológusok szemében például ez nem passzivitást jelent. A pillanatban való elmerülés és az érzékekre való fókuszálás elsajátítható gyakorlat. Amit legtöbbször semmittevésen értenek, az az, hogy semmi hasznosat nem csinálunk. Ezzel az a gond, hogy a hasznosságot aszerint definiáljuk, ami nem feltétlenül tesz nekünk jót. A sok munka, amiből még több pénzünk lesz, hogy még többet tudjunk vásárolni lehet, hogy hasznos az eladóknak- de nem feltétlenül nekünk. A hasznosság mindig a jövőre irányul, amelyben majd eredményt hoz. Ezáltal kiragad a jelenből, és nem tudjuk a pillanatot élvezni. Ebben az értelemben a semmittevés egyet jelent azzal, hogy azt érezzük, élünk.

A kreativitás motorja

A céltalanság, a nyugalom, de még az unalom is felébresztheti bennünk az alkotókedvet és kreativitást. Nem véletlen, hogy megannyi író és művész iktat be mindennapi feladatai közé hosszú sétákat. Az egyik magyarázat erre az a jelenség, amely inkubációs hatásként ismert. Annyit tesz, hogy ha szünetet tartunk a feladat végzése közben, hagyjuk, hogy a tudattalanunk dolgozzon és alkosson, és voilá! Nem maga a szünet, hanem a célzott pihenés tüzeli a kreativitást.


Más tanulmányok bizonysága szerint az unalom arra motiválja az embereket, hogy érdekes módokon könnyítség az unalom nyomasztó hatását, így sok kreatív ötlet születhet. A cél nélküli, szabad gondolkodás kiszabadít a csőlátás fogságából, amely csak egyetlen dologra fókuszál. Ha nem lebeg egy megoldandó feladat a szemünk előtt, sokkal nyitottabbak vagyunk új ötletek iránt.

Az örökös elfoglaltság többet árt, mint használ

Az emberek összetévesztik az erőfeszítést a hatékonysággal. Ha egy napot töltünk nehéz feladatokkal, az fárasztó és dicséretes, így tévesen azt gondoljuk, hogy hasznos is. Vagy ami még rosszabb, állítja a holland pszichológus Manfred Kets de Vries, az elfoglaltság nagyon jó védekezőmechanizmus a zavaró gondolatokkal, érzésekkel szemben. Amikor nem csinálunk semmit, akkor szembesülhetünk azzal, ami valóban bánt, foglalkoztat.

Az agynak kell egy kis szünet

Az ipari forradalom óta az embereket úgy tekintik, mintha gépek lennének: minél többet dolgozik, annál nagyobb a teljesítménye. A neurológusok szerint viszont az agynak pihenőre van szüksége: nemcsak azért, hogy a lemerült tartalékokat pótolja, hanem hogy feldolgozza az információt, amellyel elárasztották, rögzüljenek a memóriában, és hogy az idegpályák megerősödésével biztosabbá váljanak az elsajátított készségek.

Úrrá lenni a zabolátlan figyelmen

Azt ne gondolja senki, hogy rögtön legelőször könnyű lesz semmit se tenni. Akaraterő kell legyőzni a késztetést, hogy akármibe belefogjunk. A buddhizmusban az örökös aktivitást egyfajta lustaságnak tekintik. Azt jelenti, hogy az ember képtelen uralmi a figyelmét, és elcsábul egy emailnek, honlapnak vagy feladatnak. A feladat sosem volt nehezebb: a mai kor, különösen az online szféra elvárja, hogy egyetlen percre se álljunk le. Pedig a semmittevés művészete arra tanít, hogyan lehetünk saját figyelmünk irányítói. Ehhez annyi kell, hogy beiktatjuk napirendünkbe a semmittevést, ahogyan a többi feladatot is. Csak a többi embertől ne várjuk el, hogy megértőek lesznek, ha meghallják, hogy éppen azért nem fogadtunk el egy vacsorameghívást, mert éppen akkor semmit sem csinálunk.

La femme La femme cikke 2015. március
Lepje meg üzleti partnereit, családtagjait egy különleges, személyre szóló ajándékkal.