Egy pillanatra felejtsük el, amit arról tanultunk, hogy a pénz nem boldogít, és egy pillanatra higgyük el, hogy lehet igaz akkor is, ha nem lottóötösről van szó. Merthogy a jó lelkiismeret igenis megvásárolható: aki fair trade kávét, kakaót vagy banánt vesz, megnyugodhat, hogy a pénze jó helyre kerül, és egy kicsivel hozzájárult ahhoz, hogy a világ egy jobb hely legyen.
Kezdhetjük a reggelt egy jótéteménnyel, ha a szokásos kávé vagy tea helyett fair trade kávét, teát iszunk. Még fel sem ébredtünk, és már adakoztunk, társadalmilag felelősen cselekedtünk. Akitől ugyanis az a tea vagy kávé származik, rendes pénzt kap a termésért, és emberi körülmények között dolgozik. Így mind a termelő, mind a kávéivó európai nyugodtan hajthatja este párnára a fejét, mert az előbbit nem fenyegeti a gonosz, kapzsi felvásárló réme.
A hatvanas években indult fair trade mozgalom mára jelentős piaci tényezővé vált, közel egymilliárd dolláros évi világforgalommal, amelynek több mint felét Európa adja. A méltányos kereskedelemben leggyakrabban a harmadik világ országaiban előállított árucikkekről van szó, amelyeket valamikor gyarmatárunak neveztek: főként kávé, tea, kakaó, banán, egyes gyümölcslevek tartoznak ide, emellett kézművestermékek és ruházati cikkek.
A fair trade lényege, hogy a magasabb felvásárlói ár mellett jobb megélhetési feltételeket biztosít azoknak a termelőknek, akik a bevett világpiaci rendszer miatt hátrányos helyzetbe kényszerülnek, valamint az emberjogi és környezetvédelmi szempontokat sem veszítik szem elől. Ebben a rendszerben az importőrök, akik gyakran egyben a forgalmazók is, közvetlenül a harmadik világbeli termelőszövetkezetektől vagy kistermelőktől szerzik be az árut, így csökken a termékre tevődő árrés. Vagyis a bevétel mintegy 28 százaléka eljut a termelőhöz, szemben a kereskedelemben „megszokott” 10-12 százalékkal.
Legyen vége a gyerekmunkának!
A zöld-kék védjegy garantálja, hogy a méltányos kereskedelembe kerülő termékek előállításakor nem alkalmaztak gyerekmunkást. Becslések szerint a világon jelenleg több mit 200 millió gyerekmunkásvan, nagy részük a harmadik világ fejlődő országaiban robotol üzemekben és ültetvényeken, mivel az ő bérük olcsóbb. Gyakran embertelen és veszélyes munkakörülmények között dolgoznak, levegőtlen helyiségben, 12-14 órás műszakban állandó felügyelet mellett, ráadásul a legtöbb gyerek így többnyire kiesik az oktatási rendszerből is. A fair trade termék nemcsak ennek vet gátat, hanem az árában lévő prémiumot (az ár 1-2 százalékát) is az adott közösség fejlesztésére (oktatás, ivóvízellátás fejlesztése) fordítják.
A gyerek mellett fontos a környezet védelme is: a kakaót, kávét, banánt tradicionális módon termesztik, vagyis több növényt termesztenek együtt. Ez biztosabb bevételi forrást jelent a termelőknek, mivel nincsenek kiszolgáltatva egy termény világpiaci áringadozásának, és az erdőszerű vegetáció gazdag madár- és rovarvilágnak nyújt élőhelyet.
A méltányos kereskedelemben általánosan is jellemző elv, hogy kisebb területen, kevesebb vegyszerhasználattal termesztik a növényeket, amelyek egyre nagyobb része már biogazdálkodásból származik. A zöld-kék körrel ellátott termékből egyre több van. Nyugaton már nemcsak élelmiszerekre alkalmazzák a védjegyet, hanem ruházati termékekre, játékokra, kézművestermékekre, és már dolgoznak a fair trade turizmus rendszerének kialakításán is.
Egy 2005-ös vizsgálat szerint akkor a magyar fogyasztók 13 százaléka volt nyitott a fair trade-re, és egy idei adat sem ütné ki a plafont. Nálunk ráadásul nem gyökerezett meg az a szemlélet, amelybe sok nyugat-európai belenőtt.
A fair trade népszerűségének növekedéséhez kellett az ottaniak „gyarmattartói” felelősségtudata, amelyet egykori gyarmatbirodalomként éreznek a fejlődő országok iránt. Mi ugyan az uniós tagsággal nem segélyfogadó, hanem adományozó ország lettünk, ez a mindennapi gondolkodásba lassan szivárog le. A Tudatos Vásárlók Egyesületének felméréseiből az derül ki, hogy nálunk mégsem elsősorban a leggazdagabbak vesznek fair trade termékeket, sokkal inkább a középosztály felső rétege tartozik a vásárlók közé. A fogyasztói szokások azonban lassan változnak, átütő eredményt nem lehet várni.
Az igazság amúgy az, hogy nem mindegyik fair trade termék drágább – némi számolgatással kiderül, hogy némely fair trade kávé kilója még olcsóbb is, mint a szupermarketben kapható, és így ráadásul nem egy távoli részvényest gazdagítunk, hanem magát a kávétermelőt. Ennek azonban utána kell járni. A fair trade termékek Magyarországon bioboltokban, gourmet élelmiszerüzletekben és fair trade kávézóban kaphatók, amelyek nem mindenki számára vannak elérhető közelségben. Egyre több helyen már a szupermarketek polcain is lehet látni a fair trade kék-zöld logójú terméket, aminek köszönhetően azok is hozzájuthatnak, akik ritkán látnak bioboltot. Ha egyáltalán észreveszik. Ugyanis megfelelő tájékoztatás nélkül semmiben nem különbözik majd a többi magasabb árfekvésű kávétól.
Magyarországon is lehetünk fairek
Az informálás elengedhetetlen, mert ahogyan a fair trade magyarországi szervezői állítják, az emberek nagy része, miután megtudja, milyen előnyökkel jár a fair trade, és megérti, hogy a termelő megkapja a tényleges árat, elfogadja az árkülönbséget. A vásárlók sokszor azt sem tudják, hogy a nem méltányos kereskedelem mennyire kizsákmányoló. A fair trade elveit magyar földre is átültethetjük, ha közvetlenül a termelőtől vásárolunk, azon az áron, amelyet ő határoz meg. Igaz ugyan, hogy a magyar termelők kevésbé kiszolgáltatottak, mint a harmadik világbeliek, de problémáik számosak. Ezért a magyarországi fair trade-hívők azt hangsúlyozzák, hogy csak olyan fair trade termékek importját támogatják, amelyek itthon nem állíthatók elő, ezzel ösztönözve a helyi termékek vásárlását. Ezzel hozzájárulhatunk a helyi termelők megélhetéséhez, és mivel nem óceánokon át repülve jut el hozzánk a zöldség, gyümölcs vagy a lekvár, a rövidebb szállítás miatt kisebb a környezetszennyezés. Vagyis az angol fair trade eperlekvárnál is méltányosabb, ha egy magyar termelő lekvárját veszed meg, tisztes áron – ez az igazán fair trade.
A fair trade kritikusainak egyik fő érve szerint ez kevés ahhoz, hogy megoldja a fejlődő országok problémáját, mivel a kereskedelemnek csak igen kis szeletét teszi ki, és hogy tovább erősíti a fejlett és a fejlődő világ közötti hagyományos kereskedelmi rendszert ahelyett, hogy a harmadik világ országainak önellátását segítené. A fair trade támogatói azonban nem világmegváltó vágyálmokat üldöznek. A fair trade üzenete az, ami más jótékony szervezeteknek: sok kicsi sokra megy. Az sem baj, ha nem mindennap veszünk fair trade cikkeket, hanem alkalomadtán, ajándékozáskor kerül egy-kettő a kosárba – már az is sokat számít. Ahogyan Újszászi Györgyi, a Fair Világ Méltányos Kereskedelem Szövetség elnöke fogalmaz: nem a kifogásokat kell keresni, hanem a megoldást.
