Gyermekkorunkban a nap egyik legmeghittebb, legvarázslatosabb része az esti mese. Leszáll az est, minden elcsendesül, és végre odabújunk szeretett szüleinkhez, akik álomillatú mesékkel próbálnak minket átsegíteni a pihenés országába. Persze az elalvást még próbáljuk elodázni, „Anya, csak még egy utolsót” – kérleljük megannyiszor. Mesélni persze nem csak este lehet, és nem csak gyermekkorban. A gyermekeknek, de a felnőtteknek is nagy szükségük van varázslatra, királyokra, királylányokra, titkos ajtókra, égig érő fák tövében megbúvó titkokra. A csodára mindannyian vágyunk, bár – legyünk őszinték – csodák leginkább a mesékben vannak.
A mesében a jó győzedelmeskedik a rossz felett, és boldogan élünk, míg meg nem halunk. Mindemellett a mese sokszor egyfajta allegorikus megtestesülése egy adott élethelyzetünknek, lelkiállapotunknak, feldolgozandó fájdalmunknak, hiszen a mesehősök is csak az Életet élik, akárcsak mi, földi halandók. A mese valódi elixír, gyógyír a sebekre, kényeztetés a léleknek. A meseterápia mint alternatív gyógyítási módszer – a művészetterápia egyik ágaként – egyre erőteljesebben épül be a köztudatba, egyre többen alkalmazzák releváns gyógymódként, bár hatékonyságát a mai napig sokan megkérdőjelezik. Lássuk, mit tudhatunk erről a terjedőben lévő módszerről.
Szelíd és szép gyógymód
Szakértők szerint a meseterápia számtalan lelki probléma – szerelmi bánat, gyász, különböző elfojtott szorongások – feloldására szolgálhat hatékony gyógyírként, de alkalmazták már kómás betegek gyógyításában is. Az eljárás pártolói szerint azonban nemcsak lelki, de fizikai bajokra is hatásos gyógyír lehet. A módszer elvileg bármilyen korosztály tagjainak körében alkalmazható, de leginkább a húsz és ötven év közöttiek körében népszerű – ám az is előfordult már, hogy a terápiát újszülött kisbabáknál alkalmazták sikeresen. Hazánkban a meseterápia legfőbb képviselője Boldizsár Ildikó, aki egyben a Metamorphoses meseterápiás módszer megalkotója is. Számtalan könyve, publikációja jelent meg a témában, folyamatosan kutatja a meseterápiában rejlő lehetőségeket, és maga is aktívan részt vesz a mesékkel zajló gyógyításban.
Már az elején fontos leszögezni, hogy a meseterápia tematikájába ne keverjük bele a különböző televíziós csatornákon látható digitális retteneteket, itt elsősorban a mese ősi formájával dolgoznak. A módszer lényege, hogy terapeuta és a páciense együtt megkeresi az adott probléma mesebeli megfelelőjét, párját, és azon keresztül próbálják megtárgyalni, feloldani az adott blokkot. A mesék több ezer éves, kódolt üzeneteket tartalmaznak, amelyek egyfajta kollektív tudatalattiban gyökereznek. Érdemes megemlíteni, hogy a mese eredetileg felnőtt műfaj volt, amelynek elsődleges célja a tanítás, a nevelés volt. Az ősi felnőttmesék segítettek rávilágítani a jó és rossz közötti különbségre, és segítségünkre voltak abban, hogy életünkben, illetve különböző élethelyzeteinkben ráleljünk a helyes irányra. Aztán pár száz évvel ezelőtt a mesék kikoptak a felnőttek életéből, és a gyermeki lét, illetve az elalvás előtti rituálé privilégiumává lettek. Azzal, hogy a mese kiszorult a felnőttek életéből, egyben egyfajta elfojtási folyamat is kezdetét vette: akárcsak a felnőtt Pán Péterről szóló filmben a főhős, a valós életben az átlagfelnőtt is megfeledkezett a gyökereiről, és szép lassan elhagyta azt a képességét, amelynek segítségével megérthette a mesék valós üzenetét.
Mesék személyre szabottan
Akárcsak a nyugati gyógymódok esetében, a művészetterápiás módszerekben – következésképpen a meseterápiában – is, a kulcsszó a személyre szabottság. Minden ember, minden lélek különböző, és különböző gondokkal küzd, így a gyógymódok sem lehetnek univerzálisak. A meseterápiáról is elmondható, hogy minden problémás élethelyzetnek megvan a maga mesebeli párja, így első körben ezt érdemes megkeresni. Boldizsár Ildikó szerint a páciens és a mesehős közötti legfőbb különbség az, hogy míg a páciens keresi a válaszokat a problémára, addig a számára kiválasztott mese hőse már rendelkezik a válaszokkal. A lehetőségek tárháza szinte végtelen, gyógyítani egyaránt lehet magyar népmesékkel, az Ezeregyéjszaka meséivel, Csipkerózsikával, a három kismalaccal… minden mese hordoz magában olyan kódolt üzenetet, amely valahol a nagyvilágban valakinek a segítségére lehet. Persze a megfelelő mese megtalálása komoly kutatómunka eredménye.
A meseterápiában – és minden egyéb alternatív gyógymódban – lehet hinni és nem hinni. Egy dolog azonban biztos: ha visszatekintünk a gyermekkorunkra, látnunk kell, hogy az abban a néhány varázslatos évben megismert történetek nélkül az életünk sokkal, de sokkal szegényebb lenne.
