Aki először érkezik az elzászi régióba, nem hisz a szemének: az a fajta táj és városkép tárul elé, amelyről kevesen gondolták volna, hogy még ma is létezik. Vibráló színű házak sorakoznak a macskaköves sikátorok két oldalán, alul számtalan kis étteremmel, finom borokkal, nagyrészt a környező tájak termésével.

Colmar

A második világháború idején Európa számos városát tették a földdel egyenlővé, és a történelmi örökség ritkán számított jó indoknak, ha egy város megkíméléséről volt szó. Colmar azonban egyike azon kivételeknek, amelyekkel óvatosan bántak, és több más közeli faluval együtt sikerült megőriznie középkori szépségét. Colmar ma virágzik és a környező falvak továbbra is a borüzlet 100 éves hagyományából élnek. Valóban olyan, mintha a világnak ezen a részén megállt volna idő.

A nyugodt légkör, a virágládákkal csordultig megtöltött, lenyűgöző színű házak teszik tökéletes hellyé ezeket a kis városokat ahhoz, hogy sétánk közben időnként leüljünk, és megigyunk egy pohár bort, melyhez a szőlőt szó szerint a város sarkán takarították be. Colmar George Duhamel szerint a világ a legszebb helye, Nagy Károly óta a királyok kedvelt városa. Colmar nagyszerű példája annak, miképp lehet hagyományokat őrizni a modern világ zűrzavarában is, így az idelátogatókat semmi sem zökkenti ki a középkori utazás élményéből. A város többek között arról nevezetes, hogy itt született  Frédéric Bartholdi, a Szabadságszobor tervezője és Martin Schongauer festő is. A szobrász tiszteletére a Szabadságszobor egy miniatűr változata várja azokat, akik a várost az északi bejárata felől közelítik meg, emellett emlékét őrzi az a régi ház is, melyben maga Bartholdi született 1834-ben. Ma itt a tervező munkáinak és modelljeinek legnagyobb gyűjteményét tekinthetjük meg.

Colmar fő attrakciója egyértelműen az óváros, ahol a színes házak között minden sarkon kincsre bukkanhatunk, legyen az az impozáns, gótikus Szent Martin-székesegyház, egy régi reneszánsz emlék, vagy éppen egy régi stílusú dekorációs bolt, édességbolt vagy kávézó. Utóbbiakból akad bőven, a különleges, változatos sütemények hadával egyszerűen lehetetlen betelni, minden kirakat egy-egy cukrász műalkotás, amelyben természetesen a macaronok a főszereplők. A Petite Venise, avagy Kis Velence a város igazi ékköve, melyet sikerült tökéletesen megőrizni Colmar egyik sarkában, felidézve ezzel Olaszország feledhetetlen városát. E festőien szép csatorna mellett számos kávézó, étterem sorakozik, tökéletes kiindulási pont egy nagy sétához, na meg persze ahhoz, hogy jó néhány kilométer után fáradtan, élményekkel tele vacsorázzunk meg egy pohár valódi elzászi bor kíséretében.

Mesélő falvak és városok

Colmar közelében három nagyobb festői falu helyezkedik el Eguisheim, Riquewihr és Kaysersberg, de rajtuk kívül még több tucat kisebb falu közül válogathatunk. Riquewihr az egyik legszebb falu Franciaországban, féltve őrzött középkori és reneszánsz hely, ahol a házak, az udvarok és az erődítmények a 13., 15. és 17. századból származnak. Minden sarok vibráló, éppen ezért érdemes gyalogosan felfedezni a falut, a macskaköves kis utcák minden szeglete meglepetést rejt. A Rue de General de Gaulle nevű nyüzsgő utca sok-sok kávézónak és kézműves műhelynek ad otthont, egyik végén tornyosul a szemet gyönyörködtető Dolder-harangláb, őrtorony még 1291-ből.

A Rue du General de Gaulle Kaysersbergnek is az egyik legélénkebb utcája, ez köti össze az óváros egyik végét a másikkal. Számos kávézó, üzlet és régi favázas ház sorakozik egymás mellett, néhány közülük nem csupán szép, de olyan, mintha egyenesen egy meséből termett volna előttünk. Az egyik legfigyelemreméltóbb építészeti csoda itt a gótikus Szent Criox-templom 1235-ből, figyelemre méltó sas- és sellőmotívumokkal falain, melyeket a lombardok ihlettek. Kaysersberg igazán népszerű idegenforgalmi központ, melyen a középkor és a reneszánsz is nyomot hagyott. Leginkább az itt megrendezett éves borfesztiválról és jellegzetes elzászi hangulatáról híres. A város felett a XIII. századból származó kaysersbergi várrom őrködik, melyet Albin Woelflin, II. Frigyes császári végrehajtója építtetett 1227 körül, és fontos stratégiai szerepet töltött be a birodalom védelmében.

A környező helyek felfedezéséhez a legegyszerűbb eszköz az autó, de busz is megy naponta néhány alkalommal Colmarból Riquewihrbe.

Ízek és élvezetek

Aki vörösborpárti, annak is érdemes Franciaország fehérbor-fővárosában próbát tennie a másik oldallal. Kiderülhet ugyanis, hogy a fűszeres, frissítő rizling és Gewürztraminer mégis elnyeri tetszését. Az elzászi régió másik gasztronómiai különlegessége a tarte flambe, amelyből édes és sós változat is létezik. A pizzaszerű desszert itt nemzeti finomság, előfordul, hogy gyümölcsökkel készítik az édesszájúaknak, ám leggyakrabban a sonka-hagyma kombináció kerül a tányérra, ami hihetetlenül könnyű és finom.

Elzász egyedülálló kulturális keveredése egyike azon nem mindennapi dolgoknak ebben a különleges régióban, amelyeket nem találhatunk meg sehol másutt a világon, szinte lehetetlen betelni vele.