Öt évvel ezelőtt, tizenkilenc évesen éppen betörni készültem a kardvívók élmezőnyébe. A 2009-es Világbajnokságon egyéniben még csak a 13. helyen végeztem, a csapattal viszont már bronzérmet szereztünk. Azóta persze rengeteg minden történt velem: Londonban a dobogó legfelső fokára állhattam fel, és a 2013-as budapesti világbajnokságot is éremmel zártam. Elég nagy utat tettem meg: fél évtized alatt a világranglista 18. helyéről a 2. pozícióba küzdöttem fel magam. Az életemet természetesen az olimpiai siker változtatta meg leginkább, azóta több száz megjelenésen és találkozón vagyok túl. Megismernek az utcán, megállítanak a közértben - egészen hihetetlen érzés ezt megélni...
A La femme magazint igényes, mélyreható, izgalmas lapnak ismertem meg. Tetszik, hogy többnyire nem felszínes témákkal, hanem igazi, értékes tartalommal van megtöltve. Az olvasók itt tényleg kapnak valamit, amit aztán magukkal vihetnek a mindennapokba. Bízom abban, hogy a
|
5 ÉVES A LA FEMME
|
|
"Azt kívánom a La femme csapatának, hogy továbbra is keressék az átlagfelettit, a kiemelkedőt, a minőséget, ahogy azt eddig is tették."
|
következő öt év során még több fogékony olvasóhoz eljut a lap, feldolgoz még sok-sok izgalmas témát, és számos érdekes embert felkutat és bemutat. Az én tanácsom csakis az lehet, hogy a magazin szerkesztői továbbra is keressék az átlag felettit, a kiemelkedőt, a minőséget, ahogy azt eddig is tették.
