„Hivatalosan: a francia Christine Lagarde az első nő, akit a Nemzetközi Valutaalap vezérigazgatójává választottak. Nem hivatalosan: ő jelen pillanatban a világ legerősebb asszonya” – állapította meg a The Daily Beast publicistája, miután a Nemzetközi Valutaalap (IMF) 24 tagú Igazgatótanácsa a francia pénzügyminiszternő mellett döntött. Az új vezérigazgató elődje, Dominique Strauss-Kahn májusban mondott le, miután szexuális bűncselekmény miatt vádat emeltek ellene.
Christine Legarde-nak tehát nemcsak a világgazdasági válság újabbnál újabb hullámaival kell szembenéznie, hanem az elődje által okozott erkölcsi károkat is orvosolnia kell, sőt saját pénzügyminiszteri múltja is nehéz feladatok elé állítja. A pénzügyi szervezet ennek megfelelően „a legnagyobb, az integritás értékével konzisztens erkölcsi szabályok betartását, függetlenséget és diszkréciót vár el az új vezérigazgatótól, az arra törekvést, hogy a helytelen viselkedés látszata se merüljön fel. Az új IMF-vezértől elvárják, hogy hűséges legyen a szervezethez, és az érdekkonfliktusnak még a látszatát is kerülje."
A pénzügyi világ Évája
Az 55 esztendős Legarde pályája során nemcsak gazdaságpolitikai kérdésekben tett szert felbecsülhetetlen értékű tudásra. Egyrészt már több poszton hozzászokhatott az „első nő” címkéhez: a nemzetközi pénzügyi világ férfiparadicsomában talán ő az első, aki nem férfivá vált nőként, hanem valódi asszonyként tett szert vezető szerepre. Ő volt Franciaország első női 
pénzügyminisztere: nem is akármilyen, 2009-ben a Financial Times eurozóna pénzügyminisztereit rangsoroló listáján első helyen végzett. Korábban szintén ő volt az első nő, aki elfoglalhatta a Baker and McKenzie nemzetközi ügyvédi iroda elnöki székét.
Másrészt Legarde-nak abban is van tapasztalata, mivel jár, ha a vezetők tesztoszteron meghajtású üzemmódja katasztrofális helyzetbe sodor egy intézményt. 1994-ben, amikor a San Franciscó-i bíróság a Baker and McKenzie-t elmarasztalta egy igen kínos szexuális zaklatási ügyben, az ügyvédi iroda munkahelyi kultúrája éppúgy nagyító alá került, mint most az IMF belső szervezete. (Hasonlóan pikáns ügyről van szó. Az iroda női alkalmazottai arról vallottak, hogy a cég semmit sem tett az ellen, sőt elnézte, ahogy az egyik ügyfél molesztálja őket. Nem is akárhogyan: pezsgőfürdőzni invitálta őket, cukorkát dugdosott a blúzuk zsebébe, és egy alkalommal bebújt a könyvtár asztala alá, hogy az egyik hölgy lábát megcsiklandozza.) Legarde a fellebbezés után 3,5 millió dollárra büntetett cégben került vezető pozícióba: előbb a Baker and McKenzie vezetőségi tagja lett, majd elnöke úgy, hogy egy 91 százalékában férfiakból álló testület választotta meg.
Mint női vezető, pályája során többször hangsúlyozta a női munkavállalók, vezetők erényeit, eredményeit, és hogy a cégvezetők között több nőre van szükség, egy Newsweeknek adott interjúban 2006-ban mégis kijelentette, hogy nem akar belemenni a tesztoszteron kontra ösztrogén háborúba.
„Nem támogatom annak hangoztatását, hogy a hatalommal való bánásmódnak vannak nőies és férfias módjai is, hisz ezen a téren mindenkinek van férfias és nőies oldala is. Mégis saját tapasztalataim alapján úgy látom, hogy a nők jobban törekszenek arra, hogy egyre több területen helyt álljanak, illetve arra, hogy mindig egy kicsit lelkiismeretesebben törődjenek a feladataikkal” – idézett a Forbes magazinnak adott interjújából nemrég a Hetek.hu Országos Közéleti Hetilap.
Hófehérke és a hét törpe
Bár az elmúlt évtizedekben Legarde rutinos versenyző lett a „fiúk játékában”, nem vált meg női szerepétől. Egy riporter találóan jegyezte meg, hogy a G8-ak pénzügyminiszterei közül Hófehérkeként emelkedik ki. Valóban, a magas, vékony, ősz hajú nő mindig ügyel a részletekre. 
A jól szabott kiskosztümökhöz hol egy brosst, hol egy mutatós sálat választ. Persze a túlterheltséggel járó tipikus női bakik az ő életéből sem hiányozhatnak. Életrajzírójának bevallotta, hogy 2008-ban, amikor az európai bankrendszer az összeomlás szélén állt, és egyik ülésről a másikra járt, egy alakommal azon kapta magát, hogy az Elysée-palotából fekete bársonypapucsban sétál ki. Az is jellemző, hogy a 10 órás tárgyalási maratonon ezt egyik kollégája sem vette észre.
A francia nemzeti szinkronúszócsapat egykori tagja ma is – szinte aszketikusan – ügyel életmódjára. Vegetáriánus, az alkoholtól minden esetben tartózkodik, jógázik. Mint családanya szívesen süt-főz, örömmel kertészkedik. Nem titkolja azonban, hogy karrierje, válással végződő házassága és két fiának nevelése számtalan nehézséggel járt. Fiai már felnőttek: a 23 éves Thomas építészetet tanul, a két évvel idősebb Pierre Henry pedig az Apple alkalmazottja Párizsban. A Föld különböző kontinensei között cikázó édesanya számára évtizedeken át fix pontot jelentett, amikor a fiúkkal beszélt. Egy alakommal azt nyilatkozta, hogy nem számított, hánykor kell felkelni, a gyerekeket – francia idő szerint – reggel és este minden nap felhívta.
És hogy egy ilyen nőnek milyen szerelmi élete lehet? Christine partnere egy 56 éves korzikai származású, sármos üzletember, Xavier Giocanti. Kapcsolatuk komoly előzményekre tekint vissza: 30 évvel ezelőtt mindketten ugyanazon az egyetemen tanítottak jogot. Lagarde szerint nagyjából szerelem volt első látásra. Ennek ellenére eltávolodtak egymástól, 2006-ban találkoztak ismét. Kapcsolatukat rendkívül megnehezíti, hogy Giocanti Marseille-ben él. Amikor Legarde még francia miniszter volt, addig könnyű dolguk volt: a befolyásos asszony a Gare de Lyonról három óra alatt Marseille-be ért. Most viszont még nem dőlt el, a férfi követi-e a Nemzetközi Valutaalap új ügyvezető igazgatóját a tengerentúlra.
Mivel jár az új pozíció?
A volt francia pénzügyminiszter nemcsak partnerétől és családjától szakadt el új pozíciója miatt, hanem valamennyi társadalmi és üzleti állásától meg kell válnia, és bármilyen új pozíció betöltése előtt az IMF Igazgatótanácsának hozzájárulását kell kérnie. – Lagarde saját és közvetlen családtagjainak befektetéseit kizárólag üzleti vállalkozási kereteken kívül kezelheti, oly módon, hogy nem keletkezik vagy merül fel érdekkonfliktus. Az IMF-vezér nem fogadhat el ajándékot vagy díjat az Igazgatótanács jóváhagyása nélkül – állapította meg az MTI. – A jogásznő tagja lehet politikai pártnak, és támogathat is anyagilag politikai szervezetet, de nem jelenhet meg magánszemélyként politikai párt rendezvényén, és nem kezdhet politikai tevékenységbe.
Christine Lagarde évente 467 940 dolláros (85,5 millió forint) nettó fizetésben részesül, amelyet évi 83 760 dolláros (15,3 millió forint) költség-hozzájárulással egészítenek ki. A szervezet ezenfelül állja a vezérigazgató felmerülő költségeit, így az utazási és szálláskiadásokat. Az IMF vezérigazgatója a szervezet alkalmazottaira érvényes nyugdíjcsomagon túl élete végéig nyugdíj-kiegészítésre jogosult, amelynek értéke a pozícióban eltöltött idő hosszától függ.
Legarde a pácban
Már egy ideje tudjuk, hogy az igazgatóasszonyra hazájában kellemetlen per vár. Augusztusban jelentették be, hogy francia köztársasági bíróság kedden hivatalosan is elindította a vizsgálatot Christine Lagarde volt pénzügyminiszter, a Nemzetközi Valutaalap jelenlegi főigazgatója ellen, akit hamisításban való bűnrészességgel és hűtlen kezeléssel gyanúsítanak.
A vád lényege, hogy miniszterként feltehetőleg kárt okozott az államnak, amikor úgy döntött: nem hagyományos jogi úton, hanem a felek közti – úgynevezett magánbíróságon történő – megegyezéssel kell mielőbb lezárni a neves üzletember, Bernard Tapie és az államkincstár üzleti jellegű vitáját.
Lagarde tagadja, hogy hivatali kötelességmulasztást követett el. A bíróság szokatlanul gyorsan, a nyári ítélkezési szünet alatt lépett, ami arra utal, hogy nem akarják éveken át bizonytalanságban hagyni a nemzetközi pénzügyi rendszer egyik legfontosabb posztját betöltő politikust, és az irányítása alatt álló intézményt.
Kíváncsian várjuk, hogyan védekezik - nem hivatalosan - a világ legerősebb asszonya!
Névjegy
Christine Lagarde 1956. január 1-jén született Párizsban. Középiskoláit Franciaországban végezte, majd az Egyesült Államokban volt ösztöndíjas. Jogi és politikatudományi végzettséget szerzett a párizsi és az aix-en-provence-i egyetemen. Diplomája megszerzése után gyakornokként az amerikai Kongresszusban dolgozott. 1981-ben került a Baker and McKenzie ügyvédi irodához, ahol 1995-ben a vezetőség tagjává, majd 1999-ben elnökévé választották. Személyében először került női vezető a nemzetközi ügyvédi iroda elnöki székébe.
2005-ben kereskedelmi miniszter lett a francia kormányban, 2007 májusában mezőgazdasági és halászati miniszternek nevezték ki François Fillon kabinetjében. Egy hónappal később átvette a gazdasági, pénzügyi és ipari tárca vezetését, ezzel először került Franciaországban női kézbe a gazdasági ügyek irányítása.
2011 májusában Dominique Strauss-Kahn, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezérigazgatójának lemondása után merült fel a neve a potenciális vezérigazgató-jelöltek között. Hivatalosan május 25-én jelentette be, hogy jelölteti magát az IMF élére. A szervezet vezetőjeként egy korábbi nyilatkozata szerint a szélesebb képviseletért és a nagyobb rugalmasságért dolgozna. (MTI)
