Manapság egy olyan világban élünk, amelyben a műholdak előtt szinte semmi sem marad rejtve. Ennek ellenére a felfedezők nem tűntek el. Ők azok a modern kalandorok, akik megmutatják, milyen elképesztő teljesítményekre lehet képes az ember, ha igazán akarja, és hogy mennyi csodálatos kincset rejt a bolygónk!
Gyalogszerrel az Amazonas mentén
Az Amazon-folyó körülbelül 6400 kilométer hosszú, az Andok hegységéből indul el, útja veszélyes és feltáratlan területeken vezet keresztül, melynek végén az Atlanti-óceánba torkollik. Ed Stafford, a brit hadsereg volt századosa jó tíz éve elindult az Amazonas folyó mentén, és meg sem állt, amíg két évvel később el nem érte az Atlanti-óceánt. Ezzel ő lett az első, aki végiggyalogolt a világ leghosszabb folyójának mentén. Táplálék gyanánt mindössze rizst és babot vitt magával, a többi szükséges élelmiszert az úton gyűjtötte be, amikor áthaladt a kisebb falvakon. A túra során Ednek óriáskígyókkal, krokodilokkal, bennszülött törzsekkel és veszélyes trópusi betegségekkel kellett szembenéznie.Az útjáról készült filmsorozat (Gyalogszerrel az Amazonas mentén) a közfigyelmet az Amazonas menti erdőirtás problémájára irányította.
2010-ben a National Geographic Staffordot választotta az „Év kalandorának”, 2011-ben pedig bekerült a Guinnes Rekordok könyvébe is. A Discovery Communications megbízásából 2012-ben részt vett egy háromrészes túlélési kísérletben: 60 napig egy lakatlan szigeten kellett élnie, anélkül hogy bármilyen élelmiszert vagy felszerelést magával vitt volna. Később a siker láttán újabb hatrészes sorozatra szerződtették: Az önkéntes számkivetett – a világ körül című sorozatban Ed már nemcsak túlélni akart, a célja az volt, hogy bebizonyítsa, képes lenne elélni akár hosszú távon is ezeken a zord vidékeken. Út az ismeretlenbecímű műsora 2015-ben került képernyőre, amelyben olyan jelenségek nyomába ered, amelyekről semmit sem tud a világ, csupán néhány furcsa műholdfelvétel készült róluk. Azóta szinte minden évben készült egy-egy újabb dokumentumfilm széria extrém körülmények közötti túlélésről. A legújabb a Discovery Science csatornán látható, Ed Stafford: A végső erőpróba címmel.
A veszély szerelmese
Geoff Mackley igazi adrenalinfüggő, előszeretettel látogat olyan helyekre, melyektől a legtöbb ember szíve szerint inkább távol maradna. A híres fotós több mint 70 halálos természeti katasztrófát örökített meg pályafutása során, beleértve cunamikat, 5-ös kategóriájú hurrikánokat és erdőtüzeket. 2012-ben mindenkit megdöbbentett, amikor csapatával bemászott az aktív Marum vulkán kráterébe. Mackley több mint 400 méter mélyre ereszkedett le, a fortyogó láva közvetlen közelébe, miközben elképesztő felvételeket készített. A kalandor szerint tovább is elment volna, csakis az állította meg, hogy elfogyott a kötele. Persze a fotósnak nem ez volt az egyetlen vakmerő ötlete. Néha kisteherautón üldözi a forgószelet, máskor pedig Szibéria fagyos tájait járja, hogy a Föld leghidegebb vidékén készítsen felvételeket.
A fókalány
Lynne Cox úgy úszik a jeges vízben, mint ahogyan más emberek vezetnek. A sportoló a hetvenes években hívta fel magára a figyelmet, amikor mindössze 15 évesen rekordsebességgel úszott át a La Manche-csatorna legkeskenyebb pontján. 1987-ben aztán elsőként úszott át a Bering-szoroson, Alaszkától a Szovjetunióig. Ez alatt nem kevesebb mint két órát töltött a jobb napokon átlagosan 4 fokos jeges vízben. Olyan hosszú ideig volt a hidegben, hogy az úszás után egy fűtött kamrában kellett megmelegednie, így testhőmérséklete vissza tudott állni a biztonságos szintre. 2003-ban aztán az úszónő olyat tett, ami elhalványította szinte minden korábbi teljesítményét: mindössze egy szál fürdőruhában, illetve úszószemüvegben 1,96 km-t tett meg az Antarktisz vízében, vagyis 25 percet töltött olyan körülmények között, amelyek egy átlagember számára 5 perc után végzetesnek bizonyultak volna.
A látássérült felfedező
Talán a lista leginspirálóbb szereplője a hegymászó, ejtőernyős, jégmászó, távolsági kerékpáros és síelő Erik Weihenmayer, aki mindössze 13 éves volt, amikor elvesztette a látását. 1995-ben megmászta a 6168 méteres McKinley-csúcsot, két évvel később pedig feljutott a Kilimandzsáró tetejére is. 2001-ben Erik Weihenmayer volt az első vak ember, aki megmászta a Mount Everestet. Ahelyett azonban, hogy a dicsőség fényében sütkérezne, a látássérült felfedező tinédzsereknek segít, és különböző hegymászó expedíciókat szervez számukra. Előszeretettel kajakozik, folyamatosan képzi magát. Sokáig azon dolgozott, hogy megtanulja irányítani a kajakot a zuhatagok és a folyók hangja alapján. Egyik legextrémebb kalandja egy 21 napos vadvízi kajakozás volt. Harlan Taney volt a felfedező szeme a feladatban, árnyékként követte Weihenmayert, és utasításokat adott neki egy vízálló rádiós fülhallgatón keresztül. 2014 szeptemberében pedig egy nem látó tengerészgyalogos társával együtt végigeveztek a zubogó Colorado folyó 277 mérföldes hosszát.
