Tavasszal úgy látszott, puszta formalitás lesz a verseny. A demokratáknál Hillary Clinton, a kétszeres elnök, Bill Clinton felesége gyakorlatilag vetélytárs nélkül vezette a rangsort, a republikánusoknál pedig Jeb Bush látszott biztos befutónak – az ő családjában egyenesen két volt elnök is akad: az apja és a bátyja.

Bush halk szavú, kulturált, profi politikus, nyolc éven át volt kormányzó Floridában, szóval kipróbált ember; aki rá szavaz, nem vállal nagy kockázatot. Ráadásul azt gondolhatnánk, hogy megfelel az utóbbi években egyre aktívabb radikális republikánus mozgalom, a Teadélután ízlésének is, mivel határozottan ellenzi az abortuszt, és kormányzó korában megvonta az állami támogatást a Planned Parenthood (tervezett szülőség) nevű abortuszklinika-hálózattól. Ez mindjárt az egyik fő választási kampánytémának ígérkezett arra az esetre, ha a várakozásnak megfelelően Hillary Clinton lenne az ellenfél. Ő ugyanis nagy becsben tartja a Planned Parenthoodot. Az abortuszügy az egyre hevesebben dúló amerikai kultúrharc egyik fő terepe.

A republikánus táborban erősödnek azok, akik betiltanák, mindenesetre sok nőgyógyász lelkiismereti okokból nem vállalja a magzatelhajtást. Ezzel szemben a demokraták a szabadság próbakövének tartják, hogy megszakíthatja-e terhességét a nő. Az egyik fél „életpártinak” nevezi magát, a másik pedig „szabadválasztás-pártinak”. Az utóbbiaknak igen rosszul jött, hogy mint kiderült, a demokrata kormányzat több százmillió dolláros

A celeb

De haladjunk sorjában. Jeb Busht a nyáron váratlan kihívás érte. Donald Trump milliárdos ingatlanvállalkozó azzal bocsátkozott a republikánus jelöltségért zajló küzdelembe, hogy nekitámadt a Latin-Amerikából érkező illegális bevándorlóknak. Kijelentette, hogy van közöttük rendes ember is, de nem a legjobbak érkeznek, hanem erőszaktevők és gyilkosok. Ha ő lesz az elnök, hát kitelepíti az összes illegális bevándorlót (nem lesz kis feladat: 11 millióan vannak!).

Ő keményfiú ugyanis. Nem úgy a többi aspiráns, aki szerinte csupa puhány alak, és ráadásul pénzes érdekcsoportok rabszolgái mind, miközben ő a saját pénzéből fedezi a kampányköltségeket. Ezzel két hónap alatt minden vetélytársát maga mögé utasította: a republikánus szavazók egyharmadát tudhatta a pártján, miközben a többi tizennégy jelölt mind tíz százalék alatt volt. (A magyar származású George Pataki volt New York-i kormányzó az 1 százalékot sem érte el.) Trump igazi celeb − olyannyira, hogy még harsány tévéműsort is vezetett éveken át, de már magánéleti története is kész valóságshow.

A teljes cikk a La femme 2015. téli számában olvasható.