Vagy mondjon valaki még egy érvet Hillary Clinton demokrata elnökjelölt mellett azon kívül, hogy ha nem ő lesz az elnök, akkor Donald Trump költözik a Fehér Házba. Illetve miért szavazzon Trumpra a kifejezett szurkolói táborba nem tartozó amerikai, ha nem azért, mert nem szeretné Hillary Clintont látni az elnöki poszton?

A negatív kampány mindig is jellemző volt. Nem volt szép, de a szakemberek tudták, hogy az ellenfél lejáratása többet ér minden szép szónál. Nyolc évvel ezelőtt, amikor pedig két alapjában békés férfiú küzdött az elnöki tisztségért (Mitt Romney volt a demokrata párti Barack Obama republikánus ellenfele), a negatív üzenetek aránya mindkét oldalon kilencven százalék fölött volt. Most más a helyzet: egyszerűen nehéz pozitív üzenetet kitalálni, negatív pedig adódik magától elég.

A külügyminiszter

Hillary Clintonról Obama elnök azt mondta, hogy még soha nem volt nála alkalmasabb elnökjelölt – őt magát is beleértve. Akkor hát miért indult Hillary ellen 2008-ban a demokrata jelöltségért? Vagy Hillary talán azt követően, Obama külügyminisztereként szerezte meg a páratlan alkalmasságot? Csak nem azzal, hogy 2011-ben a habozó kormányzat az ő sürgetésére döntött a líbiai lázadók támogatásáról, Kadhafi elnök rettenetes rendszerének felszámolásáról? Öt év múltán most már biztosak lehetünk benne, hogy még annál is sokkalta rettenetesebb állapotok jöttek létre Líbiában. Pedig nyolc évvel az iraki háború után már volt elegendő tapasztalat arról, hogy a közel-keleti zsarnokságok megbuktatása nyomán az állam is összeomolhat, és fegyveres bandák garázdálkodása, etnikai-törzsi ellentétek szította polgárháború, vallási fanatikusok tombolása következhet. A külügyminisztérium nagykövetet telepített Bengázi városába, és az ottani személyzet hiába kért érősítést, hiába figyelmeztetett, hogy a biztonsági helyzet elviselhetetlen, az első terrorkommandós támadás legyilkolta a kis létszámú őrséget a nagykövettel együtt.

A WikiLeaks által a nyáron nyilvánosságra hozott külügyminiszteri levelezés tanúsága szerint előzőleg a külügyminiszter asszony hozzájárult, hogy katari közvetítéssel amerikai fegyverek jussanak el a líbiai iszlamista lázadókhoz. A lemészárolt diplomaták és őrök szülei közül néhány pert indított Hillary Clinton ellen. A líbiai tragédiát a szíriai követte, nagyon hasonló megfontolásokból és igen hasonló eredménnyel. Ráadásul mindkettő olyan kivándorlási hullámot indított el, amely az Európai Unió tönkretételével fenyeget. Nem kell Trump-hívőnek leni ahhoz, hogy valaki feltegye a kérdést: biztos, hogy ezek után Clinton asszonyra kell bízni Amerikát és a világot?

A teljes cikk a La femme 2016. őszi számában olvasható.