„Egy férfi szíve és gyomra lakozik benne” – nyilatkozta II. Erzsébet királynőről egy brit politikus. A jellemzés kétségkívül találó, hiszen az első látásra kedves, ám szigorú nagymamának tűnő királynőre egész fiatalon zúdult rá az uralkodás terhe, amely igencsak megszilárdította őt, és – az addigi megközelíthetetlenségen túl – olyan aurát vont a személye köré, amelyet most is sokan próbálnak megfejteni.
Pedig születésekor senki sem gondolta, hogy ilyen feladat elé néz majd a jövőben, hiszen nagybátyja és édesapja után csupán harmadik volt az utódlási sorban, így egy ideig gondtalanul élte az arisztokrata gyerekek nem túl szokványos életét. Miután nagyapja elhunyt, és nagybátyja, VII. Edvárd a trón helyett a szerelmet választotta, a tízéves kislány jövőbeli kilátásai igencsak megváltoztak. Apja, VI. György trónra lépésével – A király beszéde c. nagysikerű film az ő retorikai szárnyalását mutatja be – a tizenegy éves kislány lett a trónörökös, így élete is ebben a szellemben alakult. Húgával együtt otthon taníttatták őket, ám az egyszeregy bebiflázása után már az Eton College vezetője tanított nekik alkotmányos ismereteket, a canterbury érsek hittanórákat vezényelt, míg az idegen nyelveket anyanyelvi nevelőnőktől sajátították el. A fiatal trónörököst emellett zeneileg is képezték, valamint a sportokban – különösen az úszásban és lovaglásban – is jeleskedett. Rendkívül komoly és felelősségtudattal rendelkező gyerekként írták le, Winston Churchill pedig igazi egyéniségként jellemezte az akkor mindössze kétéves kislányt, aki már gyerekként is tekintélyt parancsolt. A háború évei alatt mondta el első nyilvános beszédét, mindössze tizennégy éves volt, amikor 1940-ben, a BBC élőben közvetítette gyermektársaihoz intézett szavait. „Testvérem, Margaret Rose és én nagyon együtt érzünk veletek, mert saját tapasztalatból tudjuk, hogy milyen az, amikor távol kell lennünk azoktól, akiket a legjobban szeretünk” – mondta Erzsébet azoknak a gyerekeknek, akiket biztonsági okokból evakuáltak otthonról.
A családanya
A 40-es években egyre többször jelent meg nyilvános alkalmakkor, számos, gyermekekkel kapcsolatos ügyben vett részt, vállalt védnökséget, és már a szüleit is több alkalommal elkísérte az 
országban tett látogatásaikra. Mire betöltötte a tizennyolcat, államtanácsossá nevezték ki, és az apja távollétében bizonyos döntéseket már ő hozott meg. Az uralkodásra való tudatos készülés része volt a rendezett magánélet is. Későbbi férjét – Fülöp herceget, akkoriban Görögország és Dánia hercege – már gyerekkora óta ismerte, állítólag évek óta leveleztek, felnőtt fejjel pedig ismeretségük szerelemmé formálódott, így 1947-ben bejelentették az eljegyzést, és még abban az évben megtartották az esküvőt a Westminster apátságban. Mivel a háború még mindig éreztette hatását, más menyasszonyokhoz hasonlóan a királynőnek is ún. ruházati kuponokat kellett összegyűjtenie, hogy elkészíttethesse esküvői ruháját.
A nászt követően az ifjú pár a Brit Nemzetközösség több országába is ellátogatott, majd Erzsébet egy rövid ideig a haditengerészeti katonafeleségek életét élte, közben pedig megszülte első két gyermekét, Károly herceget és Anna hercegnőt. Épp Kenyában tartózkodott, amikor 1952-ben rossz híreket kapott: régóta betegeskedő édesapja elhunyt. A következő év júniusában megkoronázták, és az ünnepségen nemcsak Nagy-Britannia és a nemzetközösség, de az egész világ szeme a huszonhét éves királynőre szegeződött, az Egyesült Államokban állítólag 100 millióan nézték felvételről a koronázást. Ez volt az első igazi brit médiaesemény is, ugyanis a királynő külön kérésére már nemcsak rádión lehetett követni az eseményeket, hanem televízión is, és az előfizetések állítólag a duplájára emelkedtek ezekben a napokban.
A koronás fő
Királynői teendői egy hosszú körutazással indultak, először Nagy-Britannián belül, majd az
országon kívül, a nemzetközösség számos országát látogatta meg Jamaicától egészen Új-Zélandig. Az utazás az elkövetkezendő évtizedekben is szerves része volt királynői szerepkörének, hatvanéves uralkodása alatt ő lett a legtöbbet utazó államfő a világon. Az elmúlt évtizedekben volt néhány igazán különleges és történelmi jelentőségű látogatása: 1965-ben ő volt az első uralkodó, aki ötvenkét év után Németországba látogatott, és ottjártakor természetesen a berlini falat is megtekintette. Az egykori keleti blokkban tett körutazáskor Magyarországon is járt – 1993-ban –, ám a közelmúlt egyik legjelentősebb látogatása minden bizonnyal az idei írországi volt. A fentieken kívül számos újítás is neki köszönhető, nemcsak hivatali ügyekben, hanem protokolláris szempontból is, hiszen ma már nem elvárás a meghajlás – bár sokan továbbra is így köszöntik őt –, és a Buckingham-palota is megnyitotta – részben – kapuit a hétköznapi emberek előtt.
A királyi család megítélése az elmúlt évtizedekben sokat változott, a királyság intézményének népszerűsége sokat csökkent a családi botrányok, válások – Erzsébet négy gyermeke közül három 
elvált – miatt, de az igazi mélypont Diana hercegnő halálát követően érkezett el. Ekkor sokan azzal vádolták a királynőt, hogy nem volt elég mély és őszinte a gyásza, ráadásul a tragédia napján nem utazott azonnal Londonba, és a Royal Standard zászlót sem eresztették félárbocra a Buckingham-palotában. Ettől eltekintve, a kritikusok általában nem az ő személyét kifogásolják, hanem a monarchiát mint államformát vetik el.
A királynő egy napja
Idős kora ellenére a királynő ma is aktív, minden napja munkával telik. Reggel átfutja a napi sajtót, majd rátér a levelezésre, és hivatalos információk szerint a mintegy neki címzett napi 
két-háromszáz levél közül néhányat ő maga is elolvas, majd elmondja az alkalmazottainak, milyen választ szeretne. Szintén a nap elején kapja meg a miniszterek, diplomaták összegzéseit a bel- és külügyekről, aláírja az ő szignójára váró dokumentumokat, majd fogadja vendégeit, köztük a nagyköveteket, bírákat, egyházi vezetőket: egy-egy találkozó általában tíz-húsz percig tart. Délutánonként gyakran tesz hivatalos látogatást – évente mintegy 430 alkalommal –, épületeket ad át, ünnepségeket nyit meg, beszédeket mond, általában nemes ügyekben, amelyekre férje is gyakran elkíséri. Az esték már nyugodtabbak, hetente egyszer, szerdánként megbeszélése van a miniszterelnökkel, egyébként elolvassa a napi parlamenti események összegzését, a későbbi órákban pedig gyakran tart fogadást, de van, hogy ellátogat egy-egy filmpremierre vagy jótékonysági koncertre.
„Hihetetlen, hogy nem omlott össze. Csak ment előre, folytatta a dolgokat, de hát ő ilyen. Kihívás elé állítod, és biztos, hogy megoldja. Egyszerűen hihetetlen, hogy mindezt már hatvan éve csinálja” – nyilatkozta róla unokája, Vilmos herceg a Daily Mailnek, aki néhány évtizeden belül maga is király lehet. A monarchia történetében csupán egy uralkodónő volt, aki szintén megélte a hatvanéves uralkodást, és ő nem más, mint Viktória királynő.
Képek forrása: Wikipedia
