A sikeres családi vállalkozások között a tavalyi adóévben 2181 árbevétele haladta meg az egymilliárd forintot, vagyis ma már a „milliárdos” cégek ötöde családi hátterű vállalkozás. Egy esetleges tulajdonosváltás, a vezetői staféta átadása a fiatalabb családtagoknak, vagy épp a sikerrel gyarapított családi vagyon kezelése korántsem magától értetődő folyamat, szakértelmet és tervezést igényel. Bálint Attilával, a Raiffeisen Bank privátbanki üzletágának vezetőjével beszélgettünk a privátbankárok támogatói szerepéről a családi cégek generációváltásának levezénylésében, de a válaszokból az is kiderül, mi a különbség a privátbanki tanácsadás és a vagyonkezelés között.

 

Milyen megoldások léteznek a magánvagyonok értékállóságának megőrzésére, illetve a családi körben történő továbbadására?

 

A privátbanki szolgáltatások évszázadok óta éppen a családi vagyonok értékállóságát szolgálják azzal, hogy jól diverzifikált értékpapír portfóliókba fektetik az ügyfeleik vagyonát. Így egyszer a kötvény, másszor a részvény elemek, néha az egyik deviza, máskor pedig a másik deviza teljesít jobban. Ezt a pénzügyi több lábon állást biztosítja a Raiffeisen Private Banking, ami kiegyensúlyozottá teszi az ügyfelek portfóliójának pénzügyi teljesítményét, a családi vagyon gyarapodását.

Turbulens időszakot élünk; árfolyamingadozás, energiaválság, háborús konfliktus, több évtizede nem látott mértékű infláció. Milyen opciók állnak rendelkezésünkre, ha meg akarjuk őrizni a családi vagyon értékét, sőt gyarapítani szeretnénk azt?

 

Valóban jelentős mozgásoknak lehettünk szemtanúi az elmúlt időszakban, de az igazi befektetőknek ez valójában a kedvenc vadászterepe, hiszen sok jó befektetési instrumentumot jelentős árelőnnyel tudnak megvásárolni. Ha szeretünk a múló örömöt okozó ruhákhoz, élelmiszerekhez, műszaki cikkekhez, ékszerekhez akciósan hozzájutni, akkor miért ne tennénk ugyanezt a pénzügyi stabilitásunkat hosszútávon megalapozó befektetési eszközökkel?

Érdemes tisztázni, hogy mekkora összeghatár felett beszélhetünk prémium ügyfelekről, és mikortól „jár” a privátbankár szolgáltatás. Mi a hazai, illetve a nemzetközi gyakorlat?

 

Egyes szolgáltatóknál eltérő lehet a gyakorlat, de hüvelykujj szabály szerint 30 millió forinttól fölfelé már biztosan jár a Prémium Banking megkülönböztetett figyelme, a Private Banking pedig 100 millió forintos megtakarítástól érhető el. A szomszédainknál is nagyjából ugyanez a trend érvényesül, kivéve Ausztriát, ahol már inkább a nyugat-európai standardok szerinti egymillió euró az alsó határ.

Mi a különbség a privátbanki tanácsadás és a vagyonkezelés között? A laikus közönség a két fogalmat szinonimaként használja.

 

A tanácsadás keretein belül a befektetési bankár valójában csak tippeket ad, de a végső döntést az ügyfél hozza meg. A tranzakció végrehajtását az ügyfél rendeli el, következésképpen annak eredményéért is ő maga felel. Vagyonkezelés esetén viszont a bank előre meghatározott kereteken belül tranzakciós szabadságot élvez, azaz nem csupán tanácsokat ad, hanem azokat végre is hajtja. Teljesen egyénfüggő, hogy ki melyik rendszerben hisz jobban.

Néhány éve az 1-2 százalékos infláció mellett tízszázalékos reálhozamot vártak el a jelentősebb portfóliót mozgató magánszemélyek. Mi ma a reális hozamelvárás?

 

Igen, a tíz százalékos hozam megmaradt honfitársaink fejében, még akkor is, amikor ezt már nagyon nehéz volt kitermelni. Reálisan a mindenkori infláció feletti 4-5 százalékos

BÁLINT ATTILA, RAIFFEISEN PRIVATE BANKING

"A befektetésekhez kell némi nagyvonalúság és tiszta fej. Soha ne emlékezzünk rossz szájízzel egy lezárt ügyletünkre. Arra kell koncentrálni, amire ráhatásunk van és annak a pozíciónak kell örülni, amit sikerrel lezártunk."

 reálhozam az, amit egy jó portfólióval és szerencsés időzítésekkel el lehet érni. A probléma, hogy ez egy átlagteljesítmény, amelyhez szükségképpen hozzájárulnak ennél jobb és gyengébb komponensek. Márpedig, ha elkezdünk haragudni a gyengébben muzsikáló instrumentumokra, akkor szükségképpen szűkülni fog a portfóliónk elemszáma, ezzel együtt növekedni fog a kockázat. Mindez végzetes hiba, mégis sokan beleesnek.

Milyen privilégiumok járnak a privátbanki ügyfeleknek?

 

A leginkább kézzelfogható előny a jól képzett személyes befektetési bankár és a nívósabb tárgyalási körülmények. Ugyanilyen fontosnak gondolom az elérhető szélesebb termékpalettát, a pénztári prioritást, a kedvezőbb devizaváltási kurzust, vagy éppen a bank épületein kívüli megbeszélések lehetőségét. Az ügyfelek erősebb alkupozíciójából adódóan ezek az extra gesztusok nem hiábavalók, hiszen számos elégedett ügyfelünk további jó üzletet tud a figyelmünkbe ajánlani.

Mennyire kell képzettnek, pénzügyi értelemben véve műveltnek lenni ahhoz, hogy például örökösként jól sáfárkodjunk a vagyonnal? Mi az, amit nekünk kell és lehet is elvégezni, és mit az, amit nyugodtan rábízhatunk a bankárunkra?

 

A bankároknak kétségkívül sokkal egyszerűbb dolguk van, amikor pénzügyileg képzettebb ügyfelekkel beszélgetnek, de ügyfélként is kiterjedtebb a kontroll lehetősége, ha értelmezni tudják mindazt, ami a kivonatokon szerepel. Nem kell ugyanakkor tőzsdeguruvá válni ahhoz, hogy valakiből privátbanki ügyfél lehessen. Mi éppen arra esküdtünk fel, hogy mindenkinek közérthető módon magyarázzuk el a pénzügyeket.

Képesek a generációváltással kapcsolatos kihívásokra megoldást nyújtani a hazai szolgáltatók?

 

Nagyon is, sőt a Raiffeisen Private Banking üzletágában immáron egy évtizede ezt képviseljük. A generációváltás komoly tervezést igénylő folyamat minden családi vállalkozás életében, ami pénzügyi értelemben talán még nagyobb körültekintést igényel. Azokban az országokban, ahol ennek kialakult gyakorlata van és egy családi cég történetében időről-időre megtörténik a generációváltás, könnyebben és felkészültebben veszik az akadályokat. Itthon a rendszerváltás utáni első sikeres vállalkozók mostanában szeretnének kivonulni a mindennapi döntéshozatalból. Ráadásul – miként sokszor a család már nem feltétlenül a klasszikus két felnőtt, két gyerek modellt jelenti, úgy – a családi vagyoni struktúrák is jóval összetettebbek lettek. Kellő megfontoltsággal és előrelátással ugyanakkor biztosítani lehet a családi békét az üzleti generációváltás során. Ehhez is tudnak szakembereink szakmai segítséget nyújtani.

Nyilván kockázatvállalási hajlandóságtól is függ, de jellemzően kinek ajánlják a részben külhoni portfóliót, illetve off-shore megoldásokat?

 

Aktívan nem ajánlunk ilyet és az általam megfigyelt tendencia sem ebbe az irányba mutat. A külhoni vagyonkezelés jellemzően sokkal drágább a magyarnál, az ügyintézés körülményesebb és néhány millió eurós vagyonnal az ügyfelek megítélése is szerényebb, mint idehaza. Azt látom, hogy ezek a vagyonok inkább hazafelé jönnek. Aki külföldön is tartja a pénzét, az jellemzően valamiféle külhoni vállalkozást működtet, vagy egész egyszerűen a földrajzi diverzifikáció elkötelezettje. A Raiffeisennél természetesen lehetőséget biztosítunk arra, hogy osztrák anyacégünkkel közvetlenül legyenek kapcsolatban ügyfeleink, de a gyakorlat szerint ez nem gyakori igény.

Ez egy bizalmi üzletág, feltételezem, nem könnyű publikus referenciákat felmutatni. Mi alapján válasszunk privátbankárt, privátbanki szolgáltatót?

 

Negyedéves, illetve féléves gyakorisággal megjelenik a szektor a gazdasági hírportálokon, léteznek vonatkozó konferenciák, tanulmányok, sőt éves rendszerességgel egy Private Banking különszám is elérhető. Ezekben szinte minden fontos mutató megtalálható, ugyanakkor mégis azt gondolom, hogy miként orvost, ügyvédet és fodrászt is ismerősökön keresztül szólítunk meg, úgy személyes tanácsadót is legtöbbször ilyen módon választunk. Azt javaslom, hogy választáskor feltétlenül vizsgáljuk meg a bankár mögötti szervezetet és infrastruktúrát is, sőt magam biztosan ezzel kezdeném a kiválasztás folyamatát. Egy-egy ember mosolya, vagy személyes meggyőző ereje nem szabad, hogy veszélybe sodorja egy család anyagi biztonságát. Sajnos máig meglepően sokszor olvasom azt, hogy kóklerek szaladtak el tekintélyes megtakarításokkal, vagy tömegek dőlnek be irreális hozamígéreteknek.

Régi bölcsesség, hogy ne tégy minden tojást ugyanabba a kosárba. Legyen tehát aranyad, műkincsed, értékpapírod és ingatlanod?

 

Pontosan, és természetesen folytathatjuk is a sort. Éppen az elmúlt fél év hívta fel mindenkinek a figyelmét arra, hogy meglepő gyorsasággal fordulhat a szerencse. Jó tehát, ha van sokféle befektetési jegyünk, állampapírunk, részvényünk, kötvényünk, certink, dollárunk, eurónk.

A közelmúltban az egyik gazdasági rádió műsorában kérdőre vontak egy tőzsdei szakértőt, miszerint nem nagyon jönnek be a jóslatai. Mire azt válaszolta, hogy ha 51%-ban tudná, hogy mi várható a következő kereskedési napon, akkor ő most Hawaii-n heverne. A kérdés: van-e hozamgarancia? Előfordulhat-e, hogy (átmenetileg) mínuszba fordul a portfólió összértéke?

 

Hogy másnap mi lesz a portfóliónkkal, azt néha ugyanolyan nehéz megmondani, mint arra megtalálni a választ, hogy mi lesz 5 év múlva. Senkinek nincs varázsgömbje, ugyanakkor léteznek azok a törvényszerűségek, amelyekre támaszkodhatunk. Ilyenek a már sokat hivatkozott diverzifikációs törekvések, a kockázat-hozam összefüggések, a trendkereső hozzáállások, vagy éppen a rendszeres befektetési aktusok preferálása, az egyszeri nagy összegű tőkemozgásokkal szemben. Ami még biztos, hogy nem érdemes a trendek alját, vagy éppen tetejét keresni. A befektetésekhez kell némi nagyvonalúság és tiszta fej. Soha ne emlékezzünk rossz szájízzel egy lezárt ügyletünkre. Ha az a hajó már elment, akkor ne keveredjünk anakronisztikus időzavarba. Arra kell koncentrálni, amire ráhatásunk van és annak a pozíciónak kell örülni, amit sikerrel lezártunk.