Dr. Carder Stout Los Angeles-i terapeuta nemrégiben megjelent cikke hatalmas érdeklődést keltett azzal, hogy a szenvedélybetegségeket univerzális jelenségnek nevezte, melyek gyakorlatilag szinte minden ember életében megtalálhatók. Szerinte bizonyos szinten mindannyian függők vagyunk.
De mitől függőség valami?
Az Amerikai Pszichiátriai Társaság honlapja szerint a függőségeket két kategóriába sorolhatjuk. Megkülönböztethetünk kémiai anyaggal kapcsolatos, valamint viselkedési addikciókat. Tehát a függőség tárgya nem csupán alkohol, drog vagy éppen koffein lehet, de olyan hétköznapi tevékenységek is, mint a sportolás, a vásárlás, vagy akár az okostelefon-használat. A függők nem képesek ellenállni az adott szer vagy tevékenység vonzásának, annak ellenére sem, hogy tudják, kockázatoknak, egészségre káros hatásoknak teszik ki magukat. Ez általában odáig fajul, hogy veszélyeztetik, illetve háttérbe szorítják nem csupán a kapcsolataikat, de a munkájukat és a tulajdon egészségüket, életvitelüket is. Az említett anyagok, tevékenységek azért addiktívak, mert képesek az agy jutalomközpontját aktivizálni. Kutatások azt mutatják, hogy azok az emberek, akiknek gyenge az impulzuskontrolljuk, könnyebben eshetnek a függőségek áldozatául.
Dr. Stout ellenben úgy gondolja, hogy a függőség egyszerű energia, amely keresztüláramlik a testen, és befészkeli magát az elmébe. Eltelíti a testet egyfajta vágyakozással, és rögeszmékkel fertőzi meg a gondolatokat. Ezek a gyakran ismétlődő gondolatok nem szűnnek meg addig, amíg a kényszeres cselekedet be nem következik. Egyesek szerint ez sokkal pontosabb leírásuk a rögeszmés-kényszeres viselkedéseknek, melyeknek nem az örömszerzés, inkább a szorongás csökkentése a céljuk. A terapeuta szerint szoros kapcsolat áll fenn a függőségek és a megoldatlan traumák között. Traumát nem csupán fizikai bántalmazás, illetve baleset okozhat, hanem a gyerekkor lelki sérülései is. Azok a gyerekek ugyanis, akik elhanyagoltnak, elhagyatottnak érezték magukat, könnyen élhetnek meg érzelmi traumákat. Az a gyermek például, aki narcisztikus szülő mellett nőtt fel, úgy érezheti, értéktelen, mert nem kapott elég támogatást, szeretetet. Az effajta traumák katalizátorként működnek, melyek a későbbi életszakaszban függőségekhez vezethetnek.
Az olyan hétköznapi dolgok mellett, mint az evés, a testmozgás, illetve a vásárlás, a szakértő a szarkazmust, a túlzást, a haragot és a technológiát is a függőségek listájára írja. Ezek közül a legtöbbet más források inkább rögeszmés-kényszeres rendellenességnek neveznek, vagy egyszerű rögzült szokásnak, melyet ha akarunk, képesek vagyunk irányítani. Természetesen ilyen definíció mellett joggal merülhet fel a gondolat, hogy mindannyian függők vagyunk. A pszichológus szakértők többsége szerint azonban a helyzet ennél sokkal összetettebb, és túlzás azt állítani, hogy az emberek többsége szenvedélybeteg.
A modern kor szenvedélyei
Michael Moran a theguardian.com-on nemrégiben megjelent cikkében szintén amellett érvel, hogy a függőség az emberi élet szerves része, és ha jól megvizsgáljuk, mindenkinél felfedezhető. Az írás sorra veszi a legjelentősebb modern függőségeket.
Rögtön az első helyen szerepel a videojáték-függőség. Létezik ugyanis egy réteg, amely nem képes abbahagyni a videojátékot (ahogy más a kártyát vagy a lóversenyt). Ez gyakran az alvás, az evés, de még a munka rovására is mehet. Kutatások szerint emellett a játékost annyira magával ragadja a virtuális világ, hogy akkor is azon jár az agya, ha éppen nem játszik.
Hasonló jelenség figyelhető meg a sporttal kapcsolatban is. Jellemzően a beteget túlzott spotaktivitás jellemzi, mely eredeti céljával ellentétben inkább káros az egészségre, a szociális életre és a munkára egyaránt.
Kiderült, hogy akárcsak a szexfüggőség, a szerelem- és a társfüggőség is nagyon valós, dokumentált jelenség. Pszichológusok szerint a sorozatos kapcsolatlánc, az hogy egyik partnertől a másikhoz vándorlunk, miközben két szakítás között nagyon kevés felépülési időt hagyunk magunknak, jelenthet társfüggőséget. Sok szerelemfüggő él olyan kapcsolatban, amelyben leértékeli magát, és nem fordít kellő figyelmet az öngondoskodásra. Mások az olyan kapcsolatokat keresik, amelyekben rengeteg a szélsőséges – tévében is látott – érzelemi jelenet. A szerelemfüggőket krónikus elégedetlenség jellemzi, és feltétlen szükségét érzik annak, hogy folyamatosan éreztessék velük, szeretik őket, csak ekkor érzik magukat boldognak és teljesnek.
Persze még számtalan függőséget említhetnénk a televíziófüggőségtől a kávén és a munkán át egészen a szoláriumfüggőségig. A lényeg, hogy minden eset más, ezért fontos, hogy a terápia során feltárják az egyéni motivációkat és élettörténetet is a gyógyulás elősegítéséhez.
