Nem kérdés, hogy a családi tulajdonban működő Rábakész Kft. munkatársai tudnak főzni. Egyrészt naponta 4500 ember nem tévedhet – ennyien rendelnek tőlük nap, mint nap –, másrészt vevőik kézről-kézre adják őket. És hogy ennek ellenére miért nem akarnak kilépni Győr-Moson-Sopron vármegye határain túlra? A beszélgetés során erre is választ kaptunk, mint ahogyan arra is, hogy miért kell hét év egy sikeres generációváltáshoz. Jankó István alapítóval és unokaöccsével, a jelenlegi ügyvezetővel, Jankó Ernővel beszélgettünk.

 

Miként emlékeznek az 1999-es indulásra?

Jankó István: Én mindig is ezen a területen dolgoztam, de nem feltétlenül volt a terveim között, hogy saját vállalkozást indítok. Végül mégiscsak így lett, de nem egészen önszántamból… A Rábából váltunk ki. A nagyvállalatot átszervezték, áramvonalasították, és úgy döntöttek, hogy a nem alaptevékenységek közé sorolt, és általam irányított szolgáltatásokat – étkeztetés, nyaraltatás, nyugdíjas klub és hasonlók – kiszervezik. Erre a célra alapítottak egy céget, ez lett a Rábakész Kft., amit én vezettem. Néhány hónappal később behívattak, és felajánlották, hogy megvehetem a céget, így én vihetem tovább ezeket a tevékenységeket, vagy a Rába eladja másnak a kiszervezett, újonnan létrehozott társaságot.

Mennyi időt kapott a döntésre?

Jankó István: Egy napot kaptam. Már megírtam az elköszönő levelet a Rába felé, amiben kifejeztem, hogy hálás vagyok a lehetőségért. 15 évig végezhettem azt a munkát, amit szerettem. Aztán még egyszer átbeszéltem a családdal, a barátokkal az ajánlat valamennyi aspektusát, és figyelembe véve az ő javaslataikat is, végül úgy döntöttünk, hogy megvesszük a céget. Ez így kimondva egyszerűen hangzik, de az volt életem egyik legkeményebb éjszakája.

Biztosan nehéz lehetett, ha több mint 25 év elteltével is pontosan fel tudja idézni az akkor történteket.

Jankó István: Azt az éjszakát a mai napig nem felejtettem el, emlékszem minden egyes mozzanatára.

Mindesetre egy biztos megrendelőjük volt, a Rába, az egykori anyacég.

Jankó István: Igen is, meg nem is. A Rába körlevélben értesítette valamennyi részegységét, hogy attól a naptól kezdve immár nem kötelező a Rábakésztől rendelni. Indulásnál 7-800 főre főztünk, emellett vállalnunk kellett az időszakos üdültetést és a hétvégi ház üzemeltetést is, innen indultunk.

Kényszerhelyzet volt?

Jankó István: Egész életemben kényszerhelyzetben voltunk, vagy talán helyesebb úgy

JANKÓ ISTVÁN

„Mindig voltak nehéz helyzetek, örökké küzdeni kellett, de éppen azért tudtunk előre jutni, mert ezáltal megedződtünk. A sors és szerencse azok pártját fogja, akik a munkába a vérüket is beleadják.”

fogalmazni, hogy bizonyítási kényszer alatt dolgoztunk. Ezt a Kft. dolgot sem értettem teljes egészében, de azt tudtuk, hogy nincs más megoldás, mint hogy sikeresnek kell lennünk. Az 1999-es indulásnál hatvanan voltunk, és nagyon komolyan elköteleztük magunkat a vállalkozás sikere mellett. Ehhez óriási elszántság, tudás és persze szerencse is kellett.

Ernő, az unokaöccse mikor kapcsolódott be a munkába?

Jankó István: Ernő saját karriert épített, számos helyen bizonyította a rátermettségét és a szorgalmát: olyan helyeken dolgozott, mint a Margitszigeti Nagyszálló, és egy sor jónevű ausztriai és németországi 4-5 csillagos szálloda. Egyszóval szakmailag teljesen készen állt a feladatra, „csak” a sajátosságokat kellett megismernie. Az embernek vannak gondolatai, amit megoszt ismerősökkel, barátokkal, de Ernő esetében olyannal tudom megvitatni a dolgokat, aki nem csupán érti, de érzi is, hogy miről van szó, ráadásul olyan tanácsokat tud adni, amelyek a legjobbnak bizonyulnak. Ez egy nagyon fontos kapcsolat az életemben.

Jankó Ernő: 2012-ben étteremvezetőként dolgoztam, szép karriert csináltam, és jó anyagi körülmények között éltem. Ekkor érkezett a felkérés, hogy kapcsolódjak be a családi vállalkozás életébe. Azóta együtt vagyunk, olyannyira, hogy ha a nagybátyámmal a cégről beszélgetünk, reggelig is tudjuk folytatni. Mindkettőnknek ez az élete.

Hogyan történt anno a betanítás, a vezetői feladatok átadása, a bevezetés a rejtelmekbe?

Jankó Ernő: Klasszikus értelemben vett betanítás nem volt. 2012-ben ügyvezetőként kerültem a céghez, de akkor még a nagybátyám is az volt, és ez hét éven keresztül így is maradt, vagyis ketten vittük a vállalkozást. Ezen idő alatt megismerkedtem valamennyi kollégával, a munkafolyamatokkal, a megrendelőkkel, a beszállítókkal, és azon településekkel, ahová szállítunk. Hét év után éreztem úgy, hogy teljesen átlátom a cég

JANKÓ ERNŐ

„Nem csinálunk mást, minthogy becsületesen végezzük a munkánkat. 10 év múlva is kontrollált, jó szolgáltatást akarunk nyújtani, olyat, amivel mindenki elégedett.”

feladatait. Nem azt mondom, hogy mindenkit ki tudnék váltani a munkájából, de átlátom a működésünket, magabiztos tudásra alapozva hozok döntéseket. A generációváltásnak az a lényege, hogy képessé válunk azonosulni az elődünkkel, a feladattal, és látjuk az előttünk álló utat.

Hét év után István hátrébb lépett, tanácsadó lett? István sok évtizedes tapasztalata nyilvánvaló érték, hogyan hasznosítják?

Jankó Ernő: A nagybátyám óriási segítséget jelentett a váratlan helyzetekben. Ha csak az elmúlt néhány évre gondolok, mi mindenen mentünk keresztül: Covid, energiaválság, infláció. Minden korszaknak megvan a maga krízise, de én annyiból vagyok szerencsésebb helyzetben, hogy míg István nem tudott kihez fordulni, én igen. Azt szokta mondani, hogy „a Te problémádat öt perc alatt megoldom, de a sajátomat nem tudom.” Nagyon hasznos tanácsokat ad a mai napig. Az élettapasztalatokat megtanulni nem lehet, legfeljebb gyűjteni, ezért az embernek célszerű a tapasztalttól kérdezni.

Jankó István: Mindig voltak nehéz helyzetek, örökké küzdeni kellett, de éppen azért tudtunk előre jutni, mert ezáltal megedződtünk, és a problémás helyzeteken is át tudunk jutni. A sors és szerencse azok pártját fogja, akik a munkába a vérüket is beleadják. Mindent megosztok Ernővel, aki megfelelő képességekkel bír, van jövőképe, ami biztosíték arra, hogy a cég jó úton jár, a megfelelő irányba megy. Én a koromnál fogva az időben visszafelé nézegetek, de a jelen és a jövő az igazán fontos, aminek megélése, kijelölése az Ernő feladata.

Jankó Ernő: A generációváltás kulcsa az, hogy mindkét fél szánjon rá megfelelő mennyiségű időt. A mi esetünkben ez hét év volt, ennyi kellett ahhoz, hogy át tudjam venni a döntés felelősségét, magamévá tegyem a tudást és a tapasztalatot. A nagybátyám ennyi idő alatt már el tudta engedni a vezetést, és nekem is kellett ez a párhuzamos, egymás mellett töltött periódus, hogy olyan tudásra tegyek szert, amelyre alapozva kellő önbizalmam lett. Mindez arra is figyelmeztet, hogy el kell kezdeni a következő generáció felkészítését.

Elkezdték?

Jankó István: Egy rokon személyében már megtaláltuk azt, aki – ha majd elérkezik az idő – elkezdheti átvenni az irányítást.

 

1999 óta mennyire változtak a magyarok étkezési szokásai, mást eszünk, mint akkor? Illetve hogyan lehet figyelembe venni a szerteágazó igényeket?

Jankó Ernő: Közétkeztetők vagyunk, ami azt jelenti. hogy sok esetben egy adott településen a korosztálytól függetlenül mindenkinek szállítunk: bölcsődék, óvodák, iskolák, szociális ellátó intézmények is vannak a megrendelőink között. Ilyen nagyságrend mellett – napi 4500 adag ételt főzünk – óhatatlan, hogy egyes fogyasztóink körében felmerül az ételérzékenység, az allergia vagy az ételintolerancia. Ezért három éve létrehoztunk egy diétás konyhát, amelynek tárgyi és személyi feltételeit jogszabály határozza meg. Ennek a kapacitását csúcsra járatjuk, olyannyira, hogy azóta egy gluténmentes konyhát is beüzemeltünk, ahol még szigorúbb követelményeket kell teljesíteni a szálló glutén miatt. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy sokan nehezen hiszik el, hogy rendelkezésre áll olyan izolált környezet, ahol ez megvalósítható. És ez még csak a főzés része a dolognak, hiszen komoly logisztikai kihívás az ételek megfelelő helyre és időben történő eljuttatása a megye egész területére, összesen 23 településre, 65 megrendelő partnerhez.

Jankó István: Valamennyi településre többféle menüt viszünk, és a diétás menüt is normál áron szállítjuk. Dinamikusan nő az ilyen irányú kereslet, és mi erre reagálunk.

146 munkatársuk van, milliárdos forgalom mellett. Hol látják magukat 5 év múlva?

Jankó István: Egy 45 és egy 70 körüli ember víziója a céggel kapcsolatban óhatatlanul is eltérő. Azt szeretnénk, ha Ernő tudásán, gondolatvilágán, vízióján alapulna a cég jövőképe.

Jankó Ernő: A Covid megtanított bennünket arra, hogy a vízió inkább a menekülésről szól, a problémamegoldás kényszere szüli a kockázatvállalást. És ahogy említettem, mindig van valami olyan fejlemény, ami kikényszeríti a fejlesztést. Nem ülhetünk a babérjainkon, igaz,

JANKÓ ISTVÁN

„Nem csak úgy vagyunk családi vállalkozás, hogy miénk a cég, de olyan értelemben is, hogy a családtagok, a vezetők, sőt valamennyi munkatárs a tágabb család tagja, és büszkén vallják magukat Rábakész-dolgozónak.”

nem is akarunk. Ami nem változik: úgy akarjuk kiszolgálni a megrendelőinket, hogy a munkatársaink is elégedettek legyenek. Ez a munkaalapú gondolkodás eredményes; a partnerek egymásnak adnak bennünket. Nem csinálunk mást, minthogy becsületesen végezzük a munkánkat. 10 év múlva is kontrollált, jó szolgáltatást akarunk nyújtani, olyat, amivel mindenki elégedett. Ezt csak úgy tudjuk elérni, hogy folyamatosan képezzük magunkat és munkatárainkat. Nem akarjuk megváltani a világot, de szeretnénk a tudásunk legjavát adva szolgáltatni.

 

A cégbírósági bejegyzés szerint négy tulajdonosa van a Rábakésznek. Feltételezem, hogy ebből ketten Önök.

Jankó Ernő: Istvánnak három lánya van, övék a cég háromnegyede, a negyedik negyed az enyém. Eszter unokahúgom a cég számviteli vezetője, aki óriási segítséget jelent, Piroska és Judit „külsős” gondolkodásával segít minket.

Ha a múlt héten is főztek túrós csuszát és a héten is, mennyire hasonlít a két étel egymásra? Minden sztenderdizált, vagy szakácstól is függ, hogy milyen lesz aznap az étel?

Jankó Ernő: Van egy jogszabályi hátterünk, ami meghatározza például azt is, hogy mennyire kell változatosnak lennünk, vagyis az említett gyors ismétlődés igazából nem fordulhat elő. Egyébként nem csak a szakácsok ötleteit hallgatjuk meg a menüsorok összeállításánál, hiszen ez elsősorban az élelmezésvezetők felelőssége.

A saját főztjüket eszik?

Jankó Ernő: Nekem a feleségem rendel – tőlünk, a saját étlapunkról, de nem mondja meg, hogy mit. Minden nap egy kis meglepetés, hogy mit kapok, ami egyben egy kiváló lehetőség arra, hogy megnézzem, mit tudunk.