Filmek, dalok és könyvek sokasága szól az életéről, Coco Chanel divatbirodalma mégsem csak a híres kosztümöt vagy a kis fekete ruhát, hanem a tudatosságot, a modernitást és a kulturális változást is jelenti.

Coco, Chanel előtt

Anna Wintour, az amerikai Vogue magazin legendás főszerkesztője egy televíziós interjúban nemrégiben azt nyilatkozta, hogy a divat nemcsak ruhák halmaza, amelyeket napról napra viselünk, hanem kreatív művészeti ág is, amely megváltoztatja az emberek kultúráról alkotott véleményét. Ez összecseng mindazzal, amit évtizedekkel ezelőtt Coco Chanel mondott: a divat nemcsak a ruhákban létezik: ott van az utcákon, ott van az égen. A divat a mód, ahogyan élünk, és mindaz, ami történik.
Elképzelései, modelljei emberek millióinak életét változatták meg. Felforgatta a nőiségről, az erőről, a stílusról alkotott képet, és megtörte a közhelyeket. Megtanította, hogy a divatot mindenkinek magában kell fölfedeznie, hiszen a stílust nem csak külső elemek alakítják. A divattal lehet igent és nemet is mondani. Chanel nemet mondott a sztereotípiákra, a zsúfoltságra, a megkötésekre, és igent mondott a stílusra, a magabiztosságra, a letisztult formákra és a belülről jövő motivációra.

Coco Chanel 1883-ban Gabrielle Bonheur Chanel néven látta meg a napvilágot egy nyugat-franciaországi kisvárosban. Bár később azt állította, hogy 1893-ban született, valószínűleg ez is

Korai éveiről 2009-ben film készült Coco avant Chanel, vagyis Coco, Chanel előtt címmel.

csak egy volt a sok legenda és fikció közül, amelyet saját magáról terjesztett. Szülei elhagyták őt és testvérét, így árvaházban nőttek fel. A fiatal Gabrielle sokáig bárénekesnőként dolgozott. 1907-ben találkozott a textilkereskedő Étienne Balsannal, akitől nemcsak a Coco becenevet kapta, de segítségével nyitotta meg 1910-ben Párizsban első szalonját is, a Chanel Modes-t. „Nem tetszett az életem, ezért alkottam magamnak egy újat” – mondta később Chanel erről az időszakról. A Chanel-divatház rövidesen egészen  a második világháború kitöréséig töretlen sikernek örvendett. A Vogue mellett a kor vezető stílusmagazinja, a Harper’s Bazaar már 1915-ben azt írta, hogy a Chanel „kihagyhatatlan”. Az 1920-as években a párizsi balettnek is ő tervezett ruhákat, és egyre több üzletet nyitott külföldön is. 1931-ben megismerkedett Samuel Goldwyn producerrel, az MGM-stúdió egyik alapítójával, aki több filmjéhez ruhákat rendelt tőle. AChanel-stílus ezzel Hollywoodot is meghódította.

Letisztult világ?

Chanel szerencsés időben kezdte el újításait: a 20. század első évtizede radikális változásokat hozott a társadalomban. A telefon, a rádió és a mozgókép feltalálásával rohamosan fejlődött a technika. Megjelent a modern, mai értelemben vett nagyváros fogalma, az egyenjogúsági mozgalmakkal pedig a nők megítélésében is új korszak kezdődött. A tér átalakult, az első világháború után pedig Berlin, Párizs és London mellett New York is bekerült a világ és az új életstílus fővárosai közé.

A modernista művészet a nyugati kultúra részévé vált, a stílus, amely szakított a romantikus formákkal, a túlzó vonalakkal, megjelent a hétköznapi élet tárgyain, a formatervezésben és az építészetben is. Az új ideált a modern nagyváros jelentette, letisztult formákkal, geometrikus ívekkel. Az art déco, a konstruktivizmus és a Bauhaus dominanciája a divat világát sem hagyta érintetlenül. A kor trendje a sportos, fiús alakú, rövid hajú nő, aki rajongott Chanel minimalista modelljeiért.

Az identitás döntés kérdése

A két világháború között a metropoliszok új színfoltja a nagyvárosi, értelmiségi nő. A pezsgő kulturális és szellemi életben rengetegen ismerik föl, hogy az identitás választás kérdése is lehet, Coco Chanel pedig ruháival és életével ebben is támpontot adott. Kialakult a fogyasztás új kultúrája, amely a divat és a dizájn elsődleges terepévé vált. Chanel másik híres mondása szerint egy lánynak két dolgot kellene megvalósítania az életben: aki és ami lenni szeretne. Catherine Discroll ausztrál kultúrakutató Chanel: The Order of Things (Chanel: A dolgok rendje) című munkájában azt írja, hogy nemcsak a személyt vagy a divatmárkát hívják Chanelnek, hanem egyenesen azt a kegyelmi pillanatot is, amikor a divat találkozott a modernizmussal, és óriási áttörést hozott a női viseletben és életstílusban.

	Audrey Hepburn és a kis fekete

Az 1919-ben bemutatott Chanel No. 5. parfüm vagy a Chanel-kosztüm nemcsak divatos termékek voltak. Először a divat történetében, Chanel életérzést kezdett árusítani, megvásárolhatóvá tette az identitást. Egy kis fekete Chanel-ruha nem pusztán egy darab anyag volt, vagy belépő egy társadalmi eseményre. Azt jelentette, hogy viselője szabad, független, és bármilyen alkalomra mer feketét választani.

A Chanel-lány

Mit is jelentett ez a bizonyos új identitás, amelynek Chanel a vezető alakja lett? A női divat Európában évszázadokon keresztül képtelen volt a megújulásra. Még a 20. század elejét is az abroncsos ruhák, fűzők, kényelmetlen, elnagyolt vonású darabok uralták. Funkciójuk egyrészt az volt, hogy egy nem létező, ideális alakot hozzanak létre, másrészt a nagyméretű, réteges szoknyáknak minél több anyag alá kellett rejtenie a testet. A test azonban – nem függetlenül az 1900-as évek elejének egyenjogúsági mozgalmaitól – szó szerint kiszabadult a fűző szorításából. A modern városi nő ruhatárának fő jellemzője a természetesség és a láthatóság lett, Coco Chanel pedig forradalmasította az anyagok, a színek és a formák egyszerű eleganciáját. Chanel volt az első, aki nem félt addig jellemzően férfiasnak tartott íveket és formákat a kollekcióiba vinni, sőt maga is előszeretettel viselt férfiingeket. Ezzel jóval megelőzte korát, és azt, amit ma igen trendi jelzővel boyfriend stílusnak szokás nevezi. Jól példázza ezt a Coco Mademoiselle parfüm 2007-es kampánya, amelynek egyik plakátján Keira Knightley mintegy a fiatal Chanel újjászületéseként fehér férfiingben és fekete kalapban látható. Az angol színésznő 2011-ben ismét a Mademoiselle arca lett, a reklámfilmben motorral érkezik egy forgatás helyszínére, s mielőtt elcsábítaná a fotóst, az ajtó helyett az ablakon át távozik. A Chanel-lány tehát a 21. században is megőrizte azt a vagányságot és sikket, amelyet még maga Coco teremtett meg több mint száz évvel ezelőtt. Amellett, hogy modern és magabiztos, nem fél szembemenni a konvenciókkal, és ha kell, az ablakon távozik. Ezáltal válik azzá, amit Chanel ezzel a két szóval írt le: mesés és stílusos.

Az utód

A második világháború után Chanel hosszú ideig Svájcban élt, csak 1954-ben tért vissza Párizsba és a divatvilágba is. Ekkor már nem volt kérdés, hogy a század egyik legnagyobb formátumú tervezőjéről van szó, számos üzlettel és óriási befolyással. Chanel 1971-ben bekövetkezett halála után azonban a divatháznak komoly veszteségekkel kellett szembenéznie. 1978-ban piacra dobták első prêt-à-porter, vagyis olcsóbb, kifejezetten utcai viseletre tervezett kollekciójukat. Ebben már közreműködött az a német származású tervező, aki 1983-tól kezdve megújítja, és ismét a kritikusok és a közönség kedvencévé teszi a Chanel márkát. Karl Lagerfeld, a Chanel vezető tervezője sok szempontból hasonlóan gondolkodik, mint Chanel maga. Állítása szerint legjobban a bizonyos kis fekete ruhát szereti megtervezni. Lagerfeld nemcsak botrányos és megosztó nyilatkozatairól híres – legutóbb az énekesnő Adele-t nevezte „kissé kövérnek” egy interjúban –, hanem arról is, hogy 1983-tól felvirágoztatta az alapítója nélkül néhány évre arculatát veszett márkát. A The New York Times egyik divatkritikusa szerint Lagerfeld visszahozta a csillogást és a szexiséget a kollekciókba. Elérte, hogy a Chanel több mint száz évvel az alapítás után is a legmeghatározóbb divatház legyen!