Az Oscar-díjas angol színészt több szál is fűzi Magyarországhoz. Itt forgatta első filmjét, amely az orosz balett-táncosról, Nyizsinszkijről szólt, ebben a híres koreográfust, Mihail Fokint alakította. Később Szabó István rendezte a Csodálatos Júliában. Újabban megint sok időt tölt nálunk, a Borgiák című tévésorozat az etyeki Korda Stúdióban készül. De meghitt szálak fűzik a magyar irodalomhoz is, különösen Márai Sándorhoz.
„Lehet, hogy külsőre olyannak látszom, mint egy tipikus angol, de annál sokkal különcebb a természetem, és kevésbé vagyok erkölcsös. Ezért is juthattam annyira változatos szerepekhez - vallja magáról a világhírű színész. Tekintetében mindig ott rejlik valami megfejthetetlen titok. Egyszerre nyílt és zárkózott, barátságos és hűvös, gyerekes és komoly, ártatlan és veszélyes, beszédes és hallgatag. Az ellentétek harmóniában élnek benne. A végletek embere, aki tudatosan irányítja az életét, ugyanakkor utat ad a sors hozta feladatoknak, amelyekkel félelem nélkül szembenéz.
„Szeretem az ellentéteket, mert energiát generál bennem. Mindig más akartam lenni, mint a többiek. Középosztálybeli nevelést kaptam, de ki akartam törni belőle: vándoréletre vágytam, a színészmesterséggel meg is kaptam. Öntörvényű vagyok; lehet, hogy ez mások szemében önzésnek tűnik, pedig csak azt követem, amit testem-lelkem kíván.”
Azon ritka színészek egyike, akik szerepeikben képesek a teljes metamorfózisra. Nem eljátssza az adott karaktert, hanem megkérdőjelezhetetlenül eggyé válik vele. Hiteles, mert őszinte. A szakma minden fortélya a kisujjában van, de nem agyalja túl a szerepet, hanem hagyja, hogy ösztönei irányítsák.
„Úgy állok a szerephez, ahogy egy gyermek játszik. Nem komplikálom túl, hanem átadom magam a játéknak. Az emberben ott rejlik minden érzelem, csak hagyom, hogy előjöjjön az, amire éppen szükség van. Nem készülök fel a szerepeimre olyan alaposan, mint a feleségem. Míg ő minden szót megtanul, és kielemzi a karaktert, én szeretem magam egy kis bizonytalanságban hagyni, hogy az adott pillanatban kénytelen legyek jobban koncentrálni. Szeretem a váratlan fordulatokat, izgalmas helyzeteket. Halálra rémisztem magam azzal, hogy elvállalok olyan szerepeket, amelyekről azt hiszem, hogy nem vagyok képes megcsinálni. Ezek leginkább színpadi darabok. A filmen a világítás lehet kedvező, egy jó vágó pedig kiveszi a rossz pillanatokat, de a színpadon csak magadra számíthatsz. Ha nem teljesítesz tökéletesen a pillanatban, akkor megbuktál. Akkor érzem magam a legjobbnak, amikor nem beszélek. A szavak közti jelenlét az, ami nagyon fontos. A szem kifejező ereje mindent elmesél. Ezért is csodálom a táncosokat, akik testükkel, arcukkal mindent elmondanak.”
A Borgiák című tévésorozat cselszövő, gátlástalan VI. Sándor pápájának megformálásáért 2012-ben ismét Golden Globe jelölést kapott. Abban a régi korban a pápák „vallásos királyok” voltak saját hadsereggel. VI. Sándor pápának 12 gyereke született a szeretőitől.
„Vallás, hatalom, gyilkosság, szex, mind örök téma. Nemcsak abban az időben volt korrupt a világ, még mindig az. Úgy tűnik, az ember nem sokat tanul a múltban elkövetett hibáiból. A XXI. században még mindig háborúzunk, és hagyjuk, hogy több millió ember éhen haljon. Pusztítjuk a földet, önzően felhalmozunk, míg a másiknak a létezés minimuma sem jut. Meddig lehet ezt büntetlenül csinálni? Én nem tartozom egyik valláshoz sem, de a buddhizmus áll hozzám legközelebb. Hiszem, hogy Isten maga a szeretet. Boldoggá tenni a körülöttünk lévőket, törődni velük, elvégezni napi feladatainkat legjobb tudásunk szerint, nekem ezt jelenti a szeretet gyakorlása.”
A gyönyörű, ír származású Sinéad Cusack színésznővel harmincnégy éve kötött házasságot, és két fiúgyermekük született, Sam és Max.
„A szüleim elváltak, amikor tizenöt éves voltam. Ez megtört bennem valamit. Valamit, amit azóta is keresek. A családom elmondhatatlanul fontos számomra. Nem könnyű velem együtt élni, nehéz természetű vagyok. A feleségem sem egyszerű. A házasságunk nagyon komplikált dolog. De hát kié nem az? Együtt élni valakivel szinte lehetetlen, mégis kedvesnek és udvariasnak kell lenni.”
Sam fiuk fotóművész. Láttam felvételeit a londoni Jacobson Space Galériában, a ’No Lipstick’ kiállításon. Misztérium, szépség, zene, intelligencia, humor árad művészetéből. Hagyja, hogy a néző belső világa reagáljon a témára, és az érintsen meg benne valami titkot, valami igazat.
„A Danny, Champion of the World című filmben 1989-ben Sam játszotta a fiamat. Az én ötletem volt, arra gondoltam, hogy a közös munka élmény lehet. Sam élvezte is, és profiként helytállt tizenegy évesen. Azonban a kiemelt figyelmet, ami ehhez a szakmához hozzátartozik, nem szerette, ezért úgy döntött, hogy nem lesz színész. Azt mondom a fiaimnak, hogy bármit is csinálnak az életben, a lényeg az, hogy megtalálják benne az örömet. Ő a fotózás szerelmese lett.”
Max fiuk színész. Édesanyja vonásait, apja magasságát és igéző tekintetét örökölte. Hangja bársonyos és érzéki. A neves Guildhall Iskolában tanult, A farkas és a lány című filmben Henryt alakítja, és most fejezte be a Holst című film forgatását, Saoirse Ronan oldalán. Karizmatikus jelenség, megvan benne az a plusz, amit nem lehet megtanulni.
„Maxet próbáltuk lebeszélni a színészmesterségről, figyelmeztettük, hogy ez egy nagyon frusztráló szakma. Sok a féltékenység, csalódottság, és nem feltétlenül ad anyagi biztonságot. De amikor láttuk, hogy komolyan veszi, akkor azt mondtuk, hogy rendben van. Hagytuk, hogy a saját útját járja, betöltse a maga sorsát.”
Jeremy kedvenc filmje az 1997-es Lolita. Nehezen mondott igent Humbert szerepére, mert tudta, hogy a történet nagyon kényes. A filmet végül nem játszották az amerikai mozikban, csak a televízióban adták, és DVD-n forgalmazzák.
„Nagyon szeretem ezt a filmet, mert egyszerre van benne dráma és humor. Adrian Lyne rendező gyönyörűen filmre vitte Vladimir Nabokov novelláját. Bármelyik apa elismerheti, hogy a gyermekek tizenhat év alatt nagyon vonzóak, és még flörtölnek is a szüleikkel. Ez tény, el kell fogadni, nem pedig őrjöngeni miatta. Humbert nem volt pedofil. Tudta, hogy amit csinál, az helytelen. Gyenge jelleme vezette a tragédiához.”
Jeremy Irons rendkívüli módon őszinte, és egyáltalán nem zavarja, ha ezzel felkavarja a társadalmi normákba merevedett embereket. Sőt, valahol ezt tudatosan is teszi.
„Ha egy valamire való nőnek barátságosan megpaskolod a hátsó felét, nincs abban semmi rossz. Egy igazi nő, tudja azt kezelni. Természetünkből adódik a kívánság, hogy annyi partnerünk legyen, amennyi csak lehet. Végül is egyszer élünk! A nő a férfihoz más módon vonzódik, mint a férfi a nőhöz. A nő számára fontos a humor, az intelligencia, az egyéniség, míg a férfinak elsősorban a külső számít. A lényeg, hogy tudjuk kontrollálni ösztöneinket. Nem szeretek partikra járni, de régi zenékre táncolni, azt néha igen. Nem érintett meg a drog és az ital, bár néha másnapos vagyok. Csodálatos feleségem van, aki pótolhatatlan. Neki köszönhetem, hogy két lábbal állok a földön.”
64 évesen is az egyik legfoglalkoztatottabb angol színész, több mint 70 filmet forgatott. Mindegyikben lenyűgöző alakítást láthattunk tőle. Az Oscar-díjat A szerencse forgandó című film hozta meg neki, Claus von Bülow-t alakította benne Glenn Close oldalán.
„A film igaz történet. Claust azzal gyanúsítják, hogy meg akarta ölni dúsgazdag feleségét, Sunnyt. Eredetileg nem akartam elvállalni a szerepet, ízléstelennek tartottam, hogy filmre vigyék a család megpróbáltatásait, hiszen a szereplők még élnek. De Glenn Close meggyőzött azzal, hogy ha én nem vállalom, akkor lesz más, aki eljátssza.”
Olvasta Szerb Antalt, József Attilát és Márai Sándort. Életem legnagyobb színházi élményét adta Henrik szerepének megformálásával A gyertyák csonkig égnek londoni előadásán, Christopher Hampton színpadi változatában, a Duke of York’s színházban. Szerényen fogadta áradó gratulációmat, ami az igazi nagyok sajátja, majd megkért, hogy írjak be az emlékkönyvébe.
Az emberek rajonganak érte, mert filmjeiben valami olyasmit ad vissza, amit közel éreznek magukhoz, pedig ezek a szerepek nem mindig az ő igazi lényét tükrözik. Sikeres és boldog ember, aki megkeresi, hogy miben találja meg az örömét, és mindent megtesz, hogy el is érje azt. Boldogságának egyik forrása, hogy nem féltékeny kollégáira. Akkor sem volt az, amikor még nem volt híres. Sohasem tette fel a kérdést magának: „miért ők, és nem én?”. Inkább elgondolkodott azon, hogyan jutottak el a csúcsra, és mennyire tette boldoggá őket a siker. Rendíthetetlenül hisz magában, amit el akar érni, azt el is éri. Vallja, hogy aki eléggé akar, annak minden lehetséges. Lovagol, síel, vitorlázik, motorozik, barkácsol, épít. Három helyen él: Londonban, Oxfordshire-ben és Írországban, ahol vett egy XV. századi kastélyt, felújításában aktívan részt vett.
„Kilcoe kastélya egy gyönyörű, romantikus, veszélyes rom volt, amikor megvettem. Két lehetőségem volt: vagy megőrzöm romjaiban, ami olcsóbb megoldás lett volna, vagy élővé, meleg, barátságos otthonná varázsolom. Szeretem a kihívásokat, így ösztönösen az utóbbi mellett döntöttem.”
Bogyay Katalin kérésére Károly herceg és felesége, Camilla adott helyet az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulójának megünneplésére a St. James Palotában. Jeremy Irons mellettem ült az első sorban. Rettenetesen kimerültnek látszott, el sem tudtam képzelni, hogy fog tudni így szavalni. Egy Márai verset adott elő. Nem győztem csodálni, hogy egy pillanat alatt milyen változáson ment át. Fáradtságnak nyoma sem látszott rajta. Ragyogott és elvarázsolt. Amikor felállt, néztem magas termetét, ahogy magabiztosan a színpadra lépett. Láttam benne összes szerepének karakterét. Hogyan fér bele egy emberbe ennyi minden? – merengtem magamban.
Nem lehet korlátok közé szorítani, nincsenek határai, nem ismeri a nemet. Számára az élet egy nagy kaland, melynek boldogságát az adja, hogy a legapróbb dolgoknak is gyermeki tisztasággal örül, és a legnehezebb kihívásokkal is félelem nélkül néz farkasszemet.
