Volt idő, amikor egy nő értéke a férfi szemében hektárokkal és mérföldekkel volt mérhető. És volt idő, amikor a háttérből mindent irányító, becsvágyó családok legjobb valutája egy gyönyörű leánygyermek volt.
Persze ne legyünk szőrös szívűek, nem csupán pénzről és hatalmi érdekekről volt szó ezekben az esetekben: közrejátszottak politikai indokok is, és néha, a legritkább esetben valódi érzelmek, de legalábbis az elsöprő vágyakozás, amelyet legtöbbször a férfi érzett, a nő pedig elviselt. Ki hosszabb, ki rövidebb ideig, ki hűségesen, ki gyakorta félrepolkázva. Ami persze nem jelenti, hogy ezek a fényűző körülmények között élő asszonyok feltétlenül boldogtalanok lettek volna! Királyi udvarok, később a felső tízezer ünnepelt szépségei voltak, lefestették, versbe foglalták őket, vagy zenedarabokat írtak a tiszteletükre, és a nevük kitörölhetetlenül belevésődött a történelembe, még ha nem a saját nagyszerű tetteik miatt is. Ez alól kivétel például XII. Ptolemaiosz, a Fuvolásnak csúfolt király elképesztően sikeres lánya, aki bár két nagy formátumú férfi szerelmét is élvezhette, nem emiatt emlékszünk rá a mai napig.
Hagyd a horgászbotot nekünk...
Amikor VIII. Kleopátra trónra lépett, és elméjében megszületett a hatalmas egyiptomi birodalom víziója, nem habozott tenni érte: először Julius Caesart, a teljhatalmú római hadvezért és államférfit, majd Marcus Antoniust, Caesar egyik utódját állította (azaz fektette) maga mellé. Szerelmi adományokkal pedig egyik férfi sem fukarkodott: gyakorlatilag Caesar tette királynővé Kleopátrát azzal, hogy elismerte az asszony uralkodói jogait öccse, XIII. Ptolemaiosz ellenében, majd a „Róma barátja és szövetségese” címmel ruházta fel, melyet csupán önálló ország kaphatott meg, így egyben Egyiptom függetlenségét és Róma védelmét is jelentette.
Antonius nem adhatott ilyen sokat, ám Caesar halála után megszilárdíthatta Egyiptom helyzetét, és ezt meg is tette (igaz, véres áron: a királynő kívánságára kivégeztette Kleopátra nővérét, Arszinoét, így ettől a lehetséges vetélytárstól is megszabadultak). Közösen építették fel Kleopátra álmát, a hellenisztikus alapokon nyugvó Egyiptomi Birodalmat, amely, bár nem állt biztos lábakon, és hamar össze is omlott, bizonyította a világ előtt a királynő rátermettségét. Kleopátra egy alkalommal így ugratta az udvarban sikertelenül halászgatni próbáló Antoniust: „Hagyd a horgászbotot, imperátor, nekünk, pharoszi és kanobuszi halászoknak, te csak vadássz városokra, birodalmakra és földrészekre.” Antonius tehát összehorgászta Kleopátrának, amit csak lehetett, de a római Octavianus utolsó nagy támadását már nem tudta kivédeni: bár hősiesen harcolt, elesett, és szerelme karjai között halt meg. Nem sokkal később – számos legendával övezve, de máig tisztázatlan körülmények között – Kleopátra is követte őt.
A király szajhája, a flamand kanca és a többiek
A Showtime sorozata óta végképp nincs az a tinédzser, aki ne hallott volna VIII. Henrikről és viharos házasságairól, ám az erotika és a vér mellett kevés szó esik arról, milyen sokat profitáltak a különböző sorsú feleségek és családjaik a királlyal való kapcsolatból (még ha ketten közülük a fejükkel is fizettek is érte). Boleyn Anna például, aki – és ebben a történészek egyetértenek – Henrik legnagyobb szerelme volt, az esküvő után egy csapásra Pembroke márkinője lett az ezzel járó összes kiváltsággal együtt (kastélyok, birtokok és nemesi cím).
A friggyel a Boleyn família is jól járt: apja, Rochford vikomtja egyúttal Wiltshire grófja is lett, unokatestvéréből Ormond grófja vált, húga, Mária (aki előtte egy darabig már a király szeretője volt), 100 font évjáradékot kapott, az uralkodótól fogant fiát pedig a cisztercita monostorban taníttathatta. Henrik negyedik felesége, Cleve-i Anna, a „flamand kanca” azért kapott busás jutalmat, hogy csendben eltűnjön, amikor a király belehabarodott Howard Katalinba, a fizetség pedig nem volt csekély: Anna két kastély, a Richmond és a Blechingley úrnője lett, évi 4000 font kegydíjat és a király „legkedvesebb nővérének” címét kapta, valamint elsőséget az udvar valamennyi hölgye között. De azért Howard Katalinnak is maradt a jóból: rokonsága, közöttük állandó szeretője, vesztének közvetett okozója, Thomas Culpeper a legjobb udvari pozíciókba kerültek, Katalinra pedig házassága két éve alatt ömlöttek a csodásabbnál csodásabb ajándékok (például Henrik Úszó Palotája, amelyet neki építtetett). A király sosem sajnálta a pénzt, ha szerelembe esett, a hűtlenséget viszont felségárulásnak tekintette, így Katalin ugyanott, ahol néhány évvel ezelőtt unokanővére, Boleyn Anna, fejét vesztette könnyelműsége miatt.
„Egy gazdag férfi nem lehet ronda”
Aranyigazság ez egy olyan asszony szájából, aki egész életét gazdag férfiak oldalán töltötte. A hollywoodi álmot megtestesítő pesti magyar szőkeség, Gábor Sári, aki az USA-ban ZsaZsa Gabor néven vált ismertté, művészi tökélyre fejlesztette a messaliance intézményét: kilenc férje volt, hétszer vált el, és az életében szereplő férfiak kivétel nélkül kimondottan tehetősek voltak. Conrad Hilton, a hatalmas szállodalánc alapítója, Herbert Hutner pénzügyi tanácsadó, Jack Ryan, a Barbie-birodalom egyik pillére, Frédéric von Anhalt szász herceg – csak néhány név és pozíció ZsaZsa impozáns listájáról. Házak, kastélyok és Szászország hercegnőjének nemesi címe: ZsaZsa kétségtelenül nem csupán megvalósította, de túl is teljesítette az amerikai álmot, nála többre egyetlen magyar színésznő sem vitte sem azelőtt, sem azóta, az amerikai szépségek közül is talán csak Grace Kelly vetekedhet vele.
Rengeteg név állhatna még itt: Marie Angélique (a Napkirály leghíresebb szeretője), Marie Antoinette, Constanze Weber (Mozart hitvese) és még sokan mások – asszonyok, akik saját kvalitásaik mellett férjük, szeretőjük zsenijéből és pénzéből profitálva kerültek csúcspozícióba. Bármit gondolunk is az ilyenfajta karrierről, egy biztos, a látszólag istennőként kezelt hölgyek sorsa sem lehetett egyszerű: személyes szabadságukkal fizettek az őket körülvevő pompáért. Nem mondhattak nemet, ha fájt a fejük vagy gondjaik voltak, esetleges hatalmuk a közreműködő férfi nélkül azonnal semmivé vált. Szépséges babák voltak, akiket láthatatlan, de erős dróton rángattak. Érne-e ma ennyit egy kastély, birtok vagy nemesi cím bármelyikünknek?
