Leánykori nevén Agatha Mary Clarissa Miller. Gyerekkorában operaénekesnek készült, de lámpaláza miatt soha egy hang sem jött ki a torkán. Szülei, Frederick és Clara nem akarták, hogy túl korán megtanuljon olvasni, így ötévesen kapott egy kiskutyát. Miss Marple alakját anyai nagyanyjáról mintázta, de szerencsére regényeinek cselekményét nem a családi história ihlette: nagyon boldog gyermekkora volt, és mindenki természetes halállal halt meg. Legalábbis nem derült ki az ellenkezője.
Az első világháborúban nővérként, majd gyógyszertárosként dolgozott. Ott alaposan megismerte a méregkeverés tudományát, így könyveinek jó pár szereplőjét egyetlen csepp vér nélkül küldhette a másvilágra.
Első regényét, A titokzatos stylesi esetet harmincévesen írta, fogadásból. Nővére, Madge szerint ugyanis Agatha képtelen lett volna egyetlen krimit is megírni. A könyvet egyébként öt évig nem adták ki, hat kiadó is elutasította.
Annyira utált mosogatni, hogy szó szerint gyilkos gondolatai támadtak közben. Ahogy megszáradt a keze, gyorsan papírra vetette őket. Furcsa belegondolni, hogy a piszkos tányéroknak köszönhetjük a Lord Edgware meghalt vagy a Tíz kicsi négert.
Több időt töltött a cselekményszálak szövögetésével és összegubancolásával, mint magával a történet megírásával, amely számára teher volt. Akárcsak honfitársának, Alfred Hitchcocknak, aki a filmezést addig élvezte, amíg el nem kezdődött a forgatás.
Élete legtitokzatosabb fejezete 1926-os eltűnése. Miután első férje, Archie bejelentette, hogy mást szeret és válni akar, Christie Sunningdale-ig menekült. Otthagyta az autót, majd vonattal Harrogate-be ment, ahol a szállodában Mrs. Neeleként – így hívták Archie szeretőjét -, jelentkezett be. Az ott töltött 12 nap alatt vásárolgatott, teaházakban ücsörgött, masszázzsal és kozmetikával kényeztette magát. Sőt a szálloda tánckarával is kart karba öltve énekelt, és jót szórakozott a rendőrségen, amely viszont égre-földre kereste. Christie – talán szándékosan – gyilkosság látszatát keltette: autóját – benne szőrmebundájával és jogosítványával – egy kőfejtő mellett hagyta.
Második férje, Max Mallowan korának elismert régészkutatója volt. Egyszer állítólag azt mondta, hogy az ideális férj régész, mert minél öregebb a feleség, ura annál inkább érdeklődik iránta. Nászútjukat az Orient expresszen töltötték, ahol éppen akkor senkit nem gyilkoltak meg. 15 évvel fiatalabb társát Agatha elkísérte az ásatásokra, ahol fotózott, jegyzőkönyvet vezetett, és arckrémmel tisztogatta az elefántcsont dísztárgyakat. A szünetben pedig olyan regényeket írt, mint a Gyilkosság Mezopotámiában.
Hercule Poirot volt az első kitalált személy, akiről a nagy tekintélyű New York Times egyoldalas nekrológot közölt. Christie kétszer „látta” Poirot-t: egyszer a Savoyban ebédelni, egy másik alkalommal a Kanári-szigeteknél hajózni, de azt nem engedte, hogy a Poirot-regények borítóin a detektívet bármilyen formában ábrázolják.
Egy másik híres krimiszerző, az amerikai Raymond Chandler szerint Christie gyilkosai csak azért ölnek, hogy legyen a könyvben hulla. A lélektani motivációk valóban szinte hiányoznak Christie regényeiből: Poirot kis szürke agysejtjeinek munkája sokkal jobban izgatja, mint hogy volt-e a tettesnek gyerekszobája.
Ha elege lett a gonoszságból, a fojtogató féltékenységből és az elmérgesedett kapcsolatokból, romantikus regényeket írt Mary Westmacott néven. Húsz évig nem is bukott le.
Egy kis simlisségért nem kellett a szomszédba mennie: tudta, hogyan jár regényei cselszövőinek agya. Ő maga egyetlen levélre sem írt dátumot, életrajzában adatokat hamisított, és házasságkötésekor is hazudott a koráról. A házát pedig még életében alapítványnak nyilvánította, hogy adót se kelljen fizetnie.
5 teljesen lényegtelen tudnivaló Agatha Christie-ről:
– Imádta a kutyákat.
– Kedvenc színe a zöld volt.
– Utálta a csótányokat.
– Nem ivott alkoholt, és nem cigarettázott.
– Rózsafajtát neveztek el róla.
