Egy zen(e) mester, Ennio Morricone
Budapesten járt a Maestro, hogy évtizedes legendákat keltsen életre a színpadon.
Csütörtök este landolt a repülőgép a Liszt Ferenc reptéren. Rómából érkezett, melynek neve visszafelé olvasva – sokak számára talán nem is meglepően – annyit tesz, „amor”, azaz szeretet. A szeretet városából a zene fogadócsarnokába mintegy 2 és fél óra az út. Ennyi idő kellett ahhoz, hogy a zeneszerzés olasz varázslómestere egy másik varázsló neve által „fény-jelzett” reptérre kilépve fizikailag is megkezdje útját, melynek célja évtizedes legendák életre keltése Európa szerte. Piros bőrtáskájában magával hozta azokat a dallamokat, karmesteri kottákat, amelyek bejárták a világot, s ahogy évtizedekkel ezelőtt, ma is emléket és élményt ébresztenek az emberek szívében, generációkon átívelően.
![](http://www.lafemme.hu/uploaded_images/em1.jpg)
Liszt Ferenc emléke üdvözli Ennio Morricone zeneszerzőt Budapesten. Egy szakmabelinek különösen jó előjel lehet ez. De hogy is járhatna máshogy egy élő legenda, mint a zene nyomában! Piros táskájának guruló hangja megelőzi őt, s tudni lehet, lassan kilép a csarnokba. Várjuk. Megtörténik. Semmi tűzijáték, semmi felesleges flancolás. Egyszerűen, és szép kora, 85 éve mellett is fiatalos tartással ott terem, teljes valójában és jelenlétével. Háta mögött egy Életmű-Oscar, 5 Oscar-díj-jelölés, jó néhány Grammy és Golden Globe, majd 500 filmzene, 4 gyermek és egy míves élet. Jobbján Maria, a felesége, aki minden turnéjára elkíséri, vele utazik, mellette van, és támogatja. Előtte pedig egy hosszú, 2 hetes turné áll, Európa különböző országaiban és városaiban már teltházzal várják őt zenéjének szeretői. Mindazok, akiknek az ő ihlete ihletet adott, kiknek életéhez zenéje színeket hozott, kiknek képeit, filmélményeit, estéit vagy nappalait dallamai élménnyel gazdagították.
Budapesten hideg van. A Maestro óvón megigazítja felesége kendőjét, és felhúzza fejére a kapucnit. Most már indulhatunk. Irány a szálloda. Ez más terep, itt inkább Maria vigyáz a férjére. Ennek megfelelően a szálloda előre megkapta az iránymutatást, hogy milyen ételeket szeretnének látni az étlapon. Könnyű és tápláló mediterrán étrend, koffeinmentes kávé, buborékmentes víz. Semmi túlzás, csak egészségesen. A finom női törődés értékelése mellett a művész maga is figyelemre méltó fókuszáltsággal törődik egészségével. Reggelente 4 órakor kel, tornával és nyújtással kezdi a napot. Ki korán kel, aranyat lel. Esetében egy életpálya a záloga a mondás igazának.
A piros táska útja másnap a Műpa-próbateremben folytatódik. Szerencsére nem esett a hó, és süt a nap. Ez ismét jó jel. Nem árt erre figyelni. A színház és a zene világa tele van babonával, csodákkal és misztikummal. A napfény jó jel, a lila szín kevésbé. A Modern Art Orchestra egyes zenészei már a teremben hangolnak, mások még most szállingóznak, érkeznek. Mire a Maestro megérkezik, a zenekar készen áll. A piros táska feltárja rejtekét, s féltve őrzött kincsei lassanként előkerülnek, méltó helyükre, a kottaállványra kerülnek. Kezdődhet a próba.
Aki nem járt még hasonló helyen, jöjjön most velem. Tolmácsként én is csak kalauz vagyok ebben a világban, a zene birodalmában. A terem fénnyel teli, kellemesen betölti a különböző hangszerek és kottaállványok látványa. Első hegedűk, második hegedűk, brácsák, bőgők, csellók, fuvolák, fagottok, kürtök, pikoló, harsonák, oboák, zongora, marimba, hárfa, fadob, üstdob, tikfa, harangok, basszusgitár, s így tovább. A hozzám hasonlóan naiv műkedvelő számára biztosan meglepő látvány egy 85 fős zenekar közelről. Ki gondolta volna, hogy ennyi első hegedű van egy zenekarban!
A partitúrákat ki kell osztani, sorban és rendezetten, hiszen ez a zene lelke. Évtizedek kelnek lassan életre a húrokon, dobokon, s gondosan formált fúvós hangokon. Cinema paradiso, A profi, A Jó, a Rossz és a Csúf, A misszió, a Volt egyszer egy Vadnyugat, Az óceánjáró zongorista legendája… Mesék, képek, álmok, energia és dallamok. Minden hangnak személyisége van, ahogy minden zenésznek – a zenészek elmondása szerint a hangszer maga a zenész személyiségtípusát is jelzi, „tyúk vagy tojás alapon”, egy általánosan megfigyelhető közös többszörös az egy „követ” fújó zenészek között. Hang, hangszer, zenekar és a zeneszerző, mindez együttesen egy formálódó mű, mely a próbák alatt lassan testet ölt és életre kel.
![](http://www.lafemme.hu/uploaded_images/em2.jpg)
A karmester szerepe talán a legtalányosabb minden zenében kevésbé jártas amatőr számára. Mi, „műkedvelők” csak élvezzük a zenekar és a karmester egybeforrásának, összehangolódásának eredményét, de nem is sejtjük, hogy a karvezető milyen akkurátusan fonja össze a dallamszövet minden egyes kis mintáját, aprólékosan, precízen, fáradhatatlanul és türelemmel. Türelemmel és tisztelettel főként, amikor olyan művelt zenekar kerül a „formába”, kiöntésre készen, mint a Modern Art Orchestra. Ennio Morricone dolgozik, felesége pedig egy kis széken hallgatja a próbát. Maga is dúdol, fülel, énekel, és véleményt mond – nem tolakszik –, válaszol, ha erről kérdezik. Egy világhírű zeneszerző társa. Friss, üde és szép, bár már ő maga is a nyolcadik X-en túl. Véleménye érték, s benne évtizedek alatt megérlelt zenei érzék.
A harmadik nap a zenekar úgy muzsikál, mint egy nagy hajó. Az ember felül a hang hullámaira, és utazik, röpül, hullámzik, réved. Átütő ereje van. Ennyi hangszer, ennyi csokorba szedett szándék, ennyi szív és lélek. Mind egy irányba mutat. A karmester Ennio Morricone az, aki felfűzi az egyéni gyöngyszemeket – zenészeket, hangszereket, és a zeneszerző Ennio Morricone által megálmodott dallamokat –, és megköti belőle a csokrot.
A karmesteri mozdulatok a tájcsi bűvös mozdulataira emlékeztetnek. Parányi mikrobarázdák, mikor-interakciók ezrei zajlanak. Kérdés–felet, kérés–válasz. A zeneszerző karmesteri mozdulatával megkéri, felkéri a zenészt, „játssz a szívedből, ahogy csak te tudsz”, a hangszer s az ember felel. A mozdulat apró, beágyazott, mintegy észrevétlen, mégis mélyen megható. Inkább érezni, mint látni lehet. Saint-Exupéry értené. Csak a szívével látja az ember. Belebizsereg, akinek füle van hozzá. Egy „legenda” hálával kér, a zenekar felel, és a terem megtelik töltéssel. Zen.
Energia a köbön, megfoghatatlan, mégis majdnem kézzel tapintható. Sűrű, felemelő, magasztos, öröm- és szeretetteli, harmonikus. Egy csodálatos hajó a tiszta hullámok óceánján. Ilyen Ennio Morricone zenéje a Modern Art Orchestra előadásában.
Orosz Anna Linda írása
|
La femme cikke |
2014. február |
Lepje meg üzleti partnereit, családtagjait egy különleges, személyre szóló ajándékkal. |
|
|
|
Lepje meg üzleti partnereit, családtagjait egy különleges, személyre szóló ajándékkal.
|