Hősével ellentétben nem beszél kilenc nyelven, nem csörgedezik joruba és vietnámi vér az ereiben, az önéletrajzi vonatkozásokat mégsem nehéz felfedezni könyvében. Kun Árpád kapta Boldog Észak című művéért idén az Aegon Művészeti Díjat és a vele járó nettó hárommillió forintot.

 

 

A könyv címével ellentétben az első százhúsz oldal nem a boldog északon, hanem a messzi délen játszódik, az afrikai Beninben (a gyarmatosítók még Dahomeynek nevezték), ahol a boldogság nem jellemző érzés. A narrátor egy 38 éves, fekete bőrű kórházi segédápoló, akinek apja egy félig vietnami francia orvos volt, aki valaha diploma előtti gyakorló idejét töltötte Afrikában, és el is vette Aimé szépséges anyját, egy fekete kormánytisztviselőből lett javasember lányát. Egy ideig hitegette még őket, hogy majd áthozatja őket Bordeaux-ba, ahonnét származott, aztán eltűnt a szemük elől.

 

A belső monológ tényszerűen mesél a narrátor gyerekkoráról és életútjáról – ő franciának érzi magát, a külvilág bennszülöttnek tartja. Kiválóan tanult, orvos akart lenni, mégis megreked az ápolóságban, az utóbbi időben norvég evangélikus misszionáriusoknak tolmácsol. A történetszövés igazi ereje a mágia állandó jelenlétéből fakad. Sokat és érdekesen mesél nagyapjáról, aki miután maga mögött hagyta az öltönyös, jól fizetett gyarmati tisztviselői karriert, javasember lesz, afféle törzsi orvos/varázsló keverék, méghozzá igen sikeres. A nagyapa vezeti be Aimét a hiedelemvilágba, amit ő a lehető legtermészetesebben ad tovább az olvasónak. Így aztán az európai szemmel hihetetlen eseményeket mi is természetesnek fogjuk fel. Egy nap aztán Aimé mégis felkerekedik, és életében először elutazik Franciaországba. A végtelen útlevélre várakozást úgy ússza meg, hogy szinte azon a napon, hogy a kérelmet beadta, apja haláláról kap hírt. Ekkor kiderül, hogy végül is mindig francia állampolgár volt… Bordeaux-ban egyáltalán nem az várja, amit elképzelt. Öröksége a „nagy baj” kategóriájába tartozik. Ezért aztán továbbáll Norvégiába.
 

A boldogság ritka téma

A 2014-es díjazott mű újabb bizonyíték arra, hogy érdemes és izgalmas kaland kortársat olvasni: vudu istenek, kerekesszékben versenyző idős norvégok, sivatagi forróság és a gleccserek hidege, mágia és racionalitás találkozik ebben a kontinenseken átívelő történetben, ahol a főhős, egy fekete bőrű európai önmagát keresi országokon-városokon át, de mindenhol kívülállónak érzi magát mindaddig, amíg meg nem találja a szerelmet.

 

A Magvető Kiadónál megjelent mű visszhangjában többször kiemelik az irodalomtörténészek és a kritikusok, hogy szinte hagyományok nélküli a magyar irodalomban az az írói nyelv és szemléletmód, amely Kun Árpád sajátja.

AZ EMBER EREJE

Kun Árpád regénye egy olyan üzenet hordozója, amely szerint ami az emberben legértékesebb, az elpusztíthatatlan és a legnehezebb körülmények között is újjászülethetik.

Család-, utaztató, identitás- és fejlődésregényként jellemzik a Boldog Északot. Ugyanilyen szokatlan az az írói gesztus, hogy a boldogságot választja témájának – mutattak rá a közleményben. Kun Árpád regénye “egyfajta Ember tragédiája: egy olyan üzenet hordozója, amely szerint ami az emberben legértékesebb, az elpusztíthatatlan és a legnehezebb körülmények között is újjászülethetik” – idézték Szörényi László zsűrielnök laudációját.

A regény szerzője, Kun Árpád (1965-) József Attila-díjas író 2006 óta családjával, négy gyerekével Norvégiában él egy fjord partján, és a helyi idősek otthonában dolgozik. Ez az első kötete a Magvetőnél. Nem beszél kilenc nyelven, nem csörgedezik joruba és vietnámi vér az ereiben, mint hősének, az önéletrajzi vonatkozásokat mégsem nehéz felfedezni könyvében. Mostanában következő regényén dolgozik, és ahogy egy riportban ígérte: “a főszereplő könnyen összetéveszthető lesz majd velem, a szerzővel”.

 

A kiemelkedő szépirodalmi teljesítmények elismerésére az Aegon Magyarország Zrt. által 2006-ban alapított díjra idén minden eddiginél több, összesen nyolcvankét kortárs szépirodalmi művet jelöltek a kiadók. A szűkített tízes lista – amelyen a nyertes mű mellett Bereményi Géza Vadnai Bébi, Borbély SzilárdNincstelenek – Már elment a Mesijás?, Csabai László Szindbád Szibériában, Esterházy Péter Egyszerű történet vessző száz oldal – a kardozós változat, Gergely Ágnes Két szimpla a Kedvesben, Krasznahorkai László Megy a világ, Takács Zsuzsa Tiltott nyelv, Tompa Andrea Fejtől s lábtól – Kettő orvos Erdélybenés Tóth Krisztina Akvárium című kötete szerepelt – a hétfős zsűri szavazatai alapján állt össze.

 

A neves irodalmárokból, irodalomtörténészekből, újságírókból és pedagógusokból álló testület tagjai a nyertes műről egy többórás találkozón hozták meg konszenzusos döntésüket. 2013-ban Barnás Ferenc Másik halál című regényét találták a legjelentősebb szépirodalmi műnek, 2012-ben Grecsó Krisztián a Mellettem elférsz, 2011-ben Esterházy Péter vehette át az Aegon-díjat Esti című művéért.