A topmodellséghez a szépség természetesen elengedhetetlen, de kell még valami más is: megfoghatatlan karizma, hibátlan divatérzék, vasakarat és szexepil. Egy egyszerű modellből akkor lesz szupermodell, ha nemcsak világhírnévre tesz szert, de valamilyen módon saját korát is megtestesíti. A szupermodell annak a kornak a lenyomata, amely felemelte őt. Minden korszaknak megvolt saját szépségikonja: a nyurga, esetlen, miniszoknyás Twiggytől, a kifutók jelenkori sztárjaiig, az igéző Gigi Hadidig, vagy épp a magyar Palvin Barbaráig.
A világ első topmodellje a 20. század kezdetén tűnt fel. A nádszálvékony, rézvörös hajú szépség, Evelyn Nesbit az amerikai aranykor legkeresettebb festő- és divatmodellje volt.
Élete kalandos volt, hírnve csúcsán például gyilkossági ügybe keveredett. A 19. század vége a gyors gazdasági fejlődésnek köszönhetően csillogó-villogó világot teremtett- és hihetetlen szegénységet. Nesbit mindkettőt megélte. Skót-ír szülők gyermekeként született, apja halála után anyja küzdött a család fenntartásáért. Félig a képmutató, merev viktoriánus korban, fél lábbal a dübörgő húszas évek lazább légkörében nevelkedett. 14 évesen kezdett festőknek modellt állni, hogy pénzt keressen. Amikor 1900-ban New Yorkba érkezett, üstökösként robbant be az új világba.
James Carroll Beckwith, akit a dúsgazdag John Jacob Astor támogatott, vette a szárnyai alá és mutatta be művészbarátainak. Igen keresett lett: a szobrok, amelyek testét formálják, most a MoMában láthatók. Olyan magazinok címlapjára került, mint a Vanity Fair vagy a Harper’s Bazaar, és arckrémtől a fogkrémig mindent reklámoztak az arcával.
A nő sokszor
Lágy vonásainak, sugárzó fiatalságának köszönhetően mindenhol Nesbittbe lehetett botlani: képeslapon, naptárakban, dohánydobozokon. Sokszor jelmezbe öltözve erdei nimfaként, cigánylányként, görög istennőként vagy éppen gésaként pózolt. Sosem meztelenül, így a képek érzékisége csak titkon bontakozott ki, de kétségtelen, hogy pin-up lányos testtartásának volt szerepe népszerűségében. Első divatfotói azonnal sikert arattak. A fényképek felváltották a nyomatokat, és Nesbit arcát egyre többen ismerhették fel. Életét figyelemmel kísérték, részleti megjelentek a pletykarovatokban és a színházi lapokban egyaránt. Már azelőtt, hogy megkapta volna első szerepét a Broadway-n.
Mint topmodell utódai, Nesbit korának stílusikonjává vált, akiben az éra ellentmondásai találkoztak: viktoriánus érzelmesség és modern merészség, álomszerű szépség és kísértésbe vivő, dekadens titokzatosság. A Madison Square Garden alkotója, Stanford White építész, a New York-i társasági élet egyik kulcsfigurája kezdetben jótékony nagybácsiként támogatta, majd Nesbit szeretője lett, aki Evelynt és a családját is bőségesen ellátta minden földi jóval, drága ajándékokkal és egy elegáns lakással. Egy évig tartó kapcsolatuk után Nestbit Harry K Thaw milliomos felesége lett, és a fekete felhők ekkor kezdtek gyülekezni. A féltékenységtől megháborodott Thaw, állítólag hogy megvédje fiatal felesége becsületét, kérdőre vonta a régi szeretőt, White-ot, majd lelőtte, éppen a Madison Square Gardenben.
Egy digitálisan kiszínezett korabeli fotón
A gyilkossági perben Nesbit magánéletéről olyan sokkoló részletek derültek ki – mindkét férfi bántalmazta Nesbitet –, hogy egy vallásos csoport be akarta tiltatni a részletek közlését. Olyan nagy nyilvánosság kísérte a pert, hogy a bíróság engedett, és ezek után csak bizonyos információk szivároghattak ki. Thaw élete végéig egy bűnözők számára fenntartott elmegondozóba került, Nesbit pedig éppen annak a kultúrának lett az áldozata, amely megteremtette és használta őt.
Nesbit nem adta meg magát könnyen. A tragédiák után gyereket szült, némafilmben vállalt szerepet és írt két memoárt. Verseket és darabokat írtak róla, E. L. Doctorow Ragtime című regényét is ő ihlette, és a Boardwalk Empire egyik karakterének is ő a modellje. Egy olyan örökösen változó szakmában, mint a divat, ez valóban csúcsteljesítmény.
