A lócsiszárt Heinrich von Kleist novellájából ismerte meg a világ, az ezen a történeten alapuló Sütő-drámát pedig a Nemzeti Színházban először rendező Znamenák István állítja színpadra.
A színész-rendező egy korábbi nyilatkozatában arról vallott, hogy régóta gondol már a darab megrendezésére, mindig érdekelte a hatalom és az egyén viszonya, állandó harca. És az is, hogy egy olyan rendszerben, amely ennyire a saját erőszakosságából él, az igazságot kereső embernek van-e esélye egyáltalán?
A darab olyan kérdéseket is feszeget, vajon mennyit vagyunk hajlandóak föláldozni az életünkből, azért, hogy az igazságunkhoz és a jogainkhoz hozzájussunk. "Van aki sokat, akár mindenét is, és van aki, csak beszél róla, de igazából soha nem ad semmit – hangoztatta a rendező, hozzátéve, hogy Kolhaas Mihály az, aki épp az ellenkezőjét hirdeti folyamatosan annak, mint amit tenni fog.
A rendező szerint a régi előadásokat nézve nem tűnik föl, hogy a drámairodalom egyik legnehezebb szerepe a főhősé, csak akkor amikor valaki színpadra állítja a darabot. A mű első része komoly, kemény filozófiai összecsapás, majd a darab folyamatosan alakul át akció-krimivé. Az első felvonás szövege nagyon sűrű, nehéz volt értelmezni - fűzte hozzá a rendező.
Kolhaas Mihály története a német törpeállamok kialakulása, a hercegségek, fejedelemségek, önálló zárt tartományok idején játszódik. Kolhaas lovakkal kereskedik - becsületes munkával keresi pénzét - lovait szállítja a megrendelőhöz vagy viszi őket a vásárra. Az egyik határon a váratlanul megváltozott vámtörvények miatt összeütközésbe kerül a fönnálló rend birtokosaival és jogtalan intézkedéseik kapcsán megismeri az önkényt és a kiszolgáltatottságot. Igazáért magányos keresztes háborút folytat. Habár ebben a küzdelemben elveszíti vagyonát és szeretteit, jottányit sem enged. Végül saját magában és istenében is elveszíti lassanként a hitét - olvasható a darab ismertetőjében.
Znamenák István arról is beszélt, hogy az "Itt állok, mást nem tehetek" mondata, ugyanúgy igaz - a színház műsorán szintén megtalálható darab címszereplőjére - Szent Johannára, mint az e drámában szereplő Luther Mártonra és Kolhaas Mihályra. Bár egyáltalán nem ugyanarról szól a két mű. Johanna története a hit és a politika ütközéséről szól. Itt az igazságtalanságról, és arról a rettenetes dologról van szó, hogy azt csinálhat velünk a hatalom, amit csak akar. De ha fellázadunk, és érvényt szerzünk - akár erőszakkal - a jogainknak, az bizonyos következményekkel jár. Az ember elveszíti a családját, mindenét. A saját lelkét, a hitét is. "Johanna nem veszíti el a hitét, Kolhaas elveszíti. Nemcsak a jogban és a törvényben, hanem az istenben való hitét is elveszíti" - mondta.
Szólt arról, hogy Sütő darabja Kleist írásához képest finomabb és szelídebb történet, sokkal inkább filozofikus. Kleist története egy durva és brutális világról szól. "És ebben a nagyon durva és brutális világban, Kolhaas is nagyon durva és brutális" - tette hozzá.
Az előadás csak nagyon kevéssé tér el az eredeti drámától, az apróbb változtatások csak a Sütő-darabot erősítik. A mű megírása óta eltelt idő miatt a hangsúlyok egy kicsit máshová kerültek ugyan, de az alaptörténet, a probléma, amelyet körüljár az ez: hogyan omlik össze egy ember teljes világa, miközben az igazságot keresi, a saját igazságát - hangoztatta.
Az előadásban Szarvas József mellett többek között Söptei Andrea, Hevér Gábor, Murányi Tünde, Rába Roland, Blaskó Péter, Marton Róbert és Gerő Botond játszik. A zene Zságer-Varga Ákos, a díszlet Znamenák István, a jelmez Cselényi Nóra munkája, a dramaturg Perczel Enikő.
Forrás: MTI
