Bárhol járunk is a világban, városlátogatásainkon a múzeum szinte mindig kötelező penzum. És a múzeumok között is vannak olyanok, amelyek nemcsak egy szűk réteg, illetve a lokálpatrióták számára ismertek, hanem nemzetközi szinten is nagy presztízsnek örvendenek. Persze az internet és az okostelefonok világában már nem kell feltétlenül ellátogatnunk az adott országba, hogy egy méltán népszerű kulturális intézményt bebarangolhassunk – ezt sok esetben virtuálisan is megtehetjük –, mégis, az eredeti műveket és a hely szellemét semmilyen applikáció nem pótolhatja. Lássuk, melyek a világ nagy múzeumai, amelyek a történelem legjelentősebb alkotásai számára szolgálnak méltó otthonul!
A párizsi Louvre
Nem kérdés, a Musée du Louvre a kultúrára szomjazók számára az egyik legédesebb lélekbonbon. Az impozáns üvegpiramisáról ismert Szajna-parti intézményben a középkortól egészen az 1848-ig tartó időszak képzőművészeti alkotásait tekinthetjük meg, de szép számmal akadnak itt még az ókorból származó alkotások is. Persze a legtöbb látogató számára a főattrakció a La Gioconda, vagyis Leonardo da Vinci Mona Lisája, amely hosszú éveken keresztül, 1503 és 1519 között készült. A Louvre-nak azonban nemcsak a gyűjteménye impozáns, a legnagyobb művészi alkotásoknak otthont adó épület is maga a megtestesült történelem. A múzeum honlapja szerint 1200 és 2011 között a legnagyobb építészek dolgoztak azon, hogy az épület elnyerje méltó formáját. Eleinte királyi palotaként, illetve az udvartartás helyszíneként működött, később hivatalnokok dolgoztak benne, egészen 1870-ig. A Louvre nem az a fajta múzeum, amelyen a turista egy óra alatt átszalad, sokak szerint párizsi kirándulásunkon csak a múzeumra érdemes több napot szánni. Népszerűségét számos filmművész is kihasználta már, gondoljunk csak a Dan Brown regényéből készült Da Vinci-kód című filmre.
A New York-i The Met
A The Met, vagyis a Metropolitan Museum of Art New York egyik leglátogatottabb intézménye, és három különböző helyszínen várja a látogatókat. Az 1870-ben alapított múzeum szellemiségének alappillére – a művészeti alkotások megőrzésén túl – a hétköznapi ember összekapcsolása a művészetekkel, illetve a művészetek beillesztése a mindennapokba, így nagy hangsúlyt fektetnek az oktatásra, illetve napjainkban a közösségi médiára. A múzeum története Párizsban indult, ahol néhány befolyásos amerikai elhatározta, hogy létrehoz egy olyan kulturális intézményt, művészeti galériát, amely az amerikai emberek számára is elérhetővé teszi a képzőművészetet. A Metropolitan első kiállítási tárgya egy római kori szarkofág volt, amelyet számos – eleinte európai – festmény követett. Anthony van Dyck, Édouard Manet, Auguste Renoir, Henri Matisse – csak néhány név azok közül, akiknek művei itt leltek otthonra. A Metropolitan egyébként gasztronómiai szempontból is említésre méltó, bisztrójában nem a múzeumi büfékben megszokott szalámis szendvicset szolgálják fel, itt egy-egy fogás is felér egy kulturális élménnyel.
A madridi Museo Nacional del Prado
A köztudatban csak Prado néven emlegetett múzeum a Madridi Nemzeti Múzeum képtára. Az 1819-ben megnyílt múzeum Juan de Villanueva építész tervei alapján készült, III. Károly uralkodó kérésére. Az intézmény arculata és gyűjteménye VII. Ferdinánd második feleségének, Braganza Mária Erzsébetnek volt szívügye, akinek számos elképzelése valósult meg a múzeumot illetően. A Prado eleinte a királyi festménygyűjtemény tárhelyeként működött, mára több mint 2300 festménynek, illetve számos egyéb képzőművészeti alkotásnak ad otthont. A gyűjtemény nagyrészt nagy spanyol és olasz művészek munkáit vonultatja fel (például Diego Velázquez szinte teljes életművét), de azért szép számmal találunk korai németalföldi, illetve holland és flamand festőktől származó alkotásokat is. A Prado a 2000-es évek elején komoly átalakuláson esett át, kibővült, és a megújult vezetés egyik törekvése az anyagi függetlenedés.
