„Nagyon jól reagált a közönség, nagyon élvezték a darab minden pillanatát, hiszen nem lehet tudni, mi történik az egyik percben, és mi a másikban” – mondta Pikali Gerda. A darabban ugyanis sorra követik egymást a váratlan fordulatok. Amikor már éppen elhisszük, amit látunk, akkor mindent felborít a következő jelenet, nem unatkozik tehát senki, aki beül a színházba. A krimiköntösbe öltözött szerelmi drámában Pikali Gerda mellett Nagy Sándor és Németh Kristóf áll színpadra, hogy ízelítőt adjon az érzelmekről, a szerelem hiányáról, az évtizedes házasságból és mindabból, ami ebből következik.
Kemény szócsaták, igazi fájdalmak és igazi megcsalások. Három ember, egy húszéves házasságban magát elhanyagoltnak érző nő, egy munkában túlhajszolt, a könnyű szexet meg nem vető férj, és egy szeretethiánytól szenvedő bérgyilkos küzd egymással. A fordulatos cselekmény jóvoltából viszont örökösen változik, hogy ki is kerekedik felül – olvasható a színház oldalán, ahol már az is kiderül, hogy pisztoly is előkerül a darabban. De vajon ki hozta azt a pisztolyt és miért?
„Újabb és újabb pontján lepi meg a közönségét a történet, pedig sokan úgy ülnek be a nézőtérre, hogy azt gondolják, az ő eszükön nem fognak túljárni, aztán a többség a darab végén bevallja, hogy nem tudta kilogikázni az események alakulását – mesélte a színésznő. Mindezt pedig nem egyszerű színészként véghezvinni, hiszen összesen hárman vannak a színpadon. – Szép kihívás ez, nagyon élvezzük, szeretjük ezt a darabot.”
A művet Chazz Palminteri írta, aki színészként sok remek filmben játszott: a Sebhelyes város, a Bonxi mese, a Csak egy kis pánik, a Főnökök főnöke, az Utca törvénye, a Diszkópatkányok, a Lövések a Broadwayn mind az ő nevéhez fűződnek. Övé a legjobb Oscar férfi mellékszereplő jelölés 1995-ben, íróként ő jegyzi a Bronxi mesét és a Hűtlenség árát. A szerzőnek van tehát tapasztalata abban, hogyan kell élvezetes sztorit kanyarítani. Természetesen ő sem akart kimaradni a remek történetből, Tony szerepét – amelyet a Játékszínben Nagy Sándor alakít – egyenesen önmagának szánta. Nem sokkal az után, hogy a kaliforniai The Court Theatre-ban 1991-ben nagy sikerrel játszották a darabot, elkészült a film is, amelyben az író-színész partnereit Cher és Ryan O'Neal játszották. A mozi is hozta a színvonalat, megjárta a berlini filmfesztivált.
A történet tehát nem új keletű, színházi és a filmes előzményei is vannak, de Pikali Gerda soha nem nézi meg filmben azt, aminek próbái éppen kitöltik a napjait. „Azért sem, mert óriási a különbség a film és a színház között: a film inkább egy minimalista történet, ami az egész játékban érvényes, különösen az arcjátékban. A színházban viszont sokkal szélsőségesebb az egész játék. De azért sem nézem meg az éppen próbált darab előzményét, hogy ne befolyásolja a magam és a rendező elképzelését, ráadásul a szövegkönyv minden segítséget megadott, amire szükségem volt, egyből kiderült belőle, hogy Chazz Palminteri a férfiakat és a nőket egyaránt jól ismeri” – mesél a színésznő, majd hozzáteszi, nem véletlenül lett a zseniális színdarabból forgatókönyv.
Nem csak a darab fordulatos, a női főszereplő karaktere is sokrétű. Amikor Pikali Gerda elolvasta a szövegkönyvet, rögtön tudta, ez az a nőtípus, amelyben megmutathatja sokrétű szakmai tudását. „A megformált Margaret jellemvonásai elég széles skálán mozognak, hatalmas kihívást jelentett, hogy nem két színből, hanem ezerből kell dolgozni, és ezek állandóan váltakoznak. Egyúttal nagyon fárasztó is a darab, hiszen én az elejétől a végéig a színpadon vagyok, ha pedig két előadást játszunk egy nap, különösen ügyelnem kell arra, hogyan osztom be az energiáimat. Az előadások végén mégsem érzem úgy magam, mint akit kifacsartak, pedig a színpadon a két fiú is tőlem függ. Az én felütésemen, játékomon, húzóerőmön múlik az előadás” – mondja, majd azt már nevetve teszi hozzá, mennyire élvezi a helyzetet.
A Játékszínben nem csak a történet fordulatos, az a lelki hullámvasút is érdekes, amelyen a főszereplő végigmegy. „Hiszen azzal indul a történet, hogy egy gyilkos meg akarja ölni, és úgy tudja, a férje tör az életére. A történet során aztán folyamatosan változik ez a felállás, és csak a végén derül ki az igazság.”
Bagó Bertalan rendező munkáját dicsérve Gerda elárulta, nagyon jó instrukciókkal látta el őket, jól alkalmazta színpadra a darabot, nagyon jól működött a csapat. „Egyszerűen jó volt azt csinálni, amit mondott, abszolút működtek az elgondolások, amelyeket felvázolt. Szerencsére ő szintén jól ismeri a férfiakat és a nőket, nagyon jól vezetett minket.” Pikali Gerda elárulta: nem csak Pesten élvezheti a közönség az előadást, nyáron ugyanis Balatonföldvárra és Tihanyba is ellátogathat a darab.
Pikali Gerda egyébként számos műfajban megállja a helyét: szinkronizál, filmekben, sorozatban játszik, és a legkülönbözőbb műfajokban lép színpadra. Hogyan lehet átállni a különböző karakterek között? Egyszerűen válaszol: „Nagyon szeretem a szakmámat, az összes munkám közel állt hozzám, szeretem, ha minél több és minél változatosabb darabban játszhatok. Ez jelenti az igazi kihívást számomra, ha széles skálán mutathatom meg a tudásomat. Ebben élek, ebben zsizsgek, imádom a különböző karakterekben megmutatni magam, a legcsúnyább embertől a legszebbig. Az Énekes madárban például annyira elcsúfítottak, hogy az anyukám alig ismert meg. Szeretem, ha nem kell szépnek lenni.”
Nincs álomszerepe, inkább abban leli örömét, ha az operettektől kezdve a drámákon keresztül a vígjátékokig mindenben megmutathatja magát. „Nincs hiányérzetem, hogy kimaradt volna valami. Minden darabban megtalálom azt, amiért szerethetem, amiért szerethetővé válik számomra.” Bár, amikor tovább gondolkozik, eszébe jut Tennessee Williams Üvegfigurák című darabja, amelyet pályája elején, a Madách Kamarában játszott. „Azt kimondottan szerettem, de talán azért, mert imádom Tennessee Williamst. Nagyon jó előadás volt: Huszti Péter rendezte, Piros Ildikó, Viczián Ottó, Crespo Rodrigo szerepelt benne. Ez volt az az év, amikor elkezdtem színészként dolgozni, felemelő volt! Azóta pedig olyan sok előadásban szerepeltem, hogy össze sem tudom számolni. Hál Istennek, nem volt még rosszabb évem, már főiskolásként is sok munkám volt, ami azóta sem apadt el.” Tanult viszont azokból a szerepekből, amelyeket elvállalt, de később rájött, nem kellett volna. „Azóta csak olyat vállalok el, amihez van gyomrom. Ha kérdőjel van bennem, inkább lemondok róla, minthogy kedvemet szegjem. Úgy tudok ugyanis töltekezni, ha jó dolgokban veszek részt.”
Képek forrása: Játékszín
