Valaha az egyik első mozinak épült hely volt, a budai polgárok nagy büszkesége. Aztán jó ideig hétköznapokon – jobb híján – orosz és magyar filmek közönsége, ünnepnapokon az úttörő- és partizánszövetségi kivonulások töltötték meg. A rendszerváltás után visszakapta eredeti nevét, aztán tizenkét évig csak az üvegajtókon belesve láthattuk, hogy még mindig állnak a fekete-fehér márványmozaikkal burkolt előcsarnoki oszlopok, még ott a büfé acélkeretes íve.
Fotó: Atriumfilmszinhaz.hu
A mozivédők petíciói, a főváros eladási kísérletei és a város értékeit számon tartók aggodalma ellenére az Átrium zárva maradt. Végre most, tizenkét éves rothadás után, megnyíltak a Margit körútra néző kapuk.
Egy pillanat Berlin. Vagy inkább New York?
Annakidején a harmincas évek legjobb ízlésű építész-belsőépítésze, Kozma Lajos kapott megbízást egy frissen alakult lakásszövetkezettől, hogy a házadó-mentességi törvény nyomán sorra lebontott Margit körúti telkek egyikére hétemeletes bérházat tervezzen. A korszak, az 1934–37 közötti néhány év Budapest második nagy virágkora volt. A híd túlsó oldalán Lipótváros már világvárossá nőtte ki magát, most folytatásaként a budai körút is modernizálódott. Eltűntek a toldott-foldott, földszintes vagy egyemeletes barokk lakóházak, és Bauhaus stílusú, magas bérházak emelkedtek a helyükön. Az Átrium-ház közöttük is különlegesnek számított, mert Kozma jó érzékkel a kor legmagasabb színvonalú szerkezeteit és anyagait használta.
Fotó: Atriumfilmszinhaz.hu
Az épület egészét acélvázzal oldotta meg, ez a könnyed, ugyanakkor tartós megoldás hosszú szalagablakokat és mögöttük osztás nélküli, nagy légterű szobákat tett lehetővé. A fémprofilos ablaksávok alatt a földszinten erősen kiugró előtető finom arányai az egész körút fizimiskáját átrajzolták, az összkép egyszerre volt izgalmas és harmonikus, elegáns és nagyvárosias, mintha az örökké nyüzsgő Berlin költözött volna a Rózsadomb aljába. De aki belépett a bérház lépcsőterébe, a tejfehér opálüveg falak és a narancssárga fugával kontúrozott lépcsők, a lakók névsorát mutató krómozott tábla, a vörösre festett mennyezet, a datolyapálma-furnérral borított liftszekrény, a rejtett világítás láttán akár New Yorkban érezhette magát. A lépcsőház gazdag formavilágán, letisztult ízlésén ma, hetven évvel később is elámulunk. A lakások beosztása szellős, kényelmes, a felszerelésnek még a beépített hűtő- és páncélszekrény is elengedhetetlen része volt.
Mozi az udvarban
A lakóház mögötti udvarba pedig beépült a mozi. Csak néhány évvel vagyunk a hangosfilm megjelenése után, de ennek köszönhetően a moziépítés hirtelen nagy lendületet vett. A technika átalakítását a kisebb, szegényesebb mozik, alkalmi vetítőhelyek nem élték túl, a nagyobbak viszont a hangosfilmre áttérést rendszerint összekötötték egy alapos bővítéssel és felújítással. 1935-ben, az Átrium megnyitásakor mindössze három olyan budapesti épület volt, amelyet eredetileg is mozinak szántak: Budán a Simplon (Bartók néven zárt be évekkel ezelőtt), Pesten a nemrég mozitlanított Odeon-Lloyd és maga az Átrium. Utóbbi homlokzatán a karcsú fémbetűk egy filmtörténeti korszak csúcsát jelezték, azt az időszakot, amikor Budapesten egy főre annyi mozi jutott, mint Londonban vagy Párizsban.
Buda csillaga
Az Átrium a budai polgárok büszkesége lett. Az előcsarnok terét tükrös-mozaikos oszlopok tagolták, az egész mozi vörös-fehér-fekete színekben pompázott, art deco lámpák és krómozott tablókeretek fénye vonta be a közönséget. A háromszáz férőhelyes nézőtér fölött, a mennyezet közepén a vetítés alatt is opálos fehér fény sejlett az ovális „égbolton”, körülötte alig kivehető kékes derengés áradt a fémkeretes szellőzőgyűrűkből. A mozi légbefúvó rendszerű fűtése annyira korszerű volt, hogy a kazánok lecserélése után ma is kitűnő hatásfokkal működik.
Fotó: Atriumfilmszinhaz.hu
Egy téglát a kultúrának
A háború nem kímélte a Margit körutat, a mozi is több találatot kapott. Az ostrom vége felé élte meg mélypontját: lómészárszéknek használták. 1946-ban azonban a homlokzaton megjelent a felirat: „Budaiak! Hozzatok egy téglát az épülő Átriumba! A ti mozitok!” És lőn, sok önkéntes munkájával, viszonylag hamar sikerült talpra állítani; a Partizánszövetség, majd a Mafirt tulajdonába került intézmény Május 1. mozi néven nyílt meg. 1947. május 14-én, a nyitóünnepségen Gobbi Hilda szavalt, volt népdal és partizánbeszámoló, majd egy angol film levetítésével helyreállt a mozi megszokott élete, iskolai ünnepségekkel és többnyire tényleg színvonalas filmek bemutatásával teltek az évtizedek. A hetvenes években műemléki védelem alá került az épület, majd a nyolcvanasasok végén Jánossy Péter tervei alapján részben felújították, a rendszerváltás környékén a belső térbe került némi posztmodern ízlésficam, de összességében még mindig kivehető volt a Kozma-féle tér. 1990 után a mozi egyre nehezebben boldogult, a szinte mellette megnyitott Mamut két multiplexe elszívta a közönséget. Végül 2001 tavaszán a Filmszemle után bezárt, és a főváros tulajdonába került.
Feltámadás komplex kulturális műhelyként
Hosszas alkudozás és a legváltozatosabb hasznosítási ötletek után a korábban a Merlin Színházat működtető Angol Nyelvű Színház Közhasznú Alapítvány mögött álló befektetői kör vásárolta meg. Átépítésre már nem maradt pénz, csupán egy alapos nagytakarításra, amelynek során a megmaradt elemekből nagyjából visszaállították az 1935-ös állapotot. A nagy rumliból előkerült mozijegyek mellett a Balázs Béla szocialista brigád éveken át lelkiismeretesen vezetett naplója a mozi és kortörténet nagy leletének számít. Néhány falon még maradt egy kis eltávolítanivaló, de az Átrium 2012. november vége óta ismét működik. Nem csak mint mozi: komplex kulturális műhelyként kelt életre, ami azt jelenti, hogy film, színház, táncház és kortárs táncelőadások, unplugged koncertek, filmklub és videotéka, egész nap nyitva tartó kávéház, gyerekmatiné, sőt a kerületi civilek rendezvényei is szerepelnek a programján. Emellett angol nyelvű előadások és külföldi vendégjátékok is lesznek.
Fotó: hg.hu - Gulyás Attila
A sokszínűség mellett az Átrium legerősebb oldala a függetlenséget biztosító finanszírozási és működtetési szisztémája. Az alternatív kulturális helyszínek gyakorlatából kiindulva nem nagy beruházással indultak, hanem egy tudatos, jól felépített brandet alakítottak ki. Ennek ugyanúgy része a mozi sajátos látványvilága és története, mint a klubjelleg és a szoros helyi kapcsolatok; a koncepció arra épül, hogy a kultúrafogyasztók kialakítják a maguk otthonos közegét, amit a különböző művészeti területek közötti átjárás is segít. A bevételek között – a jegybevétel, a szponzori támogatás és a pályázati források mellett – erős, támogató tagsági rendszerre számítanak, akik kulturális preferenciájukkal a műsorpolitikát is alakítják.
Egyedül azonban a legötletesebb kezdeményezés is elvész. Budapesten ezért jött létre az alternatív kulturális terek hálózata, az úgynevezett Budapest Modell, amely komplex formában szolgáltatja a kortárs kultúrát. Stratégiai partnerei művészek, művészcsoportok, műhelyek és társulatok, akiknek létfontosságú a független játszóhely. „A Budapest Modell célja, hogy Budapest kulturálisan sokszínű, nemzetközileg elismert, a külföldiek számára vonzó, a helyi polgárok számára izgalmas, progresszív, nyitott világvárossá váljon. A Budapest Modell feladatának tekinti, hogy példaként szolgáljon az önszerveződő, civil szervezetek, az üzleti élet szereplői és az állami szervek közötti hatékony és harmonikus együttműködésre” – hirdetik a tagok (közöttük az Átrium mellett az alábbi intézményeket találjuk: acb Galéria, Fiatal Képzőművészek Stúdiója, Fogasház, FÜGE, Gödör, KINO, Klauzál13, Krétakör, Ludwig Múzeum, Proton Cinema, Roham, Szimpla). Az Átriumban kialakított klubtagsági rendszer később az egész Budapest Modellre kiszélesíthető. Itt találkozik össze a ma már Európa-szerte turisztikai szenzációvá lett pesti romkocsmák világa a klubok, alternatív játszóhelyek, független társulatok közönségével, helybéliekkel és külföldi vendégekkel – mindazokkal, akik látják, hogy Budapest kulturális élete, fütyülve a méltatlan anyagi körülményekre, vígan virágzik.
