"Soha nem volt csak a nőké, és mindig mindenki a magáénak akarta tudni. Miért is?"

lorem iposum dolor

Praesent suscipit aliquam urna. Praesent et velit lorem. Fusce id ligula odio. Aenean feugiat ante ut sapien fermentum mollis.
rendben
 
 

Gyöngy és arany

Soha nem volt csak a nőké, és mindig mindenki a magáénak akarta tudni. Miért is?

A fülbevaló a testmódosítás legrégebbi formája. A hosszúra nyúlt fülcimpa sok kultúrában a bölcsesség jelképe, mivel úgy tapasztalták: ahogyan öregszünk, úgy nyúlik a fülcimpánk. A világ számos pontján ezt a természetes folyamatot mesterségesen, nehéz fülbevalókkal segítették. Buddha több ábrázoláson látható (igaz, fülbevaló nélkül) hosszúra nyúlt fülcimpával, jelezve, hogy bölcsessége határtalan.

 

A világ számos pontján találkozhatunk olyan törzsi szokásokkal, amikor a fülbe gigantikus méretű tárgyakat, ékszereket tettek. Ezeknek sokszor már díszítő funkciójuk is volt. A modern kor nem is olyan régen elevenítette fel divatként ezt a cimpatágító szokást, csakhogy ma fa, kő, nemesfém vagy korong helyett inkább műanyag karika, sőt akár mobiltelefon kerül az óriásira tágított lyukakba.

 

Fülbevalót ősidők óta viselünk, ezt számos régészeti lelet bizonyítja, többek között magyar ásatásokból is kerültek elő a maihoz nagyon hasonló, normálméretű ékszerek. A fülbevalók leggyakrabban kört, geometrikus alakzatot, esetleg állatalakot formáztak. Időnként azonban egészen érdekes változatban is felbukkannak, ilyen a Monruzban talált lelet. Neuchâtel (Neuenburg) település keleti részén, egy főút építése közben 1991-ben találták meg a monruzi Vénuszt. A figura mindössze tizennyolc milliméteres, épp ezért nehéz eldönteni, hogy medálként vagy fülbevalóként viselték-e. Ezek az idolfigurák Európa őskorszakából maradtak ránk, többnyire a termékenységet szimbolizálták.

 

Különböző sziklarajzok is bizonyítékul szolgálnak arra, hogy a fülbevaló viselése nem új keletű hóbort, s nem csak a nők kiváltsága. A mai Törökország területén, egy hettita sziklaszentélyben (Yazilikaya), a „Feliratos sziklában” különleges, lapos domborműveket találtak. Az i. e. 3. évezredben készült díszítések a két helyiségből álló szentélyben olyan részleteket is tartalmaznak, amelyek egyértelművé teszik, hogy a hegyi isteneket hosszú szoknyában, négyszögletesre vágott szakállal és fülbevalóval képzelték el.

 

A Bibliában Áron kéri meg az embereket: ahhoz, hogy bálványt készíthessen nekik, hozzák el fiaik és lányaik fülbevalóját. Azt feltételezik, hogy a fülbevaló tulajdonképpen sokáig amulettként szolgált. Az amulett szó arab eredetű: hamalet, a jelentése ’függő, csüngő’. Az amulettek többsége valamilyen kicsiny tárgy volt, amelyet nyakban, fülben, karon vagy ujjon hordtak. A héberekre volt leginkább jellemző, hogy a fülükbe tették. Az ametiszt szó például a görög ’részegségtől óvó’ kifejezésből ered, az ókori görögök valószínűleg ebből a célból viselték. A fülbevaló viselete így kultúráról kultúrára terjedt, eljutott az arab, de a keresztény világba is.

A tartós gazdagság reményében


A tengerészek életében a fülbevaló különös értéket jelentett. Az újoncok beavatási szokásaihoz tartozott, hogy a hajóra lépő fülét hegyes szöggel ütötték át, majd fülbevalót tettek bele. Minél nemesebb anyagból volt az ékszer, annál többet ért – nemcsak életében, hanem halálában is. Amikor ugyanis egy tengerész meghalt, a fülbevaló a tisztességes keresztény temetés fedezetéül szolgált. Azt is szimbolizálta (az alakja általában kerek volt), hogy a gazdája már körbehajózta a Földet, vagy legalábbis eljutott az Egyenlítőig.


A kalózokról mindenkiben az a kép él, hogy fülbevalót viselnek. A fülönfüggő egyrészt viselője gazdagságáról árulkodott, bármikor kivehette, hogy fizessen vele, másrészt úgy tartották, hogy a jó helyre beszúrt arany vagy ezüst fülbevaló javítja a látást. Ez a hiedelem valószínűleg Keletről ered, ahol már akkoriban tudták, hogy a fülcimpa szemre ható akupunktúrás pont. A különféle tollaknak és fülbevalóknak mágikus hatalmat tulajdonítottak, viselőjüket megóvták a vízbe fúlástól, ettől rettegtek ugyanis a leginkább – joggal.

 

A páratlanul, az egyik fülben hordott ékszer divatja sokak szerint azért terjedt el, mert a fülbevaló másik fele messze hagyott kedvesek hajfürtjei alatt himbálódzott, így szimbolizálta az összetartozást. A fülönfüggő a gazdagság jelképe maradt a 15–16. század Európájában is, nemcsak a nők, hanem a tehetősebb férfiak, sőt az uralkodók is viselték – legtöbbször aranykarikát vagy hatalmas igazgyöngyöt. A nők persze tobzódhattak, ötvösök hadai keresték az új formákat, méreteket, díszítési lehetőségeket.

 

A gyöngy önmagában is értéket képviselt, de keretbe foglalva, hordható ékszerként igazi remekmű volt. Nem véletlen, hogy az észak Mona Lisájaként emlegetett Vermeer-festmény, a Turbános nő, vagy ahogy többen ismerik: a Leány gyöngy fülbevalóval épp ennek az ékszertípusnak állít örök emléket. A kép jelenleg a hágai Mauritshuisban tekinthető meg. A téma: szegény lány vagyont érő ékszerrel, regényírásra ösztönözte Tracy Chevaliert is, majd a bestsellerből hamarosan film is készült, Peter Webber rendezésében, melyet 2003-ban mutattak be. A főszerepeket Colin Firth (Johannes Vermeer) és Scarlett Johansson (Griet) játssza.
A fülönfüggő a világ más pontjain, így Indiában is a gazdagságot jelképezte, ahol a lányok mindegyike, de a fiúk többsége is megkaphatta. A lányok már születésük után néhány nappal viselhették, de leggyakrabban az ötödik év betöltése előtt kapták meg. Nepálban, Laoszban, Srí Lankán hasonló szokások voltak érvényben. A tehetősebb nők sok fülbevalót is hordtak egyszerre, a férfiak fülbevaló-viselési szokásait azonban szabályozták, fülenként csak egyet hordhattak.

Papp Noémi Papp Noémi cikke 2013. április
címkék:
Divat | Hagyomány | Ékszer
Lepje meg üzleti partnereit, családtagjait egy különleges, személyre szóló ajándékkal.