A fülbevaló a testmódosítás legrégebbi formája. A hosszúra nyúlt fülcimpa sok kultúrában a bölcsesség jelképe, mivel úgy tapasztalták: ahogyan öregszünk, úgy nyúlik a fülcimpánk. A világ számos pontján ezt a természetes folyamatot mesterségesen, nehéz fülbevalókkal segítették. Buddha több ábrázoláson látható (igaz, fülbevaló nélkül) hosszúra nyúlt fülcimpával, jelezve, hogy bölcsessége határtalan.

 

A világ számos pontján találkozhatunk olyan törzsi szokásokkal, amikor a fülbe gigantikus méretű tárgyakat, ékszereket tettek. Ezeknek sokszor már díszítő funkciójuk is volt. A modern kor nem is olyan régen elevenítette fel divatként ezt a cimpatágító szokást, csakhogy ma fa, kő, nemesfém vagy korong helyett inkább műanyag karika, sőt akár mobiltelefon kerül az óriásira tágított lyukakba.

 

Fülbevalót ősidők óta viselünk, ezt számos régészeti lelet bizonyítja, többek között magyar ásatásokból is kerültek elő a maihoz nagyon hasonló, normálméretű ékszerek. A fülbevalók leggyakrabban kört, geometrikus alakzatot, esetleg állatalakot formáztak. Időnként azonban egészen érdekes változatban is felbukkannak, ilyen a Monruzban talált lelet. Neuchâtel (Neuenburg) település keleti részén, egy főút építése közben 1991-ben találták meg a monruzi Vénuszt. A figura mindössze tizennyolc milliméteres, épp ezért nehéz eldönteni, hogy medálként vagy fülbevalóként viselték-e. Ezek az idolfigurák Európa őskorszakából maradtak ránk, többnyire a termékenységet szimbolizálták.

 

Különböző sziklarajzok is bizonyítékul szolgálnak arra, hogy a fülbevaló viselése nem új keletű hóbort, s nem csak a nők kiváltsága. A mai Törökország területén, egy hettita sziklaszentélyben (Yazilikaya), a „Feliratos sziklában” különleges, lapos domborműveket találtak. Az i. e. 3. évezredben készült díszítések a két helyiségből álló szentélyben olyan részleteket is tartalmaznak, amelyek egyértelművé teszik, hogy a hegyi isteneket hosszú szoknyában, négyszögletesre vágott szakállal és fülbevalóval képzelték el.

 

A Bibliában Áron kéri meg az embereket: ahhoz, hogy bálványt készíthessen nekik, hozzák el fiaik és lányaik fülbevalóját. Azt feltételezik, hogy a fülbevaló tulajdonképpen sokáig amulettként szolgált. Az amulett szó arab eredetű: hamalet, a jelentése ’függő, csüngő’. Az amulettek többsége valamilyen kicsiny tárgy volt, amelyet nyakban, fülben, karon vagy ujjon hordtak. A héberekre volt leginkább jellemző, hogy a fülükbe tették. Az ametiszt szó például a görög ’részegségtől óvó’ kifejezésből ered, az ókori görögök valószínűleg ebből a célból viselték. A fülbevaló viselete így kultúráról kultúrára terjedt, eljutott az arab, de a keresztény világba is.

A tartós gazdagság reményében

A tengerészek életében a fülbevaló különös értéket jelentett. Az újoncok beavatási szokásaihoz tartozott, hogy a hajóra lépő fülét hegyes szöggel ütötték át, majd fülbevalót tettek bele. Minél nemesebb anyagból volt az ékszer, annál többet ért – nemcsak életében, hanem halálában is. Amikor ugyanis egy tengerész meghalt, a fülbevaló a tisztességes keresztény temetés fedezetéül szolgált. Azt is szimbolizálta (az alakja általában kerek volt), hogy a gazdája már körbehajózta a Földet, vagy legalábbis eljutott az Egyenlítőig.

A kalózokról mindenkiben az a kép él, hogy fülbevalót viselnek. A fülönfüggő egyrészt viselője gazdagságáról árulkodott, bármikor kivehette, hogy fizessen vele, másrészt úgy tartották, hogy a jó helyre beszúrt arany vagy ezüst fülbevaló javítja a látást. Ez a hiedelem valószínűleg Keletről ered, ahol már akkoriban tudták, hogy a fülcimpa szemre ható akupunktúrás pont. A különféle tollaknak és fülbevalóknak mágikus hatalmat tulajdonítottak, viselőjüket megóvták a vízbe fúlástól, ettől rettegtek ugyanis a leginkább – joggal.

 

A páratlanul, az egyik fülben hordott ékszer divatja sokak szerint azért terjedt el, mert a fülbevaló másik fele messze hagyott kedvesek hajfürtjei alatt himbálódzott, így szimbolizálta az összetartozást. A fülönfüggő a gazdagság jelképe maradt a 15–16. század Európájában is, nemcsak a nők, hanem a tehetősebb férfiak, sőt az uralkodók is viselték – legtöbbször aranykarikát vagy hatalmas igazgyöngyöt. A nők persze tobzódhattak, ötvösök hadai keresték az új formákat, méreteket, díszítési lehetőségeket.

 

A gyöngy önmagában is értéket képviselt, de keretbe foglalva, hordható ékszerként igazi remekmű volt. Nem véletlen, hogy az észak Mona Lisájaként emlegetett Vermeer-festmény, a Turbános nő, vagy ahogy többen ismerik: a Leány gyöngy fülbevalóval épp ennek az ékszertípusnak állít örök emléket. A kép jelenleg a hágai Mauritshuisban tekinthető meg. A téma: szegény lány vagyont érő ékszerrel, regényírásra ösztönözte Tracy Chevaliert is, majd a bestsellerből hamarosan film is készült, Peter Webber rendezésében, melyet 2003-ban mutattak be. A főszerepeket Colin Firth (Johannes Vermeer) és Scarlett Johansson (Griet) játssza.
A fülönfüggő a világ más pontjain, így Indiában is a gazdagságot jelképezte, ahol a lányok mindegyike, de a fiúk többsége is megkaphatta. A lányok már születésük után néhány nappal viselhették, de leggyakrabban az ötödik év betöltése előtt kapták meg. Nepálban, Laoszban, Srí Lankán hasonló szokások voltak érvényben. A tehetősebb nők sok fülbevalót is hordtak egyszerre, a férfiak fülbevaló-viselési szokásait azonban szabályozták, fülenként csak egyet hordhattak.

Elárulta, kihez tartozik a viselője

 

A fülbevaló nem csak a gazdagok kiváltsága volt. A rabszolgaság idején számos gazda készítettet olyan „ékszert”, amit csak segítséggel lehetett eltávolítani. A fülbevaló jelezte a tulajdonos kilétét, így a rabszolgaság egyértelmű kifejezője volt. Európában az a szokás járta, hogy a hallgatózáson kapott szolgák fülét kilyukasztották, eleinte főképp a fájdalom és az elrettentést végett. Voltak azonban, akik a balszerencsét is a javukra fordították. Egyesek fülébe ilyenkor értékes fülbevaló került. Ők voltak azok, akik hallgatózás közben súlyos titkokat derítettek ki, és hallgatásuk ára a drága fülönfüggő volt. Gyönyörű ékszerrel megfizetni a hallgatást, nos, ez volt a legegyszerűbb és leghatékonyabb módszer, sokan éltek is vele, ha muszáj volt...

Egy egész trónt jelenthetett volna

 

A leghíresebb fülbevalót viselő ember alighanem II. (Fülbevalós) Péter, Havasalföld fejedelme volt a 16. században. Feltételezik, hogy Vitéz Mihály féltestvére, de mindenképp Petraskó havasalföldi fejedelem törvénytelen fia volt. A trónkövetelésben azonban ez a tény nem gátolta meg, és utazásai során mindenhol pártfogókat keresett. 1579-ben végül elnyerte a Valois-ház feltétel nélküli támogatását, ekkor jelent meg fülében a fülbevaló... Ez a tény rögtön találgatásokra adott alkalmat, és Péterről elterjedt, hogy III. Henrik francia király mingnonjává vált, azaz feltehetőleg egyike lett a király szeretőinek. Ennek a kapcsolatnak köszönhette, hogy a török Porta trónra segítette. A családi viszálykodás, a hatalomért vívott harc azonban csak ideig-óráig kedvezett Fülbevalós Péternek, végül épp pártfogói, az oszmánok végeztek vele bő tíz évvel később.

Mert maga a szabadság volt

 

Az 1960-as évek végén, amikorra a fülbevaló viselése már erősen a nőkhöz és az aktuális divathoz kötődött, egyszer csak újra teret nyert a férfiak körében is. Szolidan a homoszexualitást,

nagyobb, kihívóbb formákkal a hippikorszakot hirdette. A kamaszkorú lányok körében ugyanakkor egyfajta beavatási szertartásként terjedt el az USA-ban a fül kilyukasztása: egy-egy ott alvós, „ear piercing parties” alkalmával egymás fülét lyukasztották ki a gimnazisták. Az 1978-ban készült Grease című film, amelyben Olivia Newton-John játssza Sandyt (ő ugyan nem engedi kilyukasztani a fülét), ennek a szokásnak állít emléket.

 

A hetvenes években a fülbevalót a punk- és rocktársaságok sajátítják ki, majd a 80-as években olyan erős trend lesz, hogy új divat születik belőle, s a zenészek után a profi sportolók is hordani kezdik. A brit férfiak körében a mindkét fülben viselt fülbevalót George Michael Wham! című albuma teszi divattá, de érdekes módon az USA-ban ez nem terjed el. S az, hogy egy fülben több fülbevaló is legyen, különösen a nők körében gyakori.

A képzelet sem szabhatott határt neki

A fülbevaló a fantázia világát sem kerülte el. A híres Star-Trek sorozatban a bajoriak személyisége szoros összefüggésben van a fülbevalójukkal. Kivitelezése mélyen összekapcsolódik a családfával és d'jarrával, de néhány vallási és katonai személy a munkájához igazította a fülbevaló alakját is.

KIRÁLYNŐI ÉKSZEREK

Ők az ékszert leggyakrabban a jobb fülükben hordták. A legismertebb mangák egyik hőse, Makotó, azaz Jupitertündér is viseli. Ő a legnőiesebb, legromantikusabb képregény lány, aki persze gyakorlott harcművész is. Legnagyobb vágya, hogy férjhez menjen, minél hamarabb, és saját sütemény- és virágboltjában dolgozhasson. Rajong a romantikus regényekért, s rózsa alakú fülbevalói minden esetben szerepet kapnak az alakváltásaikor. A virtuális világból talán egyedüli kivételként Hermiona Granger alakját idézhetjük fel a Harry Potterből, neki ugyanis nem lehetett fülbevalója, így az őt alakító Emma Watsonnak sem engedélyezték, hogy fülönfüggőt viseljen. Ezt még a szerződésébe is belefoglalták. Nem csoda hát, hogy a fiatal színésznőnek első dolga volt, amikor tizenöt évesen végre engedélyezték neki a füllyukasztást, hogy megtegye, és végre ő is használhassa ezt a csodálatos ékszert…