A Sweatshop Dead Cheap Fashion című televíziós műsor 2014 novemberében került adásba. A sorozat három fiatal divatblogger megpróbáltatásait követi nyomon, akik meghívást kaptak Kambodzsába, hogy néhány hétig ugyanolyan körülmények között lakjanak és éljenek, mint az ottani textilmunkások. Kiváltságos életüket tehát olyanra cserélték, ami sokkal szörnyűbbnek bizonyult, mint ahogy valaha is gondolták volna. Az izgalmas társadalmi kísérlet elején a három blogger azonnal szembesül a ténnyel, hogy oslói fürdőszobájuk nagyobb, mint Kambodzsában egy egész ház. Olyan, velük egykorú lányoknak mutatják be őket, akik alig keresnek 130 dollárt havonta, és rájönnek, hogy nem mindenkinek olyan egyszerű, felhőtlen az élete, mint az övék.

A tinédzserek a tavaszi szünetben kíváncsian és gondtalanul vágnak neki az útnak, amíg meg nem ismerik a kambodzsai körülményeket. A második részben meglátogatják az egyik textilmunkást, Soktyt, aki egy zsúfolt cipősdobozhoz hasonló helyen él Phnompenben. Később látogatást tesznek néhány nagyobb fast-fashion divatüzletben, amelyekben a 35 dollárért árult blúzokból itt egy egész havi lakbért ki lehetne fizetni.

Miután eltöltenek egy kellemetlen éjszakát Sokty lakásán, meglepetten hallják, hogy vendéglátójuk mennyire elégedetlen az életével. „Biztos voltam benne, hogy azt mondja, elégedett. Itt mindenki boldognak tűnik, nem látnak alternatívát, norvég házakat, ezért azt gondoltam, nem is szenvednek emiatt” – mondja Jorgensen. Később a bloggerek megkezdik első műszakjukat a ruhagyárban, és ahogyan az órák telnek, úgy változik a szórakozás kínszenvedéssé. Monoton munka, hőség, kényelmetlen székek, ehetetlen ebéd. „Ez maga az ördögi kör. Sosem állsz le. Csak ülsz itt és ugyanazt csinálod újra meg újra. Egy idő után egyre éhesebb, fáradtabb vagy, és egyre jobban fáj a hátad” – számol be élményeiről az egyik blogger.

De nem a munka az egyetlen komoly kihívás, amellyel az újságíróknak meg kell birkózniuk. A show producerei azzal bízzák meg őket, hogy napi keresetükből, mindössze 9 dollárból – ennyit kerestek meg ugyanis a bloggerek hárman, együttvéve egy nap alatt – etessék az egész stábot.

A műsor készítői elmondták, fontosak az ilyen kezdeményezések, mert bár a média már többször foglalkozott a rossz fizetési és munkakörülményekkel, az emberek többsége még mindig érzéketlennek bizonyul a problémával kapcsolatban.

A divat áldozatai

A Kambodzsában dolgozó több százezer ruhagyári munkás között 90 százalék a nő, akik körülbelül 3 dollárból élnek naponta. A ruházati ipar nagyjából 80 százalékát teszi ki a kambodzsai exportnak, vagyis kulcsfontosságú a nemzeti jövedelem szempontjából. A kambodzsai gyárak kelet-ázsiai üzletemberek kezében vannak, akik szerződésben állnak a nagy nyugati márkákkal.

A gyári munkásoknak körülbelül 15-20 dollárt kell olyan albérletre költeniük havonta, amelyet 2-7 emberrel osztanak meg. Hét ember is nyomoroghat tehát egyetlen szobában, olyan környéken, ahol nincs folyóvíz, és a szennyvíz is szabadon távozik. A ruhagyári munkás 10-12 órát dolgozik naponta, heti 6 napon keresztül, és átlagban 80 dollárt keres havonta, nagyjából 1,25-2,50 dollárból kell az étkezéseket megoldania. A munkások körében gyakoriak az ájulások és a rosszullétek az éhség, az alultápláltság, a hosszú munkaidő, a rossz szellőzés, valamint a vegyi anyagok miatt, amelyeket a ruhákhoz használnak. A főnökeik arra kényszerítik őket, hogy megállás nélkül dolgozzanak, gyakran szünetek nélkül. Megdöbbentő adat, hogy az általuk gyártott fast-fashion ruhadarabok költségének mindössze egy százaléka megy a munkások fizetésére.

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet jelentése szerint 2009 óta a munkakörülmények romlottak, és egyre több az olyan gyár, amely nem felel meg sem a biztonsági, sem az egészségügyi szabályoknak. A gyártulajdonosok többre értékelik a profitot, mint azoknak a minimális jólétét, akik a ruhákat készítik számukra. A dolgozók nagy részének esélye sincs arra, hogy valaha is kitörjön a kizsákmányolás és a szegénység ördögi köréből, hiszen minden dollár, amit megkeresnek, családjuk etetésére vagy öregedő szüleik támogatására megy el. A sorozat végére Anniken és Frida aktivista lett: azért küzdenek, hogy a kambodzsai munkások jobb körülmények között dolgozzanak és éljenek. A lányok nem mindennapi útja, amely során naiv bloggerekből aktivistákká váltak, a norvég parlamentben is komoly visszhangot keltett.

A műsor készítői szerint fontos, hogy tudjuk, az emberség, a jóság és együttérzés megdöntheti a kapzsiságot, és javíthat a világ legsebezhetőbb pontjain élő emberek sorsán.