Nem gondolja, hogy pusztán születési évük alapján másként kellene kezelni a Baby Boomer generációt, mint gyermekeiket, az X vagy az Y generáció tagjait. Általánosítás helyet sokkal inkább a világ változásait figyeli, és egyénekben gondolkodik, az erről szóló könyve pedig 2018 tavaszán jelenik meg.

A generációkutatás az egyetem után, az első főállású munkahelyén eltöltött két év során jött szembe vele, és azóta is üdítően frissen hatnak az unalomig ismételt általánosítások között Nemes Orsolya gondolatai. Próbálja felhívni a figyelmet arra, hogy attól, hogy valaki 50‒70 éves, nem jelenti, hogy technológiai analfabéta volna, vagy hogy az Y generáció tagjai, tehát az 1982 és 1995 között születettek önzők lennének. „A tinédzserként és fiatal felnőttként ért hatások határozzák meg értékrendünket és azt, hogyan viszonyulunk a társadalmi, politikai és gazdasági kérdésekhez, például, hogy takarékoskodunk-e, vagy éppen költekezünk. Pusztán életkor alapján viszont aligha lehetne általános következtetéseket levonni a motivációkkal, attitűdökkel kapcsolatban” – magyarázza az alapelvét Nemes Orsolya.

Készülő, még 2018 tavaszán megjelenő könyvében is ezzel a kérdéssel foglalkozik, minket pedig az alapokba is beavat. Például, hogy a mai értelemben vett generáció fogalma csak 150 éve létezik, előtte hasonló még csak eszébe sem jutott senkinek. Az alacsonyabb átlagéletkor miatt egyszerűen kevesebb korosztály élt egymás mellett, ráadásul annyira hasonló volt egy nagyapa, egy apa és egy fiú élete, hogy aligha lehetett különbséget tenni az életvitelük között, így a különbségek sem voltak jelentősek.

A generációs mítosz

„Novák Katalin államtitkár asszony volt a mentorom, ez nagyon jó élmény volt, hiszen én korábban az állami szférában nem voltam ismerős. Igazából neki köszönhetem, hogy könyvet írok, mert ő hívta fel a figyelmemet a Nemzeti Kulturális Alap egy pályázati lehetőségére, amely a tavasszal megjelenő könyvem kiadását finanszírozza” – mond azonnal egy példát arra, miért is tartozik köszönettel a programnak. Az már csak a munka közben érte felismerésként, hogy „A generációs mítosz” című könyvében nem a generációkkal foglalkozna, hanem az azzal kapcsolatos mítoszokkal szeretne leszámolni. „Rájöttem arra, hogy abban a formában, ahogy ma használjuk, tulajdonképpen nincsenek általános generációs jellemzők. A generációk leképeződései annak, hogy milyen a világ, amelyben tagjaik szocializálódtak, és hogy egy-egy nemzedéken belül is rengeteg mikrogenerációt fedezhetünk fel. Nincsenek például az X generációnak általános munkavégzési preferenciái, ami a korosztály minden egyes tagjára jellemző lenne.”

Könyve nemcsak fontos, újító is. Fel szeretné ugyanis hívni a figyelmet arra, hogy mennyire súlyos a lemaradás, gyakorlatilag sehol a világon nem végeztek még olyan kutatást, amely a teljes társadalomban átfogóan vizsgálta volna kifejezetten a generációs különbségeket. „Nem valószínű, hogy egy Nógrád megyei közmunkásnak a rugalmas munkaidő miatt fáj a feje, mint ahogy egy budapesti multinacionális szolgáltatóközpontban dolgozó kortársának. Amit ma a riportok és a cikkek Y generációnak neveznek, az lényegében a városi szellemi réteg, amely a teljes generáció nagyjából 15,5 százaléka, de 266 ezer fiatal preferenciáját kivetíteni 1,7 millió emberre nem mérvadó, márpedig a vezetők e megtévesztő kutatások alapján döntenek ma” – világít rá kijózanító példájával.

Merre halad a világ?

Már maga a könyv műfaja is újdonság, amit pop science-nek, vagyis popular science-nek nevez – műfajként stílusában kerüli a tudományos ízt, és bár komoly kutatómunkán, valós adatokon és tényeken alapszik, a száraz tudományos anyagok felsorolása helyett olvasmányos stílusban, példákon és történeteken keresztül igazolja az elméletet. Nem folytak ki azonban az ujjai alól mindig így a mondatok, a könyvet ugyanis két éve írja, nehezen talált fogást a témán. Többször kitörölte már a laptopba írt oldalakat, amikor szeptemberben, egy médiával foglalkozó konferencia előadására készülve jött rá, hogy a generációs sztereotípiák helyett inkább azok lebontásával foglalkozik majd.

„Ködös generációs személyiségek kitalálása helyett inkább azt kell megnézni, ki milyen helyzetben, körülmények között szocializálódott, mi hatott rá, és adott esetben miért viselkedik úgy, ahogy. Manapság elcsépelt szlogeneket lobogtatnak olyan kisméretű, főleg amerikai kutatások alapján, amelyek nem alkalmazhatók Közép-Európában. Persze egyszerűbb azt mondani, hogy minden Y generációsból hiányzik a lojalitás, és vezető akar lenni, mint megnézni annak valódi okát, miért mennek el az embereim” – mutat rá a fontos különbségekre.

A generációs kérdéskör pedig csak egyre bonyolultabb lesz. Nemrég kapott például állampolgárságot egy robot Szaúd-Arábiában, tehát alapvető emberi jogai vannak. De hányan gondoltak bele, hogy mi történik, ha például meg akarja semmisíteni magát, szavazni akar, vagy éppen házasodni szeretne? Nemes Orsolya nem titkolt szándéka, hogy hasonló kérdésekkel szítsa fel a nemzetközi diskurzust a témában. „Az én kislányom és a kortársai már egy ilyen világban fognak felnőni, és ennek megfelelően alakul a gondolkodásmódjuk. Pont ez az izgalmas a generációkban, a folyamatos változásban, hogy azt vesszük természetesnek, amit az előző generáció hozott. Ezért is fontos látni, merre halad a világ, mert abból tudunk következtetni arra, hogy a mostani gyerekek, a legfiatalabb generációk miként fognak gondolkodni. Most tudjuk és kell is megalapoznunk számukra az élhető jövőt.”

Nagy változások

Lendületes, vibráló, színes egyéniség Nemes Orsolya, mint megtudjuk, ritkán pihen. „Rájöttem, hogy nincsenek hobbijaim, mert előbb-utóbb mindenből projektet csinálok. Nagyon szeretem például a filmeket, egyetem alatt elkezdtem szinkronszövegeket írni, szerettem edzésre járni, megcsináltam az aerobikedzői vizsgát, és onnantól én tartottam az órákat, mert fontos számomra, hogy valami eredménye legyen annak, amivel foglalkozom, és az másoknak is hasznára váljon” – mondja.

Szinte nincs már olyan multi Magyarországon, ahol ne fordult volna meg előadóként, kerekasztal-beszélgetőként, trénerként. Eljutott viszont egy olyan pontra, ahol döntenie kellett, vagy csapatot épít, vagy betagozódik valahova. Ekkor jött a tehetséggondozással foglalkozó Milestone Intézet, amely magyar gimnazista diákoknak kínál oktatási programot a középiskola mellett: a milestone-osok az intézetben 125-féle tudományos modult tanulhatnak 104 oktatótól angolul, végzős diákjaik pedig a világ 100 legjobb egyetemén folytatják felsőfokú tanulmányaikat. Az intézetnek ma már közel 600 öregdiákja van, és kijöttek már az idei felvételi eredményeik is: 33 végzősük kapott felvételi ajánlatot Oxfordból és Cambridge-ből. Éppen akkor keresték meg egyre több, a fiatalokat is érintő szervezetfejlesztési projekttel a Milestone-t, amikor Nemes Orsolya elgondolkodott a fenti kérdésen, a megoldás pedig az lett, hogy együtt kiépítettek egy tanácsadó-szervezetfejlesztő, illetve trénerlábat, a Milestone Solutions Labet. Ami pedig munkájuk újdonságát adja, az az, hogy nem paneleket próbálnak ráerőltetni a megrendelőkre, hanem valódi alternatívákat dolgoznak ki, amit partnereik is nagyra értékelnek. Tíz hónapja azonban visszavonulót fújt. Persze egy könyv nem késztette volna ilyen lépésre, annál inkább a kislánya megszületése. Heti 16 órában azonban otthonról ismét dolgozik, ír, előadást tart. Sokat.