Hét-nyolc évesen gyakran odaült otthon a pianínóhoz, „pötyögni” egy kicsit. Kottát olvasni nem tudott, nem tanult zenét, mégis összerakta valahogy a hangokat, még egy számot is írt. Aztán ez egy időre abbamaradt, hiszen annyi minden más is érdekelte: festett, focizott, csillagokat fürkészett. Tizenkét éves lehetett, amikor nagybátyjánál egy alkalommal meghallotta a Harvey Mason Trio lemezét, és úgy érezte: minél előbb meg kell tanulnia dobolni.

Így is lett. Az Egressy Zeneművészeti Középiskola dob szakán azonban megjelent a következő szerelem, mégpedig a kötelező zongora tantárgy képében. „Annyira magukkal ragadtak a jazzakkordok, a harmóniák, hogy arra gondoltam: zongorán még jobban ki tudnám magam fejezni. A nyári szünetben aztán felkészültem, a Mozart d-moll fantáziát kellett megtanulni, valamint egy jazzátiratot, és kidolgozni egy jazz-standardet. Átvettek zongora szakra, az elmélettanár, Tűzkő Csaba pedig külön is foglalkozott velem. Akkoriban kezdtem számokat írni.”

Harmadikban zongoratanáruk szervezett egy zenekart, és rögtön ki is vitte a fiúkat a marosvásárhelyi nemzetközi jazzversenyre. Hosszabb összeszokásra nem volt idő, mégis elnyerték a legjobb zenekar díját, Tamás pedig a legjobb szólistának járó díjat is megkapta, megosztva egy bukaresti fiúval. Harmadik éve tanul a Zeneakadémia jazz zeneszerzés szakán, és mikor tavaly Binder Károllyal játszhatott együtt, már nem is izgult annyira, hiszen a tűzkeresztségen korábban átesett: a Vukán György alapította Creative Art Díj 2013 évi nyerteseként már zongorázhatott a Müpa nagyszínpadán „Nagyon izgultam, a gyomrom is remegett, de szerencsére jól sikerült.”

Amikor zenét szerez, nemcsak vár az ihletre, dolgozik is érte: gyakran viszi haza a könyvtárból klasszikus darabok partitúráit. „Megnézem a hangszerelést, az akkordokat, dallamokat, rengeteget tudok ezekből tanulni. Legutóbb Bartók, Sztravinszkij és Debussy partitúrákat néztem át.” Próbálkozik a kortárs klasszikus zenével is, most például egy vonósnégyesen dolgozik.

És itt van még a zenekar, a két éve alakult Balogh Tamás Quartet. „Sok számom már úgy születik, hogy előre hallom, kinek mi áll majd jól, igazából rájuk írom, erre a hangzásra, amit velük együtt tudunk csinálni. Nagyon megtaláltuk egymást, emberileg és zeneileg is. Mindenki más, de jól szólunk együtt szerintem. Olyan jazzt játszunk, ami igazából nagyon mai, szeretnénk a kortársainkat is elérni vele.”

Most vett fel egy szóló zongoraanyagot Binder Károlynál, ebből CD lesz. Szólózongorázás, zeneszerzés, zenekar – ha ilyen ütemben halad, előbb-utóbb nagy vágya is teljesülhet: az, hogy együtt játszhasson valamelyik amerikai példaképével, például a szaxofonos Casey Benjaminnal.