A nyelvi sokszínűséget legfeljebb a Felvidék kétnyelvűsége jelentette kiskorában. Mindig lecibálta a könyvespolcról az Országh-féle angol szótárt, külföldi csatornákon nézte a hétvégi mesematinékat. Az általános iskolában szülei biztatására nekivágott első idegen nyelveinek, majd az esztergomi Dobó gimnáziumban további nyelvek következtek, a ballagás évében elnyerte a Pro Linguis díjat. Akkori nyelvvizsgarekordját (nyolc nyelv, tizenegy nyelvvizsga) azóta sem döntötte meg más diák. Alapszakos diplomáját az ELTE keleti nyelvek és kultúrák kínai szakirányán szerezte meg. Az egyetemi alapképzést követően a mesterszakot már az orientalisztika tanulmányokban világelső londoni School of Oriental and African Studieson végezte kínai fordítás szakon, évfolyamában egyedüli nem kínai hallgatóként.

Nagyon gyakorlatias, a nyelveket használni szeretné inkább, mint tanulmányozni, ezért lett végül tolmács. „Minden érdekel, ami nem latin betűs… meg az is, ami igen” – mondja. A gimiben, amikor érdekelni kezdték a keleti nyelvek, hétvégeken járt nyelviskolába. „Három hónapja tanultam még csak kínaiul, amikor tanárom felhívta a figyelmemet egy kínai nyelvi versenyre. Nem fűztem hozzá sok reményt, de indultam – és nyertem. Kiutazhattam Kínába a nemzetközi fordulóra. Meghatározó és motiváló élmény volt.”

Az egyetem után magával ragadta őt a kulturális diplomácia érdekes világa, így jutott az újonnan megnyílt Pekingi Magyar Kulturális Intézetbe. Az ott szerzett tapasztalatok motiválták, hogy Pekingből hazatérve elkezdje doktori tanulmányait: a soft power jelentőségét szeretné górcső alá venni a visegrádi régió szempontjából. A munka és a tanulmányok mellett szívesen ismerkedik a borok világával, hiszen a családi vállalkozásuk része egy borászat „elegáns fehérekkel és buja vörösökkel”. Kati szeretne e téren is fejlődni, megismerkedni a borkóstolás és bormarketing világával, hogy később nagyobb szerepet vállalhasson. (Jóleső kikapcsolódás a főzőcske mellett az elkészült finomságokhoz bort választani. Gasztroblogger nem lenne, de vonzza a gasztronómia világa.)

„I love what I do, I do what I love! Szeretem a szabadúszó létet, mert nem tudok egy dolog mellett lehorgonyozni, és szeretem maximálisan kihasználni az időmet. Nem mindig könnyű, de fenntartható a sokszínűség, na meg kell egy kis hely az új lehetőségeknek is!” – árulja el. Barátja ajánlotta a mentorprogramba, neki nagy meglepetés volt „az ötvenek közé bekerülni”. Reméli, hogy sok új embert ismerhet meg, akik inspirálják, és segítenek „magát jobban kitalálni”. Hiszen sok terve van a jövőt illetően: szeretné kipróbálni magát sok más szerepben, legyen az a diplomácia világa vagy az üzleti élet.