Félig német, félig magyar Prokop Susanne, de az anyanyelve magyar, ahogy ő maga is. Summa cum laude minősítéssel szerzett általános orvosi diplomát, emellett kvantitatív modellezőként is végzett. Gimnazistaként Kínában és Horvátországban képviselte hazánkat fizikaversenyeken, azután ezüstérmet is szerzett az Ifjú Kutatók Nemzetközi Konferenciáján Indonéziában. „Az eredményeimet az engem körülvevő fantasztikus tanároknak köszönhetem, akik megszerettették velem a matematikát, a fizikát és a kémiát. A pályaválasztás sokáig nehéz kérdés is volt számomra, hogy merre tovább, de végül családi javaslatra az orvosi egyetem mellett döntöttem.”

Már az első évben tudományos diákköri munkába kezdett. Először egy genetikai kutatáshoz csatlakozott, majd az Élettani Intézetben folytatta. Ott szerencsésen olyan témavezetőt kapott, aki rendkívül motiváló személyiség volt. „Rengeteg technikát sajátíthattam el tőle, és ő győzött meg arról, hogy a matematikai és fizikai alapok is elengedhetetlenek ma már az orvosi kutatásban.” Így a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen kezdett órákat hallgatni, ahol ily módon kvantitatív modellezői képesítést szerzett.

A tudományos diákköri munkájáért számos konferencián első díjban részesítették. Az Országos Tudományos Diákköri Konferencián pedig az első helyezés mellett megkapta a legjobb előadói díjat. Azután egy nagy amerikai egyetem nemzetközi díjával három hónapot töltött a Vanderbilt Egyetem Biológiai Intézetében. Ott is felfigyeltek a munkájára, és a következő évben már egy kísérleti technika szakértőjeként kapott meghívást ugyanazon egyetem Farmakológiai Intézetébe.

Ahogyan csak ideje engedi, a kutatás mellett aktívan részt vesz a mentális betegeket sújtó stigma elleni küzdelemben is. „A La femme 50 tehetséges magyar fiatal programhoz azért akartam csatlakozni, mert szeretném tágítani a látókörömet, és teljesen más területekről ismerhetek meg fiatal tehetségeket. A munkahelyemen minden kollégám lenyűgözően nagy tudású, így szakmai segítséget mindig kapok. A mentorprogramtól éppen azt várom, hogy olyan kérdésekre is kapjak választ, amelyek foglalkoztatnak, de nem szigorúan a szakterületemhez tartoznak.”

Sokat gondolkozott azon, hogy a program lehetőségeit hogyan használhatná a lehető legjobb célra. Úgy véli, a közösségi pszichiátria nagyobb támogatottságának elérése, illetve a betegekkel szembeni diszkrimináció csökkentése lenne az egyik ilyen célkitűzése. „A mentorom segíthetne abban, hogyan lehetne ezt a célt megfogni, majd véghezvinni.”