A Győri Balett iskolájába járt, majd közel három évig a társulat elismert tagja volt Simon Renáta. Aztán saját kezébe vette a sorsát, szabadúszó lett, és 2011-től Svédországban dolgozott. Emellett állandóan képezte magát. „A jelenlegi tudásom hetven százalékát a külföldön töltött idő alatt szereztem” – szögezi le. Mindenféle workshopon volt, neoklasszikustól kezdte a „legkortársabb” modernig. Svédországban akkori párjától, Várnagy Kristóftól elsajátította a földtechnikát, megtanulta az improvizációt, s a táncos-koreográfus a korábbihoz képest teljesen más nézőpontot adott neki a tánchoz.

2013-ban a Svéd Királyi Baletthez került Simon Renáta. Kényelmes volt a rendszer, volt a háznak saját fizioterapeutája és szakszervezet is, amely védte az érdekeiket. Renáta viszont sokkal szabadabb volt annál, mint hogy hosszú távon jól érezze magát egy olyan helyen, ahol hierarchikus a struktúra, és modern tánc helyett klasszikus balettel kell foglalkoznia. „Jobban szeretem a szabadságot a táncban és a közegben is, amelyben dolgozom” – mondja.

Négy év elteltével hazaköltözött. „Életemben az egyik legbüszkébb arra vagyok, hogy a Frenák Pál Társulattal dolgozhattam – mondja. – Palitól azt a lelkiséget tanultam meg, amit belevisz a munkába.” Ha mozgásában Renáta nem őszinte, azt Frenák sosem fogadja el. És ez az, ami segít Renátának meglépni önmagát. A lány szereti nézni, amikor a társulat vezetője mással dolgozik. Szerinte Frenáknak olyan szeme van a tánchoz, mint senki másnak, akit ismer. 2015. áprilisban debütált a társulat Birdie című darabjában, s azóta a társulat teljes repertoárjában szerepelt női karakterként.

2017. február közepén lesérült. Színpadon táncolni nem tud, de szerencséjére mozogni képes. Ezért klasszikus balettet és jógát oktat. Beszélgetésünk idején még nem tudta, mikor és hogyan lehet újra színpadon, de szeretné pályáját folytatni táncművészként is. Időközben meditálni tanult, és a buddhista filozófiával is elkezdett foglalkozni. Életmóddá vált számára a jóga, annak életszemlélete, fizikai és mentális gyakorlatai.

Jelentős részt vállal a Frenák Pál Társulat pedagógiai programjában. Szívügyének tekinti, hogy legalább egy-egy tanítási óra keretében olyan gyerekekkel foglalkozzon, akikhez hátrányos helyzetük miatt nem jut el a kultúra, és másképp nem is találkoztak volna a kortárs tánccal. Nagy álma, hogy különféle iskolákban felkutassa a tehetséges gyerekeket. Létrehozna egy intézetet, sokkal modernebb lenne annál, hogy a tanítványok csak megtanulják a klasszikus balettet és a modern technikákat: „Szeretném a jóga elveit is belevinni, hogy komplexitásában tanulják meg a mozgást.”