"Azon töri a fejét, hogy a kobozt mint hangszert magasabb szintre emelje. Moldvai csángó zenét játszik táncházakban a kulturált szórakozás érdekében. Hisz a közös dal erejében."

lorem iposum dolor

Praesent suscipit aliquam urna. Praesent et velit lorem. Fusce id ligula odio. Aenean feugiat ante ut sapien fermentum mollis.
rendben
 
 

Szlama László

A közös dal fantasztikus ereje

Azon töri a fejét, hogy a kobozt mint hangszert magasabb szintre emelje. Moldvai csángó zenét játszik táncházakban a kulturált szórakozás érdekében. Hisz a közös dal erejében.

A népzenét az amatőr citerás édesapjától tanulta. Tizenegy éves kora óta muzsikál komolyan. A fő hangszere a koboz, de mellette használja a citerát, a klarinétot – ezeken a szakokon végzett a Nyíregyházi Művészeti Középiskolában – és a furulyát is. Testvéreivel és barátaival néhány évvel ezelőtt családi zenekart alakítottak, moldvai csángó népzenét, citerazenét és feldolgozásokat játszanak. Tanulmányai mellett felsorolhatatlanul sok zenei díjat nyert eddigi pályája során. Önképzésként többször járt a moldvai csángók közt, tanulmányozta még élő zenei hagyományaikat.

 

Gyakran játszik táncházakban, így a Folkkocsmában hetente egyszer. „Moldvai és vonós muzsika szól, s ide bárki beeshet, garantált, hogy kulturáltan fog táncolni, szórakozni. Szeretném is a fiatalokat erre nevelni” – jelenti ki elszántan. A népzene hatásában látja az erőt, mely segíti elérnie ezt a szép célt.

 

2011-ben vették fel a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem népi-pengető szakára, ahol kobozt és citerát tanul, de melléktárgya a klarinét és az ének is. Elhivatott zenész: most éppen azon töri a fejét, hogy a kobozt mint hangszert magasabb szintre emelje. Elkezdte írni egy új koboziskola anyagát, hogy segítse e ritka hangszeren való zenélés elsajátítását. Magát a hangszert is szeretné megújítani. Ez a középkori instrumentum ugyanis elfelejtődött az idők során. Szlama László ezért mutatja meg a sokoldalúságát: a csángó mellett a Bordó Sárkány nevű, középkori világzenét játszó zenekarával is erre törekszik.

 

 

 

A közönségüket mindenütt igyekszik meg is szólaltatni. „A közös dalnak fantasztikus ereje van. Amikor együtt énekelünk, az semmivel nem összehasonlítható érzés” – mondja lelkesedéssel. Nem csoda, hogy 2012-ben Junior Prima Díjat kapott.

 

Máig nem tagadja meg a szülői gyökereket. „Apukám indított el, ha ő nincs, én ma nem vagyok zenész. Anyu jön velünk olykor dobolni a moldvai zenébe, de ő se hivatásos, nincs papírja róla, csak szereti.”

Ahol élnek, Dabason és környékén is sok a citerazenekar, nem csoda, hogy bár édesapja karbantartó szakmunkás, egyúttal zenetanár, zenész is. „Én virtuóz dallamokat szeretnék vinni a kobozzal a zenébe” – árulja el, merre tervezi folytatni az utat, amelyen családi indíttatásra elindult. A La femme 50 tehetséges fiatal programtól azt reméli, hogy terveihez kapcsolatokat, támogatást, ösztönzést szerezhet.

Miklósa Erika
"A legfontosabb eleme a mentor- mentorált közti kapcsolatnak, hogy erős bizalom legyen a két fél között. Szlama Lászlóval való találkozásomkor is arra fogok törekedni, hogy megtudjam, mely terület az, ahol erősítésre van szüksége."