Nincs az a gyermek, fiatal, felnőtt vagy idős, akiből különleges hangja ne váltana ki valamifajta otthonos érzést. Megszokta, hogy vadidegenek lépnek hozzá, és azt mondják: kedves Márta, köszönjük, hogy van.

Három évtizede töretlenül ívelő karrierjének köszönhetően hangja legalább olyan erősen kötődik hozzánk – fennkölten fogalmazva: magyar és közép-európai lelkünkhöz –, mint Petőfi Sándor versei. De Sebestyén Mártát külföldön is a legelismertebb magyar énekesként tartják számon: énekel Az angol beteg című, több Oscar-díjjal kitüntetett filmben és a Deep Forest Grammy-díjas világzenealbumán is. Dalolt a japán császár, az angol királynő, a spanyol király előtt. „Amikor uralkodók előtt énekelek, az kultúrdiplomácia, olyankor egészen más jelentősége van egy-egy dalnak. Az egy élő ajándék, egész Magyarország egy kis csomagban” – meséli.

Személyében először kapta meg egy magyar az UNESCO-tól a „Művész a békéért” címet. „Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy mostantól kivont karddal harcolok a békéért. Azért kaphattam ezt az elismerést, mert úgy ítélték meg, hogy a dalaimmal eddig is a kultúrák közötti párbeszédet segítettem elő. Ez a dialógus először bennem jön létre, magamban megfejtem, és megismerem a zenén keresztül a másik világot, aztán továbbadom. Ahol ez a párbeszéd egy közösségen belül kialakul, normális esetben magától, ott nincs verekedés vagy lövöldözés, az maga a béke. Ehhez szavak se kellenek, mert erre a legjobb módszer a zene és a tánc” – mondja. Egyébként huszonhét nyelven énekel.

Esetében nyilvánvaló választ találhatunk arra, hogy mi sikerének titka: vele született tehetsége és egy életen át tartó szerelem – vagy ahogyan ő fogalmaz: „éhség” – a legkülönbözőbb dalok, zenék és kultúrák iránt. „Változhatnak rendszerek, történhet bármi, én most is azt szeretem, amit öt-hat éves koromban. Nem lesz vele tele a bankszámla, de én a sikert megfizethetetlen dolgokban mérem, egyfajta emberi valutában. Az például siker, ha az ember pozitív érzéseket és szeretetet tud kiváltani másokból, mert ezek azok a dolgok, amiket nem lehet megvenni. Amikor a legváratlanabb helyzetekben jönnek oda hozzám vadidegenek, és azt mondják: kedves Márta, köszönjük, hogy van. Sok mindent el lehet intézni, fizetett tapsot, lehet manipulálni a közönséget, de akkor csak egy őrjöngő tömeg előtt állsz, és azt, aki így áll a színpadra, jövőre úgyis elfelejtik.”

A valódi értékek viszont évtizedek múltán is fennmaradnak. Még életének egyik legfurcsább helyzete is fordítva sült el végül. Harminc év múltán is rengetegen faggatják, miként esett, hogy nem ő szerepelt az István, a király ősbemutatóján, holott a hangját ő adta Réka szerepéhez. Ez csak még kíváncsibbá tette a közönséget: kié lehet ez a hang? „Mindenki tudni akarta: mi lehet ezzel a nővel, hogy rejtegetni kell? Annyira rémesen ronda, vagy miért nem láthatjuk? Ezért egyre több élő koncertre kellett mennem, ahol már a közönség is láthatott.

Az elmúlt harminc év alatt sok emberhez elértek a dalai. „Ha így vesszük, lehet egyfajta befolyásosság, hogy az ember olyasmit tud átadni, ami fontos lehet másoknak. De irányítottan nem tudnám a dolgokat befolyásolni, és nem is tudnék dirigálni. Például soha nem tudnék főnök lenni, se nagyvállalatnál, se szimfonikus zenekarban. A befolyásolás nálam csakis valamifajta spirituális módon történhet, nem konkrét céllal és akarattal” – mondja, miközben most is egy kisgyermek lelkesedésével és közvetlenségével mesél életéről és a dalokról, amelyek neki köszönhetően kicsit mindannyiunk kincsévé váltak.

Sebestyén Mártát nem találta ki senki, ahogyan manapság az énekeseket szokás, őt csak felfedezni lehet. Neki nem mondják meg, mi fér bele, mi nem – „a jóisten az én menedzserem”, mondja nevetve. Bevallása szerint az éneklésen kívül is énekel, és mindig hord a táskájában egy furulyát, csak úgy, a biztonság kedvéért, mert sose lehet tudni, mikor kell utat törni valahol, és ő maga az élő bizonyíték, hogy zenével sokkal egyszerűbb eljutni bárhová, mint ügyetlenül egymás mellé rakott szavakkal.