A kozmetika szó hallatán a többségnek nagy eséllyel még most is a nők jutnak eszébe, amint fejükön hajcsavarókkal az illatárban úszó üzlethelyiségben csevegve szépítkeznek. A szőrtelenítéshez, melírhoz és szájfényhez hasonló szavak viszont az utóbbi évtizedben észrevétlenül beírták magukat a férfiak szótárába is. A társadalmi szerepek, feladatok és erőviszonyok átalakulásával az erősebbik nem számára is egyre fontosabbá vált az igényes, konszolidált megjelenés, a szépségápolást pedig a férfiak esetében sem kell feltétlenül ördögtől valónak tekinteni. Persze nem mindegy, milyen jellegűek és mértékűek az ez irányú beavatkozások.
A történelem ismétli önmagát
Az állatvilágot szemlélve világos, hogy a fajfenntartás és a nőstények meghódítása érdekében a természet legtöbbször a hímeket ajándékozta meg feltűnő tollazattal, hatalmas sörénnyel és nagyobb méretekkel. Az emberek esetében ez mostanra jócskán megfordult, mintha a sokszor felismerhetetlenségig kisminkelt és felpumpált mellű nők máshogy már nem is tudnák magukra 
irányítani a férfiak figyelmét. A történelemnek azonban voltak olyan időszakai, amikor a férfiak nyúltak ilyen eszközökhöz erejük, státuszuk demonstrálására, vagy pusztán hiúságból.
Megdöbbentően hangzik, de az egyiptomiak már Kr. e. 10 000-ben használtak szemhéjfestéket a temetési szertartásaik során, a férfiakat és az arcfestést pedig már a Biblia is kapcsolatba hozza. A cosmetae szót egyébként először az olyan római rabszolgákra használták, akiknek az volt a feladatuk, hogy illóolajokkal fürdessék meg a férfiakat. A férfitestápolás történetének kezdete azoktól az illatos egyiptomi olajoktól datálható, amelyek elsősorban a bőr puhává tételét és a testszag elfedését szolgálták. A smink megszületésének első momentumai a bőr-, test- és hajfestés voltak: az egyiptomiak nemcsak az ajkukra és az arcukra kentek pirosítót, körmüket is hennával díszítették. Kr. e. 3000-re már a legkülönbözőbb olajokkal és krémekkel védekeztek az erős egyiptomi napsütés és szél ellen: többek közt a mirha, kakukkfű-, levendula-, kamilla-, borsmenta-, aloé- és mandulaolaj szerepelt a felhasznált összetevők között.
Nagy Sándor sem volt kivétel
Állítólag a történelem egyik legnagyobb hadvezére, Nagy Sándor is bizonyította, milyen féltékeny lehet egy férfi riválisa szépségápoló készletére. Amikor az isszoszi csata megnyerése után belépett a legyőzött Darius király sátrába, az első dolga az volt, hogy kihajította a leigázott uralkodó felbecsülhetetlen értékű balzsamokat és parfümöket tartalmazó ládáját. A Közel-Keleten, például Irakban is előszeretettel festették a férfiak az arcukat: egyes történészek szerint azért, mert így 
védték magukat a gonosztól, mások viszont úgy gondolják, a festék egyszerűen a férfiak elsőbbségét, kiemelt társadalmi szerepét volt hivatott demonstrálni.
A hedonista Róma viszont rövid idő alatt a szexualitás eszközévé degradálta az egyiptomi kozmetika hagyományait. Kr. u. 100 körül már egyre meglepőbb megoldásokhoz folyamodtak, a legmeredekebb szépészeti módszerük kétségtelenül a krokodilürülékkel kevert sárfürdő volt. Ekkoriban a szőke volt a trendi hajszín, ezért mindent megtettek, hogy ezt elérjék, ami sokszor hajhulláshoz vezetett.
A kora középkorban jócskán visszaszorult a férfiak sminkelési és szépségápolási kedve –az egyház hatásának köszönhetően. A szépészet körülbelül 1200 és 1500 között különült el a gyógyászattól. A 16. században uralkodó I. Erzsébet angol királynő idején a férfi-szépségápolás és -smink robbanásszerűen nyerte vissza népszerűségét. Kevesen tudják, hogy az akkoriban a bőr fehérítésére alkalmazott make up ólom és arzén felhasználásával készült, így jó páran ezért haltak meg idő előtt. A férfiak ekkoriban ráadásul lúggal fehérítették a hajukat, emiatt – akárcsak a rómaiaknál – gyakori volt a hajhullás: a rizsporos parókák elterjedése és a púder használata többek közt ennek tudható be. Bár az alapvető szépségápolás ettől fogva egyre népszerűbb lett a férfiak körében, a smink és társai a 19. század végére erőteljesen visszaszorultak: a klasszicizmus letisztult, makulátlan tökéletességre törekvő szépségeszményét a romantika korában a férfiaknál az arcszőrzet megjelenése, a zord külső váltja fel.
Az ezredforduló látványos változásokkal járt
A 20. század második fele azután megint fellendülést hozott: akárcsak a régi egyiptomiak, görögök és rómaiak, a modern kor férfija is felfedezte a sminkkel járó előnyöket. A férfikozmetika egészséges határait feszegetve mi most nem csak a saját megérzéseinkre hagyatkozunk: Rusznyák Gyulát, a Giorgio Armani national face designerét is megkérdeztük a jelenségről.
A profi sminkmester már jó ideje dolgozik a szépségiparban, és ő is úgy látja, hogy a férfi-szépségápolásban körülbelül a 2000-es évek elejétől következett be látványosabb változás. A nagyobb parfümérialáncok ekkor telepedtek be Magyarországra: – A kozmetikumvásárlás, a parfümök már több érzékre hatnak, egy parfümériába program elmenni, körbenézni, szaglászni, krémeket próbálni – mondta.
Attól még nem feltétlenül meleg valaki, mert figyel a külsejére
Le kell szögezni, hogy a szépségápolás nemcsak Magyarországon, de külföldön is a meleg férfiak körében elsődleges szempont. Ha egy feltűnően ápolt, jól fésült és divatosan öltözött fiút látunk a villamoson, az esetek tetemes százalékában az a sejtésünk támad, hogy meleg az illető – de ez nem mindig igazolódik be. Egy viszont biztos: a heteró férfiak jóval praktikusabban gondolkodnak, nem annyira fogékonyak az új dolgokra.
– Krémeket, parfümöket, after shave-eket a heteró férfiak többsége is használ, ők azonban nagyon ragaszkodnak az egyszer már használt és kipróbált dolgokhoz. A melegekre és a nőkre igaz az, hogy szeretnek állandóan váltani, új helyekre menni, mindent kipróbálni, míg a heteró férfiaknak csak a funkcionalitás fontos: elég egy krém, ami a száraz bőrüket hidratálja és a szemkörnyéküket frissíti – mesélte Rusznyák Gyula.
Egy férfi maradjon férfi!
Úgy tűnik, a szemfesték használata az 1970–1980-as évek után újra dívik a férfiak egy bizonyos körében – például egyes zenészek között –, de amint azt a sminkmestertől megtudtuk, az üzletükbe betérő, elenyésző számú férfi az alapozón, korrektoron és ajakápolón kívül nem merészkedik tovább.
– Szerintem ez jól van így. Egy férfi maradjon férfi! A túlságosan szedett szemöldök, a lakkozott köröm és a melírozott haj a férfiak esetében tabunak számítanak, a közvéleményre is nagyon megosztó hatással vannak – tette hozzá, mi pedig csak egyetérteni tudunk. Az igényesség még nem bűn, sőt, de a hónaljat, lábat szőrteleníteni csak indokolt esetben javallott. Például ha sportoló az ember: a szőr ugyanis egyes sportágakban növeli az ellenállást.
