Amikor odakint forr az aszfalt, és érvénybe lép a hőségriadó, jólesik arra gondolni, hogy előbb-utóbb megjön a tél. Én amúgy nem szeretek erre gondolni, mivel szívből utálom a hideget, a havat, a sötétséget, a véget érni nem akaró téli éjszakákat, de így nyár végén néha mégis úgy érzem, nem is olyan rossz ötlet a tél. Főleg nem, ha az ember az egyik legelegánsabb osztrák üdülőhelyen, Kitzbühelben töltheti.
Jöjjenek az oroszok vagy sem?
A valaha egyszerű bányászfalucskának számító tiroli település mára igazi luxus úti céllá vált, ahol főleg télen, a síszezonban gyűlnek össze a hírességek a világ minden tájáról. A német nyelvű sajtóban ilyenkor egymást érik a fényképes beszámolók arról, ki mindenki bukkant fel a Hahnenkamm lábánál a leghíresebb lesiklóversenyek idején, vagy azért, hogy lábára csatolja elegáns sílécét, vagy csak azért, hogy megsétáltassa a faluban márkás síruházatát.
Törzsvendégnek számít errefelé Boris Becker és Arnold Schwarzenegger ugyanúgy, mint, Niki Lauda vagy Franz Beckenbauer, de a német pletykalapokban arról is gyakran olvashatunk, melyik német filmsztár vagy üzletember birtokol házat a környéken. A kisvárosnak ugyanis csak hivatalosan van mindössze 8275 lakója, ehhez legalább tízezer olyan ingatlantulajdonos számítandó hozzá, aki második (vagy sokadik) otthont tart fent itt, plusz 6057 turista (amennyiben minden ágynak akadt gazdája). Ez utóbbira a híresen nehéz Hahnenkamm-verseny idején van a legnagyobb esély, pedig fentről, a hegytetőről végigpillantani a pályán még nyáron is lélegzetelállító, amikor hó helyett fű és tarka alpesi virágok borítják a lejtőket, hát még télen.
Kitzbühel neve néhány évvel ezelőtt azért került a világlapok címoldalára, mert egyes híresztelések szerint a helybeli négy- és ötcsillagos szállodák tulajdonosai titkos paktumot kötöttek, miszerint nem engedik 10 százalék fölé emelkedni a náluk vendégeskedő oroszok arányát. Minderre állítólag az szolgáltatott okot, hogy az orosz újgazdagok két kézzel szórják ugyan a pénzt, vagyis ebből a szempontból kiváló vendégnek számítanak, de nem tartják magukra nézve érvényesnek az alapvető európai illemszabályokat, isznak, mint a kefekötő, és ha jókedvük támad, hajlamosak kirúgni a ház oldalát. Ezt nem nézték túl jó szemmel a jó családból való kitzbüheli törzsvendégek, akik a pletykák szerint azzal fenyegetőztek, hogy ha az oroszok jönnek, ők mennek.
Más lapok úgy értesültek, a helybelieket nem is annyira az orosz bulihangulat bőszítette fel, mint inkább az, hogy az újsütetű milliomosok vad házvásárlásba kezdtek a valóban gyönyörű és hangulatos tiroli városkában, olyannyira felhajtva az ingatlanárakat, hogy a bennszülötteknek ezután esélyük sem maradt az otthonteremtésre. Hogy volt-e orosz kvóta Kitzbühelben vagy sem, azt valószínűleg már soha nem fogjuk megtudni, ám a legfrissebb lapértesülések szerint a hoteltulajdonosok ma már nemhogy csökkenteni, hanem éppen ellenkezőleg, növelni szeretnék az óriási keleti államból érkező pénzes látogatók arányát.
Hagyományok és 21. századi igények
A nyaranta jellegzetes tiroli virágesőben úszó, luxusbutikokkal és ékszerüzletekkel szegélyezett kitzbüheli utcácskákon sétálva elég nehéz elképzelni, hogy Tirol valaha Ausztria legszegényebb tartományának számított. Aztán divattá vált a síelés, óriási iparággá a turizmus, és ma egy burgenlandi hotel csak álmodozhat arról, hogy valaha is megközelítse a tiroli (vagy éppenséggel a vorarlbergi) árfekvést. A helybeliek valóban kiválóan értenek ahhoz, hogy a hagyományokat a 21. századi vendég által elvárt színvonallal és szolgáltatásokkal kombinálják, így gazdasági válság ide vagy oda, a legjobb hotelek irigylése méltó látogatottsággal büszkélkedhetnek.
A Kitzbüheltől 6 km-re található Kirchberg jó nevű szállodája (amely nemrégiben kapta meg a négy csillag mellé a superior minősítést), a Hotel Elisabeth például a téli hétvégéken 100 százalékos foglaltsággal működik, de téli hétköznapokon is megtelik szobáinak 80, nyáron pedig 60 százaléka.
Cirbolyafenyő-szobáktól a panorámás pezsgőfürdőig
Aki most látja először az exkluzív wellnesshotelt, nem is hinné, hogy hatvan évvel ezelőtt még csak egy kis parasztház állt itt, mindössze öt vendégszobával és két mosdóval. Ebből ifjúsági szállás, később fogadó lett, majd folyamatos bővítés, fejlesztés után nyerte el mai formáját. A háromemeletes wellnessoázis mellett – amelynek legfelső szintjén a pezsgőfürdőben üldögélve a szemközti hegyekben gyönyörködhetünk – a szálloda legújabb attrakcióját a cirbolyafenyő-szobák jelentik. A cirbolya nem tévesztendő össze a borbolyával, mely utóbbiról azt kell tudni, hogy ártalmatlannak látszó, de szörnyen tüskés bokor, én egyszer belehajtottam a férjem autójával, alaposan összekarcolva a dukkózást. A cirbolya jellegzetesen fűszeres illatú, magashegyi alpesi fenyő, amely kellemes, gyantás illatát bútor és faburkolat korában is megőrzi. Emellett nyugtató hatású, olyannyira, hogy a cirbolyaburkolatú hálószobában, a cirbolyafenyő-ágyban sokkal nyugodtabban és pihentetőbben alszunk, mint erről a szállodában személyesen is meggyőződhetünk.
Az egészségünkre nemcsak a szobában, hanem a konyhában is ügyelnek. A konyhafőnök hisz a hagyományos tiroli konyha és a nemzetközi trendek kombinálásában, így elsősorban a szálloda saját gazdaságából származó, kiváló minőségű élelmiszerek, illetve a hagyományos és a modern nemzetközi konyha ízei kerülnek az asztalra. Érdekesség, hogy a hotelnak saját gazdasága és sajtgyártó üzeme van, onnan származnak az asztalra kerülő sajtok, tejtermékek, húsfélék. A szóban forgó látvány-sajtüzem (ami annyit tesz, hogy a szemünk láttára készülnek a termékek), a Kasplatzl jó félórás, kényelmes sétára fekszik a szállodától. A kényelmesebbek mehetnek autóval is, de kár lenne kihagyni a kellemes kirándulást a hegyek között. Elvégre Tirolban vagyunk, és a népszerű osztrák jódlinóta azt tartja, sokan szeretnének mindig itt maradni.
Fotó: Kitzbuehel.com
