"Talleyrand, francia filozófus szerint a kávé „fekete, mint az ördög, forró akár a pokol, tiszta, mint egy angyal, édes, mint a szerelem”."

lorem iposum dolor

Praesent suscipit aliquam urna. Praesent et velit lorem. Fusce id ligula odio. Aenean feugiat ante ut sapien fermentum mollis.
rendben
 
 

Ha kávé van, minden van!

Talleyrand, francia filozófus szerint a kávé „fekete, mint az ördög, forró akár a pokol, tiszta, mint egy angyal, édes, mint a szerelem”.

Az írókon és költőkön kívül a mindennapok emberei is „rabjaivá” váltak ennek a nem mindennapi szenvedélynek, s ennek köszönhető, hogy a kávé mára az egyik legismertebb és legnépszerűbb ital lett. Néhány évszázada kezdődő diadalútjának nem tudott gátat vetni sem vallási tilalom, sem uralkodói rendelkezések, melyek a kávé fogyasztását igyekeztek korlátozni.

 

 

Utat tört a nagyvárostól a kis falvakig, északtól délig, kelettől nyugatig. Nemes íze, bódító illata, frissítő hatása belopódzott az élet minden színterére, társunk a munkahelytől az otthonunkig éppúgy, mint utazásainkkor, vagy amikor vendégeket fogadunk. Szervesen hozzátartozik mindennapi életünkhöz, akár csak felhörpintjük, akár szertartásosan lefőzzük, és időt hagyunk az elfogyasztásának.

 

A sötét csábítás története

 

Minden nép szeretné a magáénak tudni, de a legenda alapja mégiscsak Etiópiában kereshető, ahol a teremtés egyik utolsó pillanatában Isten a Földre dobott egy magot, amelyből kis idővel később cserje nőtt, feltűnően szép, piros bogyókkal. Ez a folyamat néhány millió évig senkit sem érdekelt, míg egyszer egy pásztor fel nem figyelt rá, hogy a birkái szorgosan legelgetnek egy ismeretlen piros bogyót. Ahogy telt az idő, az élénk kis állatok nem fáradtak, s ezzel komoly problémát okoztak nem túl energikus őrzőjüknek. Így hát a pásztor a közeli monostor álmatag csuhásaitól kért segítséget, akik meglátva a történetben a hosszas imák lehetőségét, az esti áhítathoz főzetet készítettek az élénkítő kis bogyókból.

 

A bogyók híre gyorsan eljutott Arábiába, ahol az élvezeten kívül az üzleti lehetőségek széles tárháza is megnyílt a szerencsések előtt. Mivel Mohamedet nem látta el Allah mindenre kiterjedő tudással, és a Koránba csak az alkoholtilalmat vésték bele, a kávé útját nem szabályozta semmi. Így hát az „iszlám bora” gyorsan utat tört magának az arab kávéházakon keresztül, ahonnan távozásuk után a zarándokok, hívők és hitetlenek ódákat zengtek a fekete nedűről, amely csodát művel az ember testével és elméjével.

 

 

„A csábítás” Velencén keresztül érkezett az öreg kontinensre. Ahogy a török utazók ellepték Európát, úgy szaporodtak gomba módra a kávézók szerte a kontinensen. Így jutott el a kávé többek között Magyarországra is. A hívők igyekeztek a Sátán sötét arcát felismerni a csészékben, de mivel a szenvedély erősebbnek bizonyult, hangjukat elfojtotta a kávéscsészék csörömpölése. III. Celesztin pápa, meghallva Isten buzgó gyermekeinek jajkiáltását, próbára tette a fekete nedűt. Mivel megkedvelte, maga sem tudott dönteni a tekintetben, jó-e vagy rossz a fogyasztása, így arra a megállapításra jutott, ezen ne múljon a már előre jól látható szentté avatása. Kihirdette, ez a kis élvezet megengedhető földi porhüvelyünknek, így hát ez az akadály is elhárult a kávé hódító útja elől. Ahogy teletek az évek, több uralkodó, pápa akarta betiltani, sikertelenül, s mivel ez a próbálkozásuk dugába dőlt, legalább jól megadóztatatták a rakományokat.

 

Üzlet és cselvetés

 

Aztán persze, ahogy az lenni szokott, a szenvedéllyel párhuzamosan az üzlet is erőre kapott. Ez is az irigy araboktól indult, akik csakis pörkölve árulták a kávészemeket, nehogy valakinek kedve támadjon elültetni, és saját kávécserjét nevelgetni. Pedig kedv az akkorra már nagyon is volt a világban. Az első győztesként a hollandok kerültek ki a kávéért folytatott viaskodásból, akiknek sikerült 1696-ban néhány cserjét ellopni az araboktól. S miután az igényes cserjék épségben megérkeztek holland földre, gyorsan rá kellett jönniük: ezek a növények nem annyira kedvelik a hideget, ezért Ceylon és Jáva szigetén rendeztek be terebélyes ültetvényeket. Innentől

 

Franciaország és Spanyolország sem tétlenkedhetett, hiszen mindenkori nagyhatalmakként nem engedhették meg, hogy másé legyen a kávémonopólium. De ahogy megszokhattuk, mindig követ el hibát valaki, ahogy a hollandok is tették. 1714-ben XIV. Lajosnak, a közismert kávérajongónak ajándékoztak két cserjét, aki szépen nevelgette is őket az erre a célra épített pálmaházban. Martinique szigetére De Clieu kapitánynak köszönhetően kerültek a cserjécskék, aki nem volt rest meglopni urát és királyát önnön dicsőségére. A cserjék még alig kezdtek el gyarapodni, újból „útnak indultak”, hiszen a spanyolok sem ültek tétlenül, sőt ha kellett, igazi macsóként szálltak be a ringbe. Francisco de Mello Palheta kapitány például Francia-Guinea földjén a francia kormányzó hitvesi ágyán keresztül jutott az áhított cserjék birtokába. Búcsúzásul az ajándékba kapott csokrában ott virított egy-két kis cserje, melyek magjából néhány év alatt kisarjadt a brazil kávébirodalom. Ebből a néhány palántából származik ma a kávétermesztés több mint 90 százaléka.

 

A kávé ízéhez az arányokon és a pörkölésen át vezet az út

 

Az igazi kávéfogyasztók szerint majdnem minden az arabica és a robusta kávészemek elegyén múlik. Mivel az arabica kávészemek a nemesebbek, belőlük van kevesebb, így természetes, hogy arabicából kell több a mixbe. Általában a legelfogadottabb a 80 százalékos arabica és a 20 százalékos robusta, de ha valaki 100 százalékos arabicához nyúl, sosem fogja elfelejteni. A két kávéfajtának különböző a koffeintartalma, ami bármilyen meglepő is, a robustában jelentősebb, ezért a robusta íze erősebb, robosztusabb, míg az arabica íze lágyabb, krémesebb.

 

 

A helyes arányok beállítása után a pörkölés következik. Három különböző pörkölési forma terjedt el: az első a bécsi, vagy más néven a kontinentális pörkölés. Ilyenkor a kávészemek szép, egyenletes, kellemes barna színt öltenek. Ezen a szinten válik el a legkevésbé a kávébab eredeti íze az enyhén pörkölt ízvilágtól.

Ezt követi a francia pörkölési forma, ahol a szemek közepesen barna színűvé válnak, tetejüket olajos réteg fedi be, melyhez enyhén savas, kellemes aroma társul.

S végül, a legismertebb, az olasz pörkölés, melyhez mély sötétbarna, olajosan csillogó kávészemek társulnak, amelyekből édes, enyhén füstös aromájú, keserű csokoládés felhangokkal rendelkező, testes kávé készíthető.

 

Innentől kezdve pedig már nem marad más, mint a kávéfőzés tudománya, mely variációinak bemutatására legközelebb kerítünk sort! Addig is sok érdekesség a Rozmaring és Csokoládén!

Riedl Annamária Riedl Annamária cikke 2013. január
Lepje meg üzleti partnereit, családtagjait egy különleges, személyre szóló ajándékkal.