A mai modern korban úgy növünk fel, hogy közben szinte fuldoklunk az információ áradattól. Videók, filmek, könyvek és az internet próbál felvilágosítani minket a szerelemről, a szexről, vagy éppen a kapcsolatokról. Ugyanakkor ezek az üzenetek sokszor hiányos, elfogult, vagy éppen teljesen irreális elképzeléseket tárnak fel előttünk, amelyek a kutatások szerint túlzó elvárásokhoz és jövőbeli párkapcsolati problémákhoz vezethetnek. Úgy tűnik, a nők még soha nem voltak ennyire igényesek a férfiakkal szemben: kíméletlenül rostálnak, miközben irreális kívánságlistákat gyártanak. A kutatók úgy vélik, a hollywoodi filmek, különös tekintettel a romantikus vígjátékokra, elültették a társadalomban a tökéletes kapcsolat mintáját, és az irreális elvárások magját a romantikával kapcsolatosan.
A legnagyobb probléma, hogy a filmipar leegyszerűsíti a szerelem folyamatát, azt a benyomást keltve, hogy szinte minden a miénk lehet, és még csak erőfeszítés sem kell hozzá. Az Edinburghi Heriot Watt Egyetemen a 40 legnépszerűbb filmet vizsgálták 1995 és 2005 között. Ezután pedig több száz emberrel töltettek ki egy kérdőívet a szerelemmel kapcsolatos hiedelmeikről, elvárásaikról. A pszichológusok megállapították, hogy az olyan filmek rajongóinak, mint Az aludj csak, én álmodom, vagy a Szeretném, ha szeretnél, gyakran komoly kommunikációs problémáik vannak partnerükkel. Sokan közülük ugyanis úgy vélték, hogy ha valakinek igazán fontosak vagyunk, az illető szó nélkül tudja, mire van szükségünk, vagy mi az aktuális problémánk.
A média varázsa
A médiafogyasztók, akár tisztában vannak vele, akár nem, a hatása alatt vannak annak, amit néznek. Egy kutatás, amelyet Dr. Bjarne Holmes pszichológus és egyetemi docens végzett, azt sugallja, hogy bár a nézők természetesen nem jegyzetelnek, miközben tévéznek, hosszú távon a látottak mégis befolyásolják elképzeléseiket, a gyakran ismételt sémáknak és képeknek köszönhetően.
„Mostanra már bizonyítékok is vannak arra, hogy a média komoly szerepet játszik az életünkben, és az általa sugallt gondolatok sokszor állandósulnak az emberek fejében. A probléma csupán az, hogy míg sokan tudják, hogy irreális képről van szó, a képernyőn látott jelenet bizony többeknek is befolyásolja az élethez való viszonyát” – mondta dr. Holmes, aki a mozifilmek gyakori témáit boncolgatta.
Ezek közé tartozott „az egyetlen, igazi lelki társ”, aki előre elrendeltetett számunkra, akit mi is ösztönösen felismerünk, és akivel szinte olvasunk egymás gondolataiban. „A legrosszabb az egészben az, hogy így valószínűleg nem csupán nem találjuk meg a nagy Ő-t, de ha véletlenül rálelünk arra az emberre, aki kell nekünk, és a kapcsolat mégsem olyan, mint egy romantikus hollywoodi filmben, úgy érezhetjük, hogy partnerünkkel van a probléma” – árulta el dr. Holmes, majd hozzátette, sajnos az idő- és energiabefektetés a kapcsolatba nem számít népszerű témának a romantikus filmekben. A professzor emellett olyan gyakori romantikus tartalmakat is elemzett, mint az „elveszni a pillanatban”, „a szerenád”, vagy a klasszikus „kockára tenni életünket a szerelemért” jelenet.
Bár a filmek sokszor jól ábrázolják azt az izgalmat, amelyet az első találkozáskor élünk át – mondta Kimberly Johnson, aki szintén részt vett a kutatásban –, azt is sugallják, hogy a bizalom és az elkötelezett szeretet attól a pillanattól létezik két ember között, hogy megismerik egymást, nem pedig, mint a valóságban, kiépítése évekbe telik. Éppen ezért minden sokkal gyorsabban történik, mint a való életben. A filmek hősei gyorsabban vallanak szerelmet, és hamarabb éreznek rá a közös témákra. A kutatók arra is rájöttek, hogy a vonzalom nyilvános megjelenítése fontos eleme a romantikus mozinak, amiből a fiatal nézők arra következtethetnek, hogy az igaz szerelemnek is fontos eleme. És pontosan ezek a vonások világítanak rá a valóság és a filmbeli élet különbségeire: a szerelem ugyanis nem feltétlenül jár együtt drámai csókjelenetekkel a parkban, és ha egy hét után nem köteleződtünk el holtomiglan-holtodiglan, nem jelenti azt, hogy a kapcsolat halálra van ítélve.
A napsütés és szivárványok földjeként jellemzett mozivilágot azonban gyakran zavarják meg zivatarok. A tartalomelemzés rávilágított, hogy a romantikus kapcsolatok gyakran indulatosan és vitával érnek véget. A tanulmány szerzői szerint a serdülők eltárolják ezt a tudást jövőbeli kapcsolataikra nézve, és a vitát a sikeres kapcsolat átkaként határozzák meg.
Mi történik a házasság után?
A hagyományos romantikus filmszerkezet szerint az esküvő a kapcsolat csúcspontja, nem pedig az új minőségű viszony kiindulópontja. Az esküvő általában csillogó, míg a házasság unalmas és súlygyarapodással jár. Minden menyasszony és vőlegény szép, míg minden férj és feleség kimerült. Az esküvőn minden új, később azonban kérdéses, lesz-e még a feleknek inspiráló élményekben részük. A hangsúly a történetben többnyire a románcra és a szerelem kialakulására esik, ha egy filmben házasságot kötnek, az valószínűleg történet végét jelenti.
Holmes és Johnson jelentős szakadékot fedezett fel a filmek szerelmespárja és házas barátaik között. Míg a főszereplő pár gondoskodón és szeretetteljesen viselkedik egymással, és vonzalmuk csak erősödik, a körülöttük lévő házaspárok folyamatosan zsémbeskednek. A házasként megjelenített karakterek között a fizikai kontaktus nagyon ritkának számít. „Az ilyen jelenetek arra késztethetik a fiatal nézőket, hogy a házasságot és a romantikát válasszák külön egymástól, a vonzalmat a házasok között tekintsék csupán kivételnek, norma helyett” – állítják a kutatók.
A régi kultúrákban az emberek többnyire nem szerelemből házasodtak össze, hanem mert a család érdekei így kívánták: a munkavégzés, a megélhetés, a vagyon és a hatalom megszerzésének-megtartásának szempontjai előbbrevalók voltak az érzelmeknél. Ma a szerelem a legfontosabb. Könyvek és filmek tucatjai jelennek meg napról napra, ódákat zengve a szerelemről, mely legyőz mindent, miközben a való életet pontosan emiatt egyre unalmasabbnak éljük meg.
„Az igazi kapcsolat nem ilyen, gyakran olyan hétköznapi dolgokban teljesül ki, mint a számlák befizetése, a szemét levitele, a közös tévézés, vagy a gyerekek mindennapi problémái” – mondta Reid Daitzman klinikai pszichológus. Amit az emberek nem vesznek észre, az az, hogy mennyi örömünk van ezekben a sokszor unalmasnak tartott hétköznapi dolgokban. Mert amikor nincs, akkor nagyon hiányzik.
